Olcsó olasz bort rejt a magyar flakon?

A szüret a korai fajtákkal már az augusztus 20. elõtti héten elindult, és jelenleg úgy tûnik, a tavalyinál 20 százalékkal nagyobb termés várható – tájékoztatott Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) fõtitkára. Hozzátette: az idén akár 3,5 millió hektoliter felett is lehet az újbor mennyisége, ám ha az idõjárás csapadékosra fordul, a lisztharmat-fertõzések még jelentõs terméskiesést okozhatnak. A növényegészségügyi gondok a termelést is jelentõsen drágítják: a gyomok, a peronoszpóra és fõleg a lisztharmat elleni fokozott védekezés miatt a gazdák a hektáronkénti 0,6-1 millió forint helyett akár 1,5 millió forint kiadással is számolhatnak az idén – véli Demeter Novák Endre, a kézmûves borászatban utazó mádi Demetervin tulajdonosa. A 2008-ra várt termés egyébként nem számít kiemelkedõnek, hiszen hárommillió hektoliter a hazai piacon elkel, 600-700 ezer hektó pedig különösebb nehézségek nélkül exportálható.

Hol lehet 400 ezer hektó olasz bor?

A HNT fõtitkára szerint aggasztó méretû az import, hiszen a termelõk úgy vélik, a 260 ezer hektoliteres behozatal immár meghaladja azt a szintet, amit választékbõvítésnek, kereskedelmi viszonosságnak lehet tekinteni. Míg az áruházak polcain gyakran feltûnõ dél-amerikai borokkal szemben nincsenek ellenérzéseik, addig a leginkább piaczavarónak az olcsó olasz tömegborokat tartják, amelyekbõl a hazai adatok szerint 120-140 ezer hektoliter érkezhet Magyarországra. Miután direkt piacvédelemre nincs lehetõség, a borászok egyetlen dologra apellálhatnak: azt kérték a szaktárcától, hogy vizsgálják meg a behozott készleteket, illetve a forgalombahozatali szabályok betartását. Nem biztos ugyanis, hogy a forgalmazók minden esetben feltüntetik az értékesített bor külföldi eredetét, illetve befizetik a forgalomba hozatali járulékot. A hegyközségek gyanakvásának alapja, hogy az olasz adatok szerint félmillió hektoliter bor kerül a magyar piacra, vagyis a két statisztikai adat közötti közel 400 ezer hektós differenciára egyelõre nincs magyarázat. Az ilyen, szürke zónába tartozó borok az olcsó, flakonos borokat forgalmazó üzleteken kívül a vendéglátóhelyeken is feltûnhetnek, ám a HNT nem tud olyan vállalkozásról, amely az olasz bort magyarként adta volna tovább. Ha értesültünk volna ilyen cégrõl, megtettük volna a szükséges bejelentést – mondta Horváth Csaba.

Répacukor-átok a borokon

Ami a külpiacokat illeti, a szakember szerint Magyarország adottságai jobbak a fehérborok tekintetében, mint a vörösök esetében. Egyrészt a kékszõlõkbõl világszerte túltermelés mutatkozik, másrészt a fehérborok között az olyan világfajtákban is tudjuk hozni a nemzetközileg versenyképes minõséget, mint a sauvignon blanc, a chardonnay vagy a rajnai rizling, de exportképesek a hazai specialitások, azaz a cserszegi fûszeres, az olaszrizling, a furmint és a hárslevelû is. A külpiaci lehetõségek ugyanakkor rosszabbodtak, hiszen a kilencvenes évek közepe óta Magyarország nem áldozott érdemben marketingre, miközben a verseny élesebb lett, ráadásul az erõs forint is inkább a behozatalt segíti, semmint a kivitelt. Demeter Novák Endre az exportlehetõségekrõl szólva élesen kritizálta azt a magyar termelõk számára korábban Brüsszelben kivívott engedményt, amelynek révén répacukor hozzáadásával továbbra is lehet növelni a bor alkoholtartalmát. A borász szerint a szárazcukrozás is közrejátszik abban, hogy nincs érdemi külpiac, és ezért számít szinte szitokszónak külföldön a magyar bor.Horváth ugyanakkor úgy látja, az ár- és minõségi kategóriák terén érezhetõ némi elõrelépés külföldön, egyes magyar termékek már a közepes árfekvésben versenyeznek, ám látszik, hogy sokkal nehezebb magasabb polcra kerülni, mint egy új piacra betörni. Hozzátette: a nemzetközi piacokon nem csak az árak, hanem a szolgáltatások is versengenek, azaz fontos a marketing-aktivitás, a promóció, az egységes megjelenés, valamint a vendéglátósok beutaztatása vagy a szakújságírók megnyerése. Ezen eszközöket eddig csak szõrmentén alkalmazta Magyarország, de a már említett forgalomba hozatali járulékból képzõdõ marketingalap talán segítséget jelent majd. A fõtitkár azonban úgy véli, ebbõl a forrásból elsõsorban a hazai vevõk megnyerésére kellene áldozni.

Vízelvezetõ úthálózat épül a villányi borvidékenA tavalyinál szerényebb mennyiségû, illetve a 2006-2007-es kiemelkedõ minõségtõl elmaradó termésre számít Nagy Gergely, a villányi borvidék hegyközségi tanácsának titkára. Bock József ugyanakkor igen optimistán nyilatkozott: a borvidék egyik legnevesebb borászának szõlõiben rendkívül jó, a tavalyival körülbelül megegyezõ minõségre van kilátás, míg az, hogy a termés mennyisége mekkora lesz, csak a szüret közben derül majd ki. A villányi régió termelõi egyébként komoly beruházásra készülnek: uniós forrásokra pályázva a talaj erózióját lassító vízelvezetõ rendszerek kiépítését, felújítását tervezik. Az egymilliárd forint körüli értékû fejlesztések számlájának legfeljebb háromnegyedét az EU állja, a többit a termelõk, a három érintett hegyközség, valamint a villányi, nagyharsányi és kisharsányi önkormányzat adja. A tervek szerint jövõre induló projekt érdekében legalább ezer termelõ – a fél-egy hektáron gazdálkodóktól kezdve a neves cégekig (Bock Pince Kft., a Wunderlich Borászati Kft., a Csányi Pincészet Kft., a Gere Pincészet és a Vylyan Szõlõbirtok Zrt.) bezárólag fogott össze, így 14 kilométer olyan kõ-, illetve betonburkolat kerülhet az önkormányzati tulajdonban lévõ utakra, amely amellett, hogy a dûlõkbe való kényelmesebb eljutást teszi lehetõvé, vápás vízelvezetõként is szolgál, vagyis az esõzések idején nem a települések „nyakába” folyik majd a víz.A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években voltak hasonló fejlesztések, ám az utóbbi évtizedben már nemigen, bár néhány éve Kisharsányban a Csányi Pincészet és a Vylyan, az Ördögárokban pedig a Bock Pince épített ki néhány kilométernyi vízelvezetõt, több termelõvel és az önkormányzatokkal összefogva – mondta Bock. Hozzátette: a termelõk számára a beruházás két-három év alatt megtérül.

Forrás:
Napi Online
http://www.napi.hu