Olasz bor, magyar címke

Világosan látszik, hogy végképp kettészakad a mezõny, és a jól menõ, neves borászatoktól az ágazati szereplõk többsége lemarad. Úgy tûnik, a durva borhamisítási idõszakon túl vagyunk, de a kemény piaci verseny a bortermelõk egy részét továbbra is sok mindenre képessé teszi, hiszen a túlélésért küzdenek.

Most újra csábítóan hat az olcsó borimportra és az ahhoz köthetõ ügyeskedésre (házasítgatásra, átpalackozásra, átcímkézésre), hogy az idei napfényszegény és csapadékos idõjárás komoly terméscsökkenést és szõlõdrágulást okozott. E helyzetben hiánypótlásként kapóra jöhetnek az olasz asztali borok, amelyek – legalábbis a különbözõ kimutatások szerint – az elmúlt években is több százezer hektoliteres mennyiségben „tûntek el” a hazai piacon.

Természetesen hozzánk hordós borként nem a legjobb minõségû olasz termékek érkeznek, de versenyképességüket árszempontból jelentõsen növeli, hogy olyan integrált és költséghatékony nagyüzemi szõlõültetvényekrõl származnak, amelyeken a 15-20 tonnás hektáronkénti szõlõtermés háromszorosan haladja meg a magyarországi átlagot.

Az importárnak pedig döntõ jelentõsége lehet akkor, amikor kétséges, hogy a hazai szõlõdrágulást itthon milyen mértékben lehet érvényesíteni a tömegigényt kiszolgáló borok árában a keresleti korlátok miatt. A nem túl elõnyös értékesítési viszonyokra utal például, ha – miként a minapi hírekben szerepelt – az egyik neves Csongrád megyei borász is kivágatta „felesleges veszõdséggel” mûvelhetõ szõlõültetvényeit.

E megnyilvánulás is azt mutatja, hogy a felszíni rendellenességek mögött komoly jövedelmezõségi problémák húzódnak meg.

Forrás:
Világgazdaság Online
http://www.vg.hu