Nyomás a bortermelõkön

A globalizáció ugyanakkor nemcsak a belpiac megtartását veszélyezteti, hanem az exportlehetõségeket is. A növekvõ verseny egyik legmarkánsabb jele, hogy a külpiaci pozíciók egyre nyomottabb árak mellett õrizhetõk csak meg. A nemzetközi árukínálatban például lehetetlenül olcsón jelennek meg a dél-afrikai és dél-amerikai borok, ráadásul sok esetben egyáltalán nem elviselhetetlen minõségben. A várakozások szerint a 700 ezer hektoliteres éves hazai borkivitel érdemben nem is bõvíthetõ a jelentõs konkurencia miatt, és a fokozódó import a hazai piacot is tovább szûkítheti.

A kiélezett küzdelmet tükrözik azok az ágazati névhasználati viták is, amelyeknek a tokaji is „áldozatul esett”. Egyik legféltettebb kincsünkrõl van szó, amelynek jó hírét a különbözõ hamisítványok, más karakterû termékek folyamatosan rontják. Hiába születtek megállapodások és számunkra kedvezõ bírósági ítéletek az utóbbi idõszakban, a tokaji névhasználati ügy – nemzetközi értelemben – korántsem tûnik megnyugtatónak. Egyelõre nincs is kilátás arra, hogy a nézeteltérések belátható idõn belül rendezõdnének.

Persze ma már nincs vita azon, hogy az ágazat a „kihívásoknak” minõségi termeléssel felelhet csak meg, és elvileg erre ösztönözne az EU-s borreform is. Pozitívum, hogy hosszan lehetne sorolni a neves hazai borászatokat, de – bár az alacsony vásárlóerõ miatt továbbra is megvan a kísértés a mennyiségi termelésre és a hamisításra – a minõségi szempontokat minden komoly szándékú piaci szereplõnek szem elõtt kellene tartania.

Forrás:
VG Online
http://www.vg.hu