Nem sokáig olcsó a szõlõs Romániában

Az ország történelmi-gazdasági felosztása a borászatra is alkalmazható: az egykor Magyarországhoz tartozó, és fejlett borászati tradíciókkal rendelkezõ Erdély erõsen eltér a Kárpátokon túli területektõl, ahol a borászkodás elsõsorban a megfelelõ éghajlati adottságok miatt kezdõdött, jóval késõbb. A Ménesi borvidéken 55 hektáron mûködõ Wine Princess, azaz Balla Géza borait az ezredforduló óta ismeri az anyaországi közönség, azok színvonala olyan magas, hogy a hungarikumnak minõsülõ kadarka szõlõfajta magyarországi reneszánszában is nagy szerep jutott az erdélyi borásznak.

A jövõ is hasonlónak tûnik: Erdélyben a kadarkának, és a hagyományos, terroir alapú borászkodásnak van esélye arra, hogy versenyképes legyen, míg Brassótól délre haladva egészen a Duna-deltáig az újvilági típusú nagybirtokok épülnek, szintén világszínvonalú, ám modern termékek elõállítását célozva meg.

Hiába vannak meglehetõsen jó fekvésû területek Romániában, a borászat legnagyobb része ma még a kommunizmus tömegtermelésének bélyegeit hordozza. Ennek legfõbb oka az üzleti kockázat miatt az ágazat alacsony tõkevonzó képessége, de a technológia magyarországihoz képest elmaradott volta is erõsen hozzájárult ahhoz, hogy sokáig ritka volt a jó román bor. Csak az utóbbi idõben figyelhetõ meg a külföldi tõke beáramlása, ám annak tempója igen gyors: az olasz, francia, angol, és amerikai üzletemberek hisznek abban, hogy a közép-európai országban érdemes modern borászati vállalkozásokat létesíteni.

Tõkeigényes befektetés

Egy komolyabb pincészet létrehozatala komoly befektetést igényel, bárhol épüljön is a világon. A kor elvárásainak megfelelõ borok készítéséhez elkerülhetetlen a tiszta és szakszerû pincetechnikát garantáló berendezések megvásárlása, aminek költsége forintban kifejezve akár a milliárdos nagyságrendet is elérheti. A technológiai és szaktudásbeli hátrány ledolgozása azonban nem tarthat már sokáig. Elõbb-utóbb ugyanis – például a hagyományosan jó kapcsolatnak számító Franciaországban – ki fognak képezni egy olyan román borászréteget, amely már képesek lesz használni a világszínvonalú berendezéseket.

Magyarországról a tokaji Gróf Degenfeld Szõlõbirtok és Pincészet tart a legelõrébb az erdélyi birtoképítésben. Jövõre kezdik el 60-70 hektáros területük telepítését – tudta meg az origo Prácser Miklós birtokigazgatótól. A cél egy vörösboros birtok létrehozása, hiszen Tokajban csak fehérszõlõ-fajtákat lehet telepíteni. A vásárlás elõtt megvizsgálták a lehetõségeket, és azt látták, hogy a ménesi borvidék ökológiai viszonyai nem rosszabbak Villányénál, az árak pedig összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak voltak.

Az azóta eltelt 3-4 év alatt emelkedtek ugyan a minõségi szõlõtermesztésre alkalmas területek árai, ám az árszint még mindig jóval alacsonyabb a villányinál: míg a ménesi borvidéken egy hektár parlag 1 millió forintba kerül, addig Villányban lassan ennek tízszeresét is eléri az ár. Erdélyben fõként olaszok és néhány francia vásárolt területet az elmúlt években, és ez a kereslet felhajtja a földárakat.

Ritka a román bor Magyarországon

A hazai vinotékák polcain szinte csak Balla Géza pincészetébõl származó romániai bort találunk, aminek fõ oka, hogy mind az erdélyi, mind a Kárpátokon túli minõségi borok a nyugat-európai tulajdonban lévõ pincészetekbõl kerülnek ki, és nem jutnak el a magyar piacra. Az utóbbi területrõl a DaVino borai képviselik a csúcsminõséget, igen borsos áron.

A román borok hazai kereskedelmével elsõsorban a Vinternational Kft. foglalkozik. A magyar borok exportjával is foglalkozó a cég kereskedelmi igazgatója, Gali Ferenc érdeklõdésünkre elsõként a Magyarországénál kétszer nagyobb szõlõterületben és a klimatikus adottságokban rejlõ lehetõségeket emelte ki. Véleménye szerint a külföldi tõke okkal lát lehetõséget Romániában, ami a globális felmelegedés miatt még inkább indokolttá válhat: a chileiek is jelen vannak már, talán elõre gondolkodnak.

A fejlõdésre a legjobb példa az angol tulajdonban lévõ Halewood borászat, amely az 1100 hektárról felvásárolt szõlõt 7 pincészetben dolgozza fel országszerte. Borait 45 országba exportálja, ami azt jelenti, hogy azok ár-érték arányban igen versenyképesnek nevezhetõk. A profizmus nem hagy kívánni valót, az italkereskedelemmel foglalkozó tulajdonos nagy figyelmet fordított a terület, a eltelepített klónok és a szakembergárda kiválasztására.

A kereskedõ szerint Románia a borászatban is sikerre van ítélve, és elõrejelzése szerint a moldáv és bolgár borok érkezésére is számíthatunk pár éven belül. A siker már csak azért sem maradhat el, mert a román állam – a bolgárhoz hasonlóan, és a magyarral ellentétben – nagyon komoly összegeket költ el az ország borainak népszerûsítésére.

Forrás:
origo
http://www.origo.hu