Nem lesz pénz fesztiválokra?

–   Ivott már kannás bort?

–   Igen. Ami kannában van, az is lehet kiváló minõségû, jó ár-érték arányú. A pancsolt bor az igazi ellenség, ami egészségügyi és gazdasági károkat okoz, s küzdeni kell ellene.

– Mekkora arányt tesz ki a piacon az olyan nedû, amely részben vagy egyáltalán nem látott szõlõt?

– Különféle becslések vannak, de pontos számok nincsenek. Az biztos, ez jelentõs versenyhátrányt okoz a tisztességes termelõknek.

– A multiknál hogy kapni kétszáz-háromszáz forintért is bort?

– A palack, a dugó és a címke tetemes értéket képvisel. Ezért ilyen áron leginkább a külföldön jelentõsen megtámogatott bor kerülhet a magyarországi multik polcaira, vagy úgy, ha beszerzési ár alatt értékesítik azt.

– Az import borok térhódítását mivel lehetne leverni?

– Itthon többségében az alacsony és a közepes árfekvésû termékekre van igény. Korszerû ültetvényekre van szükség, amelyeken olcsó, de minõségi alapanyagot lehet elõállítani, s így a bor is kedvezõ árú lehet. Ez esetben a kis parcellával bíró szõlõsgazdák is könnyen el tudnák adni terményüket. Pinceszövetkezeteket létrehozhatnának, hogy a termést õk maguk dolgozzák fel.

– Miért van az, hogy külföldön alig találni magyar bort az áruházak polcain, vagy csak a legalsó polcon, többnyire gyenge minõségût?

– Néhány sikersztorit leszámítva nincs megfelelõ árualapunk ahhoz, hogy egy-egy nagyobb piacra betörjünk, s a marketingre is jobban oda kellene figyelnünk.

– Mi kellene a sikerhez?

– Pénz. Jelentõs fejlesztési forrásokat kellene a szõlõ- és borágazatnak juttatni, hogy korszerû ültetvények és gazdaságok legyenek.

– Egyre kisebb területen folyik a termelés. Mit lehet ez ellen tenni?

– Valóban. Huszonegynéhány évvel ezelõtt 130 ezer hektár szõlõ volt, most van nyolcvan-kilencvenezer, s rövidesen lesz hatvanezer. Perspektívát kellene mutatni a gazdák felé.

– Mit gondol az uniós szõlõkivágási támogatásokról?

– Ez nagy becsapás, amivel a nagyobb és gazdagabb országoknak kedvezett az unió. Ugyanis az olyan szegény államok, mint Magyarország, ahol a gazdák döntõ részének nincs tõkéje, s a szõlõ nem hoz tisztességes megélhetést, használták ki ezt a lehetõséget, s vágták ki a tõkéket. Szerencse, hogy az ültetvények többsége rossz minõségû volt. Talán ennél is nagyobb probléma, hogy sok helyütt az öregek már nem tudják mûvelni az ültetvényt, a fiatalok meg nem csinálják, mert nem látnak benne fantáziát.

– Mi a véleménye a magyar borászatról, a borkultúránkról?

– Rendkívül fontos a szerepe, hiszen növeli a vidék megtartó erejét, a tájápolás eszköze, nagy a turisztikai vonzereje, országimázs-javító, magas hozzáadott értéket igényel, munkahelymegtartó és -létesítõ, valamint a borfogyasztás révén az egészségmegõrzést is szolgálja. A borkultúránk a rendszerváltás óta nagyot fejlõdött, s ezért sokat tettek a borfesztiválok.

– Vannak, akik szerint e rendezvényeken már a kapuban „leveszik” õket a szervezõk, hiszen belépõt kell fizetni. Bent úgyis vagyonokat költ el az ember, akkor miért kell a belépésért fizetni?

– Például a mi budavári rendezvényünkön tavaly 2300 forint volt a belépõjegy. Ezért a vendég kapott egy hatszáz forintos kristálypoharat, egy nyakba akasztós, több száz forint értékû pohártartót, s két múzeumba bemehetett ingyen. Továbbá számos program várta õket, és több kiváló vendégmûvész lépett fel, egyebek mellett olyan nagy nevek mint a Csík vagy a Ghymes zenekar. Mindez egy csodálatos környezetben. Ha ezeket összeadjuk, nem sok az elkért pénz.

– Kapnak állami vagy önkormányzati támogatást?

– Korábban a Nemzeti Kulturális Alapnak voltak olyan tenderei, amelyeket igénybe lehetett venni a szervezéshez. Sajnálatos, de a fesztiválok szervezõi még most sem tud¬ják, mennyi pénzbõl gazdálkodhatnak

az idén.

–    Mennyi pénzrõl beszélünk?

–     Például a budavári borfesztivál megrendezése 160 millió forintba kerül. Ebbõl az állami és az önkormányzati forrás 20-22 százalék, 32-35 millió forint. A gazdasági életbõl vannak szponzoraink, de nem ekkora tételben. Az elmúlt tíz évben a rendezvényünk méretéhez, turisztikai szerepéhez képest kevés pénzt kaptunk. Abban bíztunk, ha kialakul egy, az értékeken nyugvó helyzet, akkor több pénz jut majd az ilyen programokra. Tudjuk, kevés a pénz a kincstárban, de legalább azt szeretnénk tudni, lesz-e forrás, mennyi, s mikor.

– Mi lesz annak a következménye, ha nem lesz pénz?

– A fesztiválok olyan helyek, ahol a hétköznapi emberek a rohanó világban kultúrát fogyaszthatnak. Ha a programok tradicionálisak, színvonalasak, akkor ez olyan misszió, amelyik a társadalom kulturális színvonalát emeli. A pénzhiány miatt vagy elmaradnak rendezvények, vagy szerényebb lesz a kulturális kínálat: mazsorettek vonulnak majd fel vagy lakodalmas zene szól. Hát úgy is lehet…

Forrás:
Magyar Hírlap
http://magyarhirlap.hu/