Nem kell a magyaroknak a tokaji?

Tokaji.com, tokaji.net, tokaji.biz, tokaji.org, tokaji.name és tokaji.co.uk – jó tíz év alatt gyûjtötte össze, regisztrálta vagy vásárolta meg ezt a hat doménnevet Fodor Géza. Eredetileg az a szándék vezérelte, hogy a külföldiek, például az EU-ban a tokaji márkanév használatáért harcoló olaszok, franciák vagy szlovákok meg ne szerezzék ezeket a neveket. Szerinte ugyanis sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a tokaji borok iránt érdeklõdõ külföldiek ilyen nevû szájtokat néznek meg – a .co.uk-s azért volt a listán, mert a brit exportpiac a tokaji borok egyik legjelentõsebbje -, mint annak, hogy a tokaji.hu, vagy például a Tokaj Kereskedõház tkrt.hu doménen elérhetõ weboldalát keressék fel.

Jó neki, jó az országnak

Szóval Fodor úr elköltött, ahogyan fogalmazott, „milliós nagyságrendû” összeget a domének megszerzésére, éves regisztrációs és hosztingdíjára. És közben azt gondolta, hogy jót is tesz az országnak, a magyar borászatnak, agrár- és bormarketingnek, amikor a hat nevet egy csomagban eladja. De Fodor úr tévedett.

Lassan tíz éve, hogy – még az Orbán-kormány országlásának második felében – megpróbálta elõször értékesíteni a doméneket, de hiába. Legutóbb 2007-ben vetette bele magát az ügybe: bõ egy évvel ezelõtt megkereste a szakmában csak kerházként emlegetett Tokaj Kereskedõház (TK) Zrt.-t, ahol, akkor úgy érezte, komolyan vették: személyes találkozón is ismertethette elképzeléseit.

Több lehetõséget is felajánlott, nemcsak azt, hogy szimplán eladja a neveket, hanem azt is, hogy legyen egy egyéves idõszak, amíg a kereskedõház bérli a doméneket tõle. Erre az idõszakra õ eladási moratóriumot vállalt volna, és ha egy év után a kerháznak kedvezõ tapasztalatai lettek volna, akkor – az addigi bérleti díjjal csökkentette áron – adta volna át azokat.

Nem érdekli õket

A jól hangzó elképzelésekbõl azonban semmi nem lett, a TK-tól bõ kéthónapos gondolkodási idõ után, tavaly tavasszal elutasító választ kapott, „azt mondták, õket ez nem érdekli, nem részletezték, miért nem. De láthatóan nem foglalkoztak azzal, hogy nyugaton más a kereskedõi, fogyasztói kultúra, és abban sokkal nagyobb az online tájékozódás szerepe, mint nálunk” – mondja.

Fodor úrnak még ekkor sem lett teljesen elege a nemzeti érdekek fenntartás nélküli képviseletébõl, ahogy õ fogalmaz, jó személyes kapcsolatokkal rendelkezõ lobbistái több minisztériumot is megkerestek. Azonban többszöri próbálkozások és minden igyekezetük ellenére sem tudták elérni, hogy bármilyen kormányzati döntéshozó érdemben foglalkozzon az üggyel.

Ficsor továbbpasszolta

Információink szerint a lobbisták még Gyurcsány bizalmi emberét, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyökerû, híreink szerint ott politikai bázisát most építgetõ, és részben emiatt magát mostanában Tokaj ügyében is aktivizáló Ficsor Ádám MeH-es kabinetfõnököt is megkeresték. „Ficsor csak annyit tett, hogy továbbíttatta az errõl szóló levelet az FVM-be, illetve az agrármarketing centrumhoz (AMC) is” – mondta egy magát megnevezni nem kívánó forrásunk.

Az agrártárcánál ugyanakkor megkeresésünkre azt állították, nem tudnak ilyen, Ficsor által továbbított levélrõl. Felvetésünkre, hogy nem lenne-e indokolt magyar kézen tartani ezeket a doméneket, a minisztérium azt a választ adta: nem érzik állami feladatnak doménnevek vásárlását és fenntartását. Szerintük ezzel a bormarketinges cégnek, az egyébként a tárca alá tartozó AMC-nek, vagy a tokaji hegyközségnek kellene foglalkoznia.

Németek, franciák, szlovákok

Mivel Fodor Géza ekkorra úgy érezte, hogy most már tényleg mindent megtett a doménnevek itthon tartására, beleunt a folyamatosan sikertelen próbálkozásokba, és megbízott egy német közvetítõ céget, keressen neki vevõt – nem feltétlenül csak Magyarországról. Nos, a németek nem tétlenkedtek, mint ahogyan más ország borászai sem. Három vevõjelölttel hozták össze, egy franciával és két szlovákkal.

A legjobb ajánlatot az egyik szlovák jelentkezõ tette – éppúgy közvetítõ cég, ahogyan a Fodor által megbízott német társaság -, velük mostanra már a megállapodás közelébe jutott Fodor Géza, aki a vételárról nem beszélt, de nem cáfolta azt a felvetésünket, hogy több tízmillió forintos tételrõl van szó.

Szlovák borvidéket segítünk?

Mivel közvetítõkkel tárgyal, nem tudja, ki a valódi szlovák vevõ, „lehet egy magánember, egy borászat vagy akár a szlovák kormányzat bormarketingesei is”. Ez utóbbi gyanúját erõsíti egy, a HVG-ben nemrég megjelent cikk a Tokaj körüli szlovák-magyar hercehurcáról. Ebben az szerepel, hogy a szlovákok egyre kevésbé akarnak megegyezni arról, hogy hány felvidéki falu és hektár lehet a tokaji borvidék része, ehelyett „immár önálló borvidéket kreálnának”. Ebbe a törekvésbe jól beleillik a doménvásárlás, hiszen a nemzetközi piacok, az online forrásokból tájékozódó nyugati vevõk számára, a virtuális világban is Szlovákiáé lesz a „tokaji”, mondja Fodor Géza.

A tokaji szó egyébként nincs márkanévként védve, vagyis arra ilyen alapon nem tarthat kizárólagos igényt Magyarország. Így ha az üzlet létrejön – ami Fodor szerint heteken belül megtörténhet -, Szlovákia lényegében visszavonhatatlanul megszerzi a doméneket. Hogy biztosan létrejön-e, azt a nevek tulajdonosa nem akarta megjósolni kérdésünkre. Csak annyit mondott, hogy az eddigi egyeztetések alapján biztosnak tûnik az üzlet, de ha még a szerzõdés aláírása elõtt valamely magyar cég vagy a kormány ajánlatot tenne, akkor megfontolná, hogy visszamondja a szlovákokat.

Forrás:
Index.hu
http://www.index.hu