Mutyitól féltik egymilliárdjukat a borászok
„Együttmûködésre van szükség a bormarketingben ahhoz, hogy az évi több mint hárommillió hektoliter forgalmú magyar bor fennmaradjon” – mondta az MTI tudósítása szerint a múlt héten Tornai Tamás a Közösségi Bormarketing Kft. bemutatkozó sajtótájékoztatóján. A céget a Magyar Szõlõ- és Bortermelõk Szövetsége (MSZBSZ) alapította azután, hogy tavaly fizetésképtelenné vált a múlt év végéig a hazai borok marketingjéért felelõs cég, a hazai borászszakma összefogásával létrehozott Magyar Bormarketing Nonprofit (MBM) Kft.
Együtt nem mûködés
A MBM csõdjében több hazai borász szerint is komoly szerepe volt a most az együttmûködés fontosságáról beszélõ Tornainak. Az MBM-nek ugyanis négy nagy, egyenként húsz-húsz százalékos tulajdonosa volt (vagyis még van, bár a cég felszámolása már elkezdõdött), ezek egyike az MSZBSZ, a többi három a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Borakadémia, valamint a Pannon Bormíves Céh (a maradék húsz százalékon kisebb tulajdonosok osztoztak).
Amikor a társaságnál tavaly jelentkeztek a fizetési nehézségek, a taggyûlésen – mint ezt az MBM volt munkatársai a múlt héten közzétették – a „Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) és a Magyar Szõlõ- és Bortermelõk Szövetsége (MSZBSZ) a december 16-i taggyûlésén elsõként vetették el a pótbefizetést, illetve a tagi kölcsönnel történõ átmeneti finanszírozás lehetõségét”. Ezért mondják az MBM volt dolgozói, és mondják a bormarketingcéget alapító másik két szervezethez kapcsolódó borászok közül is többen, hogy Tornaiéknak döntõ szerepük volt az együttmûködéssel létrehozott és fenntartott marketingcég bedõlésében.
Ezek után nem meglepõ, hogy a múlt héten bemutatott Közösségi Bormarketing Kft. tulajdonosai között már nincs más borászszervezet, csak az MSZBSZ. Amely, és ezt Tornai is elismerte, korántsem reprezentálja az egész szakmát: a termelési mennyiség alapján a termelõk felét tömöríti ugyan, de jelentõs presztízsû termelõk csak elvétve vannak a tagjai között. Sõt a Közösségi Bormarketing Kft. megjelenése ellen számos neves borász tiltakozott, köztük Bock József, Demeter Zoltán, ifj. Figula Mihály, Gere Attila, Györgykovács Imre, Heimann Zoltán, Jásdi István, Légli Ottó, Takler Ferenc és Tiffán Zsolt.
Sok-sok pénz
A konfliktus hátterében a pénz áll, méghozzá nagyon sok pénz. Mint ismeretes, a közösségi magyar bormarketinget a bormarketingalapból finanszírozzák. A jogszabály alapján ebbe az alapba kell a termelõknek a Magyarországon forgalmazott minõségi, illetve védett védjegyû borok után literenként tíz forintot, a többi után literenként öt forintot befizetniük (korábban egységesen nyolc forint volt a díj).
A pénz negyven százaléka minõségellenõrzésre megy, az egykori Országos Borminõsítõ Intézetet (OBI) magába olvasztó – és ma Borminõsítési Igazgatóságként mûködtetõ – Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz kerül. A befizetések hatvan százaléka szolgálja a marketinget. A marketingre fordítható összegeket tartalmazó számlát az agrártárca (FVM) vezeti, a számlán az Agrármarketing-centrumtól kapott tájékoztatás szerint 2009 decemberében 1,3 milliárd forint volt. (Az AMC-t technikai végrehajtóként azért vonták be a rendszerbe, mert az öt és tíz forintok a költségvetésbe folynak be, vagyis közpénznek minõsülnek.)
Egy jó partner
Szóval a vita tétje az, ki, hogyan és mire költse el ezt az 1,3 milliárd forintot. Hogy ki? Ha maradt volna minden a régiben, a borászszakma többségét képviselõ és megjelenítõ MBM Kft. folytatta volna a 2007 óta végzett bormarketinges munkát. Azonban amikor tavaly decemberben megjelent e munkára a közbeszerzési eljárás ajánlati felhívása, akkor ez az egyetlen érdemi bormarketinges tapasztalattal rendelkezõ cég már a megszûnés szélén volt.
A tenderre egyébként az AMC szerint azért van szükség, mert „a kialakított finanszírozási rendszer nem teszi lehetõvé a mindenkori boros marketing szervezet mûködésének finanszírozását”, ugyanis bármilyen nem költségvetési intézmény csak közbeszerzés után kaphat pénzt mûködésre. Igaz, ez a szabály, mint a korábbi gyakorlat mutatja, eddig nem érvényesült.
A december 11-én meghirdetett tenderen – amelynek január 7-én már meg is volt az eredményhirdetése – végül két társaság indult, a gyõztes a nyúli (korábban gyõri) székhelyû IDMC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. lett (a másik pályázó a szintén MBM-tulajdonos HNT saját cége volt). Az elmúlt években rendszerint 150-170 milliós, 2008-ban például 173,6 milliós árbevételt elérõ céget jól ismerik az AMC-nál, derül ki utóbbi üvegzseb-nyilvántartásából (bár a tendert az AMC-t vezetõ Pál József közlése szerint egy tõlük független háromtagú bizottság bírálta el). A társasággal 2008-ban összesen 51,87 millió forint értékben kötöttek megbízási szerzõdést – vagyis a cég árbevételének majdnem egyharmada az AMC-tõl származott –, majd 2009-ben még 21,8 millió forintot kapott az IDMC vállalkozási, illetve támogatási szerzõdések nyomán.
Épít és kiállít – és tanácsot ad?
A társaság az Opten cégtárának adatai szerint elsõsorban kiállítástervezéssel és -lebonyolítással foglalkozik, a borászok közül többen sátorépítõnek hívják. Az AMC-vel – valamint a közpénzzel gazdálkodó cégek közül Magyar Turizmus Zrt.-vel – kötött megbízási szerzõdései is ilyen munkákra terjednek ki: különbözõ szakkiállításokon volt a feladatuk a „magyar nemzeti stand (…) tervezése, kivitelezése, építése, üzemeltetése és bontása”. A cégnek saját honlapja nincs, az online adatbázisokban építõipari társaságok között szerepel, máshol fõtevékenységeként a kiállítástervezést, -szervezést és kivitelezést közli magáról.
A cégnek borászati, illetve marketinges referenciájára nem bukkantunk, bár minden bizonnyal végzett ilyet. A közbeszerzési felhívásban elõírt kötelezõ referencia volt ugyanis „marketing tanácsadás tárgyban legalább 3 db minimálisan 50M Ft éves forgalommal rendelkezõ társaság részére elvégzett piaci elemzés, értékelés feladatainak teljesítése”. Hogy mely cégeknél végezte ezt a tevékenységet az IDMC, azt nem tudjuk. Pál József arra a felvetésünkre, hogy a cégnek tudtunkkal nincs ilyen referenciája, vagyis nem felelt meg az ajánlati felhívásnak, a részletek közlése nélkül azt válaszolta: „Az információ nem helytálló, mert amennyiben nem felelt volna meg, a közbeszerzési eljárásból kizárásra került volna.”
Támogatták vagy nem?
Az IDMC gyõzelmével más bajok is vannak, mondják a hazai borászok közül többen. A cég annak ellenére nyert, hogy nem kapott támogatást a minisztérium bormarketing-bizottságtól (a testület hét tagjából hatot a szakma, egyet az agrártárca delegál, a tagokat a miniszter nevezi ki). A szokásjog az volt, hogy a miniszter eddig mindig a bizottság javaslatának megfelelõ döntést hozott – ez most elõször történt másként.
Pál József szerint ennek az az oka, hogy a bizottság „diplomatikus módon kibújt az állásfoglalás alól, amikor két érvényes pályázat birtokában mondhatott volna véleményt (…) Az eredményhirdetést megelõzõen még tájékoztatásképpen sem küldte meg az AMC részére sem az érintett bizottsági ülés jegyzõkönyvét, sem pedig a két ajánlatra vonatkozó javaslatát tartalmazó határozatát.” Az AMC vezetõje szerint hiba lett volna a bizottságra hallgatva új pályázatot kiírni, és ezzel három-négy hónappal elhúzni a döntést, mert akkor „ebben a félévben esély sem lett volna bormarketing szakmai tevékenység végzésére”.
„Egyszerûen nem igaz, amit Pál József mond. A bizottság ugyanis állást foglalt: leszögezte, hogy egyik pályázatot sem tartja megfelelõnek és alkalmasnak” – állítja ugyanakkor Erdõsi Mária, a bormarketing-bizottság elnöke. Megjegyezte azt is, hogy korábban minden pályázatot egészben láttak, ezúttal viszont csak részleteket kaptak a dokumentumokból.
„Nem láttunk olyan részeket, amik alapján biztosabb döntést lehetett volna hozni, hogy milyen a pályázó és a pályázat. Ez alapján kértünk további felvilágosítást, és konkrét kérdéseink is voltak” – mondta a bizottság elnöke, és példaként megemlítette a marketing-tanácsadásra vonatkozó, általuk nem látott referenciát. A bizottság egyik, neve elhallgatását kérõ tagja az elnök szavait azzal egészítette ki: lehet, hogy jó lesz, amit az IDMC fog csinálni, de nem tudják, hogy az elképzelései megegyeznek-e a szakma elképzeléseivel. Amit a pályázat szakmai részébõl megkaptak, azt a cég a mostani bormarketing-stratégiából másolta be.
Ki marketingel?
Egyelõre azonban még korántsem biztos, hogy tényleg az IDMC végzi majd a bormarketinggel kapcsolatos tevékenységet (az ajánlati felhívás szerint a feladata „bormarketing tárgyban szakmai elõkészítõ tevékenység, külföldi és belföldi programok koordinálása, 2010. évi közösségi bormarketing stratégia kidolgozása, 2010. évi Akcióterv I. félévére vonatkozó részének kialakítása”. Pál József szerint „az IDMC Kft. átmeneti résztvevõje a bormarketing-tevékenységnek”, illetve megjegyezte azt is, hogy „a borászati szakma által jelenleg kialakítás alatt lévõ marketing szervezete(i) ezt a szerepkört bármikor átveheti(k)”.
Ez mintegy rímel Tornai Tamás múlt heti szavaira, amik arra utalnak, hogy szeretné, ha a kizárólag az MSZBSZ tulajdonában lévõ Közösségi Bormarketing Kft. lenne a jövõben a bormarketing letéteményese. Jogilag ez persze most még aggályos, a közbeszerzési törvény szerint az IDMC nem vonhatja be jelentõs – a megbízási díj mértékének tíz százalékát elérõ – alvállalkozónak a Közösségi Bormarketinget, ebben egyetért az AMC vezetõje a közbeszerzési szakértõkkel. A Pál József által leírtak megteremthetik viszont a terepet a Közösségi Bormarketing Kft. késõbb belépéséhez – aggódnak a kiáltványt aláíró borászok.
Marakodást látni, és ez baj
Jelenleg tehát az a helyzet, hogy van egy, a borászok és szervezeteik nagy része által létrehozott bormarketingcég, az MBM Kft., ami mostanra a megszûnés szélére került. Részben azért, mert saját mûködésére nem kapott alanyi jogon pénzt – szakértõk szerint az államháztartási törvény rendelkezéseit írták volna felül az agrártárcánál, ha kap –, részben azért, mert tulajdonosainak egy része sem akarta, hogy megmaradjon.
Már csak azért sem, mert a bormarketinges munkák elvégzését a tulajdonosok közül kettõ is saját hatáskörbe vonta volna: a HNT el is indult az erre kiírt közbeszerzésen, míg az MSZBSZ most gründolt cégével végezné ezt a munkát – hogy milyen viszonyban az IDMC-vel, „az egyelõre nem világos” – fogalmazott egyik forrásunk.
A legnagyobb baj az, hogy nem látni: közösségi bormarketinget szolgáló, jó dolgok történnek-e ebbõl a pénzbõl, mondta egy másik, neve elhallgatását kérõ borász. Szerinte a kívülálló most azt látja, hogy az összefogás helyett ismét az egyéni érdekek kerültek elõtérbe a borpénzek szétosztása körül, a borászok megint marakodnak a pénzen, márpedig „ez a lehetõ legrosszabb, amit láttatni lehet magunkról”.
Forrás:
Index
http://www.index.hu