Mit is jelent a bio, ha bor?

Egy kellemes pohár bor társaságában azonban kevés figyelmet fordítunk a tényre, miszerint a szõlõtermelés az agrárium egyik legvegyszerigényesebb, s leginkább környezetszennyezõ ága. Napjainkban a környezetrombolás problémáinak ismeretében egyre nagyobb az igény Földünk vegyszerterhelésének és az egészségkárosító anyagok használatának csökkentésére, a biogazdálkodás nyújtotta egészséges termékek elõállítására.

Ezen elven alapul az ökológiai szõlõtermesztés, mint tudatos gazdálkodás, melynek célja a természet megóvása, az ember és környezete egészségének megõrzése, az élõvilág harmóniájának helyreállítása. Olyan környezeti és gazdasági szempontból fenntartható mûvelési mód, amely mellõzi a káros hatású, egészségre veszélyes anyagok és technológiák alkalmazását.

Mindemellett a korszerû biogazdálkodás ma már képes elérni a vegyszeres termesztéssel megegyezõ termésbiztonságot és minõséget. Szerencsére a borászok közül egyre többen ismerik fel, hogy a szõlõ a tradíciókat követve, környezeti értékeink rombolása nélkül, erõszakmentesen is mûvelhetõ.

A szemlélet az „élõ” talaj alapvetõ fontosságát hangsúlyozza, így a biogazdálkodó a talajt táplálja, nem a növényt, s mindent megtesz a talajszerkezet és a talajban élõ organizmusok egyensúlyának fenntartásáért. Ezért mûtrágya, szennyvíziszap kijuttatása helyett érett istállótrágyát, ásványõrleményeket, komposztot, s a talaj termékenységét fokozó baktérium-készítményeket használ.

Az ökológiai szõlõtermelés feltétele a sorközökben növekedõ természetes gyomflóra, amely néhány év alatt ideális takarónövénnyé válik, s az élõ szervezetek életterét is biztosítja.

A biogazda az ökológiai egyensúly fenntartását a kártevõk természetes ellenségeinek élõhelyeinek megóvásával, az ökoszisztéma tökéletes önszabályozó mûködésére bízza.

A szõlõ növény természetes védekezését intenzív, gondos zöldmunkával, korlátozott mennyiségben lemosódó kontaktszerekkel (réz és kén), valamint természetes kondicionálókkal, immunerõsítõkkel (erjesztett csalánlé, fekete nadálytõ, stb.) támogatja, s elutasítja a szintetikus, felszívódó növényvédõ- és gyomirtószerek használatát.

A bioszõlõben sétálva magunk is meggyõzõdhetünk róla, ahogy a vegyszeres gazdaságokhoz képest itt zsong a természet. A madarak jelentõsen nagyobb populációban élnek, több a természetes költõhely és sikeresebb a fiókanevelés. 30%-al magasabb a fajgazdagsága és 50%-al magasabb az ízeltlábú ragadozók és paraziták egyedszáma (rovarok, pókok, bogarak). A bio kedvez a beporzóknak is, a házi méheknek, vadméheknek, poszméheknek, pillangóknak, más rovaroknak és a denevéreknek, s a giliszták, talajlakó rovarok, gombák, baktériumok, és mykorrhizák száma is jelentõsen magasabb.

A konvencionális szõlõtermesztésben alkalmazott sok növényvédõszer befolyásolja a szõlõ természetes érését, s többnyire egyenborokat eredményez, emellett a felszívódó szerek idõnként kikóstolhatók a borból.

A bioszõlõbõl a szigorú hazai elõírások betartása mellett az ökoszemléletû borász szermaradékmentes, egyedi borokat készíthet, mert a természetes módszerekkel kezelt szõlõ ellenállóbb, több immunanyagot tartalmaz, és a termõhelyi adottságokat is jobban tudja érvényesíteni a borban.

Az ökológiai borkezelési technológiák kizárják a szintetikus adalékok használatát, alacsony határértéket szabnak a kéntartalomnak, elõtérbe helyezik a fizikai módszereket a kémiai eljárásokkal szemben, s tiltják az olyan kezelõanyagok használatát, amelyek egészségre és környezetre károsak.

Forrás:
Zöld Újság
http://zoldujsag.hu