Mit ér a bor, ha zalai?

Förhénci Horváth Gyula (aki egyébként a Borkultúra Kht. mûvészeti tanácsadója, korábban pedig a Néprajzi Múzeum fõmuzeológusa, szakértõként évekig mezõgazdasági mûsorok készítésével foglalkozott a Duna Televízióban), testvéreivel együtt kora gyermekkora óta foglalkozik szõlõtermesztéssel és borászattal. Elsõ, nagyjából félholdas birtokához szülõi örökség révén jutott, ma pedig már egy hektáron termel. Ez, ha dolgozni kell rajta, soknak, ha megélni kellene belõle, kevésnek tûnhet. A szakember szerint azonban nem a mennyiség, pontosabban nem a birtokméret a lényeg, hanem a minõség. E szemléletet igyekezett népszerûsíteni az elmúlt hetekben a térség településeit járva, Mit ér a bor, ha zalai? címû elõadás-sorozatával is. De tényleg, mit ér a zalai bor?

– Ez azért annyira nem egyszerû kérdés, nem is lehet egyetlen mondatban megválaszolni – mondta Förhénci Horváth Gyula. – Érdemes onnan indítani, hogy vajon milyen manapság a szõlõ- és bortermelés ár-érték aránya, a piaci helyzet? Ennek érzékeltetésére hadd mondjak egy példát. Egy évi termésbõl, négyezer liternyi bor árából édesanyám Kiskanizsán, a Pápai utcában egy komfortosnak mondható házat tudott venni pajtával, istállóval, 600 négyszögöl telekkel – 1944-ben. Nem mondom, hogy ez napjainkban lehetetlen, de annyi bizonyos: neves termelõnek kell lenni hozzá, kiváló minõségû, jó áron értékesíthetõ borral. Mondjuk, egy Bock József-féle Cuvée Capellából össze lehet hozni… Öt-hatezer palack, darabja tízezer forintért. Én egyébként éves szinten négyezer liter bort termelek, ezt a mennyiséget itt, a Förhénci-hegyen lévõ kis kóstolópincémben el is kóstoltatom. Ennek a bevételébõl még a telek ára sem jön ki…

A hegyközség elnöke szerint a minõségi termelésre való átállás kapcsán az elmúlt években komoly fejlõdésen ment át a szõlõtermelõ- és borásztársadalom, ám még mindig van, és (valljuk be kell is) hová fejlõdni.

– A gazdák nagy része beállt a sorba és megértette, hogy csak folyamatos szakmai fejlõdéssel és minõségi borral lehet talpon maradni a piacon. Az emberek többsége egyébként errefelé szinte ösztönösen ért a szõlõtermeléshez. Ám gyakran néhány nap felkészületlenséggel, kapkodással tönkreteszik az egész éves precíz munkát. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy a szõlõt botanikus kertnek is beillõ módon gondozott, ápolt ültetvényben megtermeled, leszüreteled, beviszed a pincébe, jól-rosszul feldolgozod, kierjed, ahogy kierjed, aztán a végeredmény egy olyan bor, amit még te magad sem szívesen iszol. Úgy tapasztalom, a gazdák többsége a sok kudarc miatt hagy fel a szõlészettel, miközben tipikus hibákat követnek el. Például: nem megfelelõen konzervált hordókban kezdjük el kierjeszteni az újbort, abból biztos, hogy semmi jó nem sül ki. A másik gyakori hiba, amikor elkezdjük ugyan a szüretet, aztán meg félbe hagyjuk, mert másnap már a munkahelyre kell menni. A leszedett alapanyag pedig ott marad a pincében, kádban, a mûszak utáni kipréselésig. Ugyan az áztatás fontos momentum a borkészítésben, ám csínján kell bánni vele. Túlzott áztatás során a must savai a finom illat-, aroma- és zamatanyagok mellett már sok minden mást is kiszednek belõle, aminek következményeként egy olyan ízvilággal kezdõdik meg az erjedés, amit késõbb nem lehet a borból kiûzni. Helyrehozhatatlan hiba. Összességében megállapítható, hogy a szõlészetet és a borászatot nem lehet félszívvel, kellõ szakmai alázat nélkül csinálni. A borkészítés még nagyobb tudatosságot, türelmet, ráfordítást, odafigyelést igényel, mint a szõlõ megtermelése, hiszen a bor élõ anyag, lélegzik. Aztán ott van még a szakmai fejlõdés kérdése is: sok gazda megrekedt a két világháború közti elméleti, gyakorlati és technológiai színvonalon. Ez akkor nagyon is magas nívót jelentett, ám azóta sok minden megváltozott, így a borok iránti igény is – mondta a szakember.

Förhénci Horváth Gyula szerint ahhoz, hogy ma a fiatalok által szívesen fogyasztott bort tegyünk az asztalra, meg kellene õrizni az elsõdleges illatokat és a zamatanyagokat, a gyümölcsös jelleget. Mint mondta, ez nem véletlen, abból fakad, hogy a mai generációk gyümölcsleveken nõnek fel, s minden italban ezeket az ízeket keresik. A trendet felismerte a szeszipar is, nem véletlen, hogy a szeszes italok ma mindenféle gyümölcsös ízesítéssel készülnek. Nos, ha versenyképes akar maradni, ezt az irányzatot kell követnie a borászatnak is, hogy biztosított legyen a borfogyasztók utánpótlása.

Forrás:
Zalai Hírlap
http://www.zalaihirlap.hu