Mit ér a bor, ha az kiskunsági?

A kunsági szõlészeknek talán legjobban a 70-es 80-as években ment. Annak idején egy holdnyi szõlõbõl készített bor annyi pénzt hozott egy év alatt, hogy abból egy család házat építhetett. Ma a gazdák közül sokan kivágják a tõkéket, semhogy értelmetlenül kínlódjanak. Sokan azonban küzdenek. Elõremenekülnek. Így gondolkodik az a 118 család is akik tíz település környékén 520 hektáron termelnek, és az ország egyik legkorszerûbb borfeldolgozójának a tulajdonosai. Évekkel ezelõtt Schindler János, az akkor még keceli polgármester szervezte meg a szõlészeket borászokat. Nem volt könnyû meggyõzni az embereket, hogy a saját vagyonukat kockáztassák. Mert a tõke egy részét a tulajdonosok adták össze. Megbíztak egymásban. Ez pedig nagy szó egy olyan világban, ahol egy szerzõdésbe foglalt megállapodáson az aláírás sokszor csak anynyit jelent, hogy az aláíró megtanulta gyerekkorában a betûvetést.

A cég uniós AVOP-pályázaton nyert támogatást, illetve a soltvadkerti takarékszövetkezet vezette pénzügyi konzorciumtól kapott hitelt, hogy felépítse a borfeldolgozót.

A keceli Herczeg Imre jó félmillió forinttal szállt be annak idején a cég alapításába. Azt mondja, hogy a felvásárló kiiktatása volt részben a cél, illetve az, hogy minõségi bort készítsenek Kecelen.

– Hogy bízom-e a cégben? Igen, a borom ott a tartályokban, minél elõbb értékesíteni kellene. – mondta a termelõ.

A piaci ellenszélben egy ismeretlen vállalkozásnak nehéz megerõsödni. De jó példa akad. Ott van a Frittmann família a szomszéd várból, Soltvadkertrõl. Frittmann Jánosnak, aki 2007-ben az év borásza volt, az a véleménye, hogy akkor tud felemelkedni az ország legnagyobb borvidéke, a Kunsági, ha legalább egy tucat borászvállalkozás ugyanolyan sikeres, mint a családi cégük. Ezt vállalja is, amikor az újságíró rákérdez: vajon tart-e a konkurenciától. Talán ezért is fogadta el Schindler János meghívását, arra borkóstolóra, amit szerdán az Öreghegy Szõlõbirtok Kft.-nél rendeztek. Tizenhét bort ízleltek meg a meghívottak. Frittmann János mellett elfogadta az invitálást Téglás András, a keceli TG Virágdekor igazgatója is, akinek a középiskolájában a tavaszköszöntõ fesztiválokon borszépségversenyt szoktak rendezni. Borbényi László, a helyi Fürtös Vendéglõ tulajdonosa is, aki családjának több megyében is komoly ültetvényei vannak. Eljött dr. Hegedûs Róbert, a kiskõrösi bíróság elnöke is, aki apósa révén évekig szõlészkedett Kecel környékén. Lapid László – aki a bócsai Weinhaus Kft. fõborásza volt – mutatta be a borokat, a kunleánnyal kezdte.

A Szigetcsépen fél évszázada nemesített kunleány méltatlanul elfeledett kellemes zamatú kemény karakterû alföldi bor. De kevésbé ismert, nem úgy, mint a rizlingszilváni, amit a csehek és a szlovákok nagy tételben hordanak ki az országból. A harmadik minta a királyleányka volt, amely a kóstolóvendégek közül mindenkinek kiváltotta az elismerését. Sajnos csak az ínyenceknek mond valamit a fajta neve.

Frittmann János szerint sok idõ kell, míg a régi egykor kedvelt boraink visszaszerzik korábbi népszerûségüket. Talán ez is a dolga annak az új borász generációnak, amelyik a rendszerváltás óta nõtt fel. Majd hozzáteszi: ahhoz, hogy több kunsági bort igyon a közönség jó marketing is kell, de a borvidék vezetése eddig ezért nem sokat tett. Schindler János szerint a marketing mellett a hagyományokról sem szabad elfeledkezni. A németországi Frank-földön 140 éve elfogadott szabályok alapján folytatják a termelést a gazdák. A legolcsóbb minõségi bor 4 euró, igaz 1 euróba (270 forint) kerül egy kilónyi szõlõ megvásárlása, míg nálunk ennek az ötödének örültek volna az õsszel a gazdák.

A cégvezetõ szerint részben a gyenge minõségû hatalmas mennyiségû import olasz bor töri le a hazai árakat. Németországban az elképzelhetetlen, hogy ott külföldi italt palackozzon egy ottani borász. A németek erõs nemzeti öntudattal rendelkeznek, így védik a saját piacukat. Nekünk is lenne mit tanulnunk tõlük, csak össze kellene fognunk a saját érdekünkben. Ha nem tesszük, helyettünk más nem teszi meg. Talán ennek a cégnek ez a szimbolikus küldetése idehaza – mondta Schindler János. Közben befejezõdött a borkóstoló egy cabernet franc-kal, melyet a baráti zsûri a legjobb vörös bornak szavazott meg.

Hogy látja az alföldi szõlõ jövõjét?

Téglás András: – Vétek kivágni a tõkéket, tönkretesszük az életterünket. Ameddig lehet, ki kell tartaniuk a gazdáknak, a világnak változnia kell.

Dr. Hegedûs Róbert: – A környék jövõjét mindig a

gyümölcs- és a szõlõtermesztés határozta meg. Örülök, hogy az Öreghegy Szõlõbirtok tulajdonosai ebben bíznak.

Borbényi László: – A vendéglõkben nem könnyû eladni

az alföldi borokat, de hiszek abban, hogy elõbb-utóbb keresni fogják a jó minõségû borokat.

Forrás:
baon.hu
http://www.baon.hu