Minõségi megújulás a Tokaj Kereskedõházban

– Egy igencsak ambiciózusnak mondható fejlesztési tervet tett le az asztalra az állami tulajdonban lévõ Tokaj Kereskedõház. Hol tartanak a beruházások?

– A beruházási terv a Tombor András felügyelõbizottsági elnök irányítása alatt kidolgozott komplex megújulási program része, amely 2013-ban indult, de igazi lendületet tavaly vettek a fejlesztések, amelyek várhatóan 2017 végére készülnek el. Az elõttünk álló három évben a teljes eszköz- és épületparkot meg kell újítani, új épületeket kellett és kell építeni, hiszen a korábbi menedzsmentek az elmúlt húsz évben tulajdonképpen a jövõt élték fel azzal, hogy nem áldoztak semmit a borászat fejlesztésére. Elsõként egy irányított erjesztésre alkalmas hûtõtartálycsarnokot építettünk meg. Ez az alapja a modern borkészítésnek. Emellett számos párhuzamos fejlesztést indítunk el: modernizáljuk az átvevõ- és feldolgozóközpontot, a készáruraktárt, elkészül a hûtõtartálycsarnok második üteme, a szegi pincében kialakítunk egy, a teljes borvidéket bemutató látogatóközpontot és egy új irodaépület is épül. Az egyik legfontosabb, folyamatban lévõ beruházásunk a palackozóüzemet érinti. Az épület már szerkezetkész és a technológiát is leszállították, az új üzemben várhatóan 2016 szeptemberében indulhat meg a munka.

– Mit jelentenek ezek a beruházások a számok tükrében?

– A teljes fejlesztési keretünk 17 milliárd forint, ebben nem szerepel a 2014-ben átadott hûtõtartálycsarnok kialakításának költsége. Januárban kerül a kormány elé az a négyéves üzleti terv, amely összesen 16,6 milliárd forint forrásigénnyel számol. Hozzávetõlegesen ekkora összeg szükséges ahhoz, hogy a beruházásokat befejezzük és az értékesítést felfuttassuk. Célunk, hogy 2019-re nyereségessé váljon a társaság, de az értékcsökkenés és amortizáció elõtti üzemi eredmény már 2018-ra pozitív lehet.

– Az új gyártóbázis mennyivel növelheti a mostani kapacitást?

– A kereskedõház évi 10 millió palackos kapacitással bír, amely tökéletesen elegendõ, hiszen nem a mennyiség növelése a célunk, hanem a minõségé. Ebben nagy szerepet játszanak az új hûthetõ és fûthetõ tartályok, amelyeknek köszönhetõen irányított erjesztéssel, természetes úton tudunk édes bort készíteni. Korábban édes és félédes borok is készültek édesítéssel, ami, valljuk be õszintén, nem egy borvidék hírnevét öregbítõ eljárás. Szerencsére 2015 augusztusától már csak azt lehet tokajinak hívni, ami természetes eljárással készül. Ez nagy elõrelépés a minõség irányába.

– A kereskedõház mindennapi mûködéséhez ma még jelentõs állami támogatás szükséges. Hogyan lehet elérni, hogy ilyen rövid idõn belül egy masszívan veszteséges cég pozitív eredményt érjen el?

– Míg 2013-ban majdnem 4 milliárd forint volt a nettó árbevételünk, addig 2014-ben már csak 2 milliárd körül alakult. Ugyanakkor minden jel szerint ez már azt a mélypontot jelenti, ahonnan tényleg csak felfelé vezet az út, és a dinamikus növekedés idõszaka következik be. Ezt azért merem ennyire biztosan állítani, mert lassacskán minden eddigi lépésünk kezd egy egésszé összeállni.

– Mekkora szerepet játszott a bevételcsökkenésben a 2014-ben kitört borhamisítási botrány?

– A veszteség gyökerei nyilván ide vezetnek vissza: egyrészt a készletáron 1,3 milliárd forint értékû borok zárolása is nagy veszteséget jelent, másrészt az elvesztett piacok is jelentõs kiesést okoznak. Az elmúlt évben a menedzsmentnek – amikor egy másik ügy kapcsán fény derült a visszásságokra – fájdalmas, de elkerülhetetlen döntést kellett hoznia. A 2013-ban felálló cégvezetés és a felügyelõbizottság úgy döntött, hogy a meghirdetett minõségi forradalmat nem lehet úgy véghezvinni, hogy nincs minden rendben a borokkal.

– Vizsgálat is indult a nem megfelelõen házasított borok ügyében. Sikerült-e tisztázni azóta a borok eredetét?

– Az új vezetés tavaly egy független szakértõi bizottságot bízott meg, amely az összes pincekönyvet és dokumentációt átvizsgálva kiderítette, hogy melyek azok a borok, amelyekkel nem szakszerûen jártak el. A szakhatóságok egyébként megvizsgálták ezeket a tételeket. A borok paraméterei élelmiszerügyi szempontból megfelelõek voltak, így nem merült fel, hogy bármelyik tétel veszélyes a fogyasztókra. A probléma az volt, hogy megszakadt az elvi visszavezethetõség a tõkéig, ami a borok esetében törvényi követelmény. Sok esetben ehhez a beazonosíthatósághoz szükséges dokumentáció hiányzott.

– Elképzelhetõ, hogy ez egyszerû hanyagság miatt történt?

– A Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálata másfél éve folyamatban van, így a részletekrõl többet nem mondhatok. A borok azóta is zár alatt vannak.

– Mi lesz a több ezer palack sorsa?

– Tokaji borként biztosan nem kerülhetnek forgalomba. A kereskedõház a felelõs gazdálkodás követelményei miatt vizsgálja a lehetõséget, hogy bármilyen bortípusban, vagy alacsonyabb borkategóriában (Zempléni bor, vagy földrajzi jelzés nélküli bor) valahogyan forgalomba hozhatóak-e még a készletek. Az errõl folytatott egyeztetések több mint egy éve zajlanak a felügyeleti szervekkel, azonban ha határozatot kapunk arról, hogy a teljes tételt meg kell semmisíteni, akkor ipari szesz készül majd belõle.

– A borhamisítási ügy nyilván nem tett jót a tokaji hírnevének. Sikerült-e az elmúlt egy-másfél évben visszaszerezni a piac bizalmát?

– A teljes borvidékkel szemben csökkent valamelyest a bizalom, de például a csúcspincészetekre nem volt érezhetõ hatással az ügy.

– Hogyan lehet ilyen mélyrõl egy sikeres márkát felépíteni?

– Az, hogy magunk léptünk a nyilvánosság elé és kértük a vizsgálat lefolytatását, valójában erõsítette a piac belénk vetett bizalmát, 2014. november-december környékén pedig már újra tudott indulni az értékesítés. A megújulás egyik szimbólumaként készítettünk egy átmeneti címkecsaládot, így a 2014-es, kiváló minõségû borok külsejükben is megújultak. Ezekkel a több esetben rangos nemzetközi díjakkal is elismert termékekkel sikerült felkerülnünk az ország csúcséttermeinek borlapjaira, ami még néhány évvel ezelõtt is elképzelhetetlen lett volna. Emellett egy nemzetközi márkaépítõ konzorciummal dolgozunk együtt, õk segítik a teljes megújulást. Az idén válik véglegessé és publikussá az új arculatunk, de a dizájn mellett nevet is váltunk.

– A hazai piacon a tokaji egy olyan különlegességnek számít, ami a családok jó részénél csak ünnepek alkalmával kerül a poharakba. Milyen piaci szegmenst céloznak meg az új termékpalettával?

– A nagy értékesítési volument nem a csúcsgasztronómiában képzeljük el, leginkább a jó ár-érték arányú középszegmenst célozzuk meg a piacon, fõleg kiskereskedelmi láncokon keresztül.

– Beszéljünk kicsit az exportról. Világszinten túlkínálat van a borpiacon, hogy sikerülhet a kereskedõház borainak helyet találni a kínálatban?

– A tokajinak különleges helye van a világ borpiacán, mivel a sok száz éves tradíciókkal nehezen tudnak versenyre kelni a feltörekvõ bortermelõ régiók. Az aszú miatt minden borászati tankönyvben szerepel és megkerülhetetlen része a sommelier-tanfolyamoknak is Tokaj, ezért a szakemberek szinte kivétel nélkül ismerik. Az édes borok közt tehát elvitathatatlanul a csúcson van a tokaji, ugyanakkor ez a piaci szegmens egyre szûkül, jelenleg a világ borfogyasztásának mindössze egy-két százalékát adhatják az édes borok. A fogyasztás egyre inkább a száraz borok irányába tolódik.

– Korábban jellemzõen csak akkor készítettek száraz bort Tokajban, ha nem volt jó év, és a szemek nem tudtak aszúsodni.

– Szakértõi vélemények szerint a termõhelyi adottságok tökéletesen alkalmasak arra, hogy világszínvonalú száraz borokat készítsünk. Ráadásul a száraz borokkal stabilitást lehet teremteni a termelésben, hiszen a szükséges alapanyag minõségét nem befolyásolja olyan mértékben az idõjárás, mint az édes borokét. Ebben a szegmensben azonban még csak csepp vagyunk a tengerben, éppen ezért szükségünk van egy jól felépített, célzott marketingstratégiára.

– Melyek lehetnek az export fõbb irányai?

– Nemrég készült egy tíz országra kiterjedõ piackutatás, amelyben 62 ezer embert kérdeztek meg a borfogyasztási szokásaikról. A felmérés eredményei, valamint a vásárlóerõ alapján határoztuk meg a célpiacokat. Ugyanakkor, mivel Tokajnak – a világ sikeres borvidékeivel ellentétben – nemcsak egy ikonikus bora van, hanem több kategóriában is kiváló borok készülnek, így az adott ország fogyasztói preferenciáihoz igazítjuk a termékportfóliónkat.

– Melyek a legfontosabb célországok?

– Korábban a történelmi kapcsolataink alakították a külpiaci megjelenésünket, így ma elsõsorban a volt keleti blokk országaiba szállítunk. A következõ években azonban szeretnénk nyitni a magasabb vásárlóerõvel bíró piacok felé, azaz Kína, az Egyesült Államok, a skandináv országok és az Egyesült Királyság irányába. Természetesen továbbra is számolunk tradicionális piacainkkal, de a mostanihoz képest más célcsoportot célzunk meg. Az export aránya a teljes értékesítésen belül jelenleg 60 százalékot képvisel, ezt az arányt az évtized végére szeretnénk 80 százalékra emelni.

– Nem titok, hogy a kereskedõház mintegy 1500 termelõvel áll kapcsolatban. Hogyan érintik a gazdálkodókat a változások?

– A korábbihoz képest sokkal szorosabb együttmûködésre törekszünk a termelõkkel. Nemrég zárult le a termõhelyi potenciál felmérése, amelynek alapján pontosan látjuk, hogy mely parcellák milyen termelési célra a legalkalmasabbak. A cél, hogy olyan célszerzõdéseket kössünk a termelõkkel, amelyekben mi határozzuk meg a fõbb szõlészeti irányokat, cserében részt vállalunk a kockázatokban, amelyeket az átvételi árakban is kompenzálunk. Az együttmûködés és az integráció részeként több olyan intézkedés bevezetését is tervezzük, amelyek stabilizálhatják a gazdák életét. Ilyen lehet a termelési input anyagokra vonatkozó elõfinanszírozás vagy akár a teljes borvidékre kiterjesztett csoportos biztosítás. A hegyközségekkel való együttmûködés egyre jobban elmélyül, így mindent, amit a kereskedõház által integrált termelõknek meg tudunk adni, ki akarjuk terjeszteni a borvidék egészére is.

– Tavaly minden eddiginél magasabb felvásárlási árat hirdetett a kereskedõház. Az idén mire számíthatnak a termelõk?

– A felvásárlási ár az egyik legjobb eszköz arra, hogy a minõség irányába tereljük a termelõket, és ez a stratégia már tavaly is bevált, hiszen nagyon jó minõségû szõlõ érkezett a kereskedõházhoz. Az idén már januárban meghirdetjük az árakat, ezért a gazdák az év elején láthatják, hogy mennyit fizetünk azért, ha korán leszüretelik a szõlõt és mennyit akkor, ha aszúszemet adnak le. Ezzel mindkét fél nyer: a gazdák elõre tudnak tervezni, mi pedig biztosak lehetünk abban, hogy a mi elõírásaink szerinti minõséget szállítják majd õsszel a gazdálkodók.

Forrás:
Magyar Idõk
http://magyaridok.hu