Milyen a bor, ha magyar?
„A jó bornak kultusza van” – vallja Kovács Nimród, a Monarchia Borászati Kft. tulajdonosa, aki néhány évvel ezelõtt azért hozta létre a magyar borexporttal foglalkozó céget, hogy az ország legjobb borvidékeirõl összegyûjtött magas minõségi borokat a külföldi piacnak is megmutassa. „Huzamosabb kinn tartózkodásom alatt rá kellett jönnöm, hogy nincs jó magyar bor az Egyesült Államokban; ezt az ûrt kell kitölteni” – indokolja Kovács Nimród, aki a borászkodás mellett egyébként az UPC közép-európai csoportját vezeti.
A borpiac olyan terület, ahol rendkívül nagy szerepe van a kapcsolati tõkének és a szakmai bizalomnak, hiszen a borimádók szívesen próbálják ki az új ízeket – osztja meg tapasztalatát az üzletember. Vállalkozásának lényege, hogy új piacokat teremtsen a magyar boroknak. Sikerült is, hiszen a New York-i Matt Brothers nevû borkereskedés megvásárlásával nem csak a legjobb import – olasz, francia, kaliforniai, spanyol, német, osztrák és argentin piacok – portfoliót kapták meg, hanem egy jelentõs amerikai piacot is, amelyen a Monarchia borai is kinõhették magukat.
A magyar bortermelés öt százaléka érdekli õket, azaz – Kovács szavával – csak a csúcsborok. A huszonkét magyar borászat közül a legjobbakat választotta ki – Vylyan, Demeter, Szepsy, Hétszõlõ, Weninger, Takler, Nyakas –, gyûjtésük célja, hogy a borok ne versengjenek, hanem kiegészítsék egymást. „Így olyan borokat tudunk összeválogatni, amelyeket bátran tudunk ajánlani bárki számára szerte a világon” – enged bepillantást üzletpolitikájába az egykor marketinggel is foglalkozó szakember.
Az említett borászatoknak a legkiválóbb boraira került egyfajta minõségi bélyegzõként a Monarchia logó. „Válogatásunk során olyan borokat kerestünk, amelyek ízvilágban és hangulatilag kiegészítik egymást. A bor arculatához, a könnyebb választás érdekében egy hangulatot is költünk, így három kategória közül lehet válogatni: mindennapok öröme, alkalomhoz illõ és a nagyágyú borok. Szép borokat viszünk a piacra, és megadjuk hozzájuk a sztorit” – dicsekszik a „monarcha”.
Kovács Nimród a kereskedés mellett saját pincészetet is fenntart. Az egykori egri Pók-Polonyi pincészetet vásárolta meg, amely immár Monarchia Cellars néven fut. Egyik borukból mindössze évi ezerötszáz palack készül „darabáron” negyedmilliós fogyasztói árral.
Kovács Nimródnak a magyar borászatról is megvan a véleménye, „kialakulatlan és rendezetlen a szakma helyzete” – összegez. A magyar borpiacnak elsõsorban nem marketing kell, hanem az, hogy valóban minõségi, finom borokat mutasson fel. Folyamatosan állami támogatás után sír a szakma, ám csak azokat kellene támogatni, akik valóban minõséget termelnek. El kell jussunk ahhoz a felismeréshez, hogy nem a mennyiség a fontos. Kovács szerint a magyar borok másik kellemetlen vonása, hogy túlárazottak, az ár/érték arány gyakran elrugaszkodik a valóságtól. Itt Kovács nyilván nem saját boraira gondol.
Mennyit és mit iszunk?
A világon egy személyre esõ elfogyasztott bor mennyisége 3,6 literre apadt a tavalyi év végére, ez az eddig mért legalacsonyabb érték. Az elemzõk szerint a világ átlagos borfogyasztása 2010-re még alacsonyabbra, 3,4 literre zsugorodhat.
Magyarországon jelenleg 33 liter az egy fõre esõ éves fogyasztás, ami majdnem megegyezik az európai uniós átlaggal, ami 34 liter.
A borissza franciák fogyasztása folyamatosan csökken, és ugyanez igaz az olaszokra is: az elmúlt 33 évben a felére csökkent az átlagos fogyasztás. Míg a franciák 54, addig az olaszok évente átlagosan 49 liter bort isznak. Csak összehasonlításként: 1971-ben még 110 liter bort ittak az olaszok, majd 1990-ben ez 62 literre mérséklõdött. Ám nemzetközi viszonylatban még mindig tekintélyes mennyiséget isznak meg a nemes nedûbõl, ráadásul e két ország együtt továbbra is a világ fogyasztásának több mint a negyedét adja.
Az olasz borkedvelõk fõként a vörösborokat isszák, a fogyasztás 56 százalékát teszik ki a vörösek, míg a fehérborok 37, a rosék mindössze 7 százalékot kaparinthatnak meg.
A statisztikai adatok szerint az évtized végére az Egyesült Államok átveszi Olaszország helyét az elfogyasztott bor mennyisége alapján felállított ranglistán. Ezzel együtt a tengerentúlon az egy fõre esõ éves fogyasztás mindössze nyolc liter. Más országok is felzárkózhatnak a következõ öt évben, az angolok például idén utolérhetik a jelenleg 21 liternél tartó ausztrálokat, de ez még mindig kevés lesz az olasz és francia visszaesés ellensúlyozására.
A magyar termelõk számára a legfontosabb piac a hazai, hiszen itt adják el a megtermelt bor háromnegyedét. Statisztikai adatok szerint a belföldi forgalom évi 2,5 millió hektolitert tesz ki. A forgalomba hozott borok közel kétharmadát folyóborként adják el, és csak egyharmada kerül palackba. A folyóbor eladásában az asztali és tájborok közel 55 százalékot tesznek ki, a minõségi borok aránya pedig 45 százalékot. A palackban forgalmazott borok 60 százalékát az asztali és a tájborok jelentik, míg 40 százalékát a minõségi borok adják.
Az élelmiszerboltok polcain a hazai borok dominálnak, ami 90 százalékos részesedést jelent, a külföldieké még mindig csak a tíz százalék. A minõségi borok túlnyomó többségben vannak az üzletek polcain, 86 százalék, az asztali és tájborok csak 14 százalékkal részesednek a kínálatból. Ugyanakkor ezek gyorsan forognak, és a két utóbbi kategória teszi ki a boreladás döntõ többségét.
Az árakkal is hasonló a helyzet, azt tapasztaljuk, hogy az alacsony árkategóriában, ami 300 forintos literenkénti árat jelent, viszonylag kevés terméket találunk (5 százalék), ugyanakkor ebben az árkategóriában a legnagyobb a boreladás. A kínálatban a legtöbb bor 300-800 forint, illetve a 800-2000 forintos árkategóriában található, viszont a minõség-ár arány a legkevésbé letisztult ebben a két árszegmensben.
Mit találunk a polcokon?
Érdekes képet mutat a borvidékek megjelenése a hiper- és szupermarketek polcain. A borkínálatban a Villányi Borvidékrõl származó borok vannak leginkább jelen, arányuk 15 százalékot tesz ki. Ezt követik a Tokaji Borvidék borai 14 százalékos, valamint az Egri Borvidék borai 12 százalékos részesedéssel. Gyakorlatilag ez a három borvidék részesedik a legnagyobb arányban a kínálatból, míg a többi borvidék jóval lemarad mögöttük. A balatonboglári, szekszárdi, mátrai borok 6 százalékot, a balatonfelvidéki és a kunsági borok 5 százalékot, az Etyek-Budai és a Soproni Borvidék 3 százalékot tesz ki.
Jó bornak is kell cégér
Magyarország külsõ borpiacai folyamatosan szûkülnek, 1995 és 2003 között 44 százalékkal csökkent a borkivitel; s ennek legfõbb oka, hogy Magyarország a kelet-európai országokhoz képest, mint például Románia és Bulgária, viszonylag csak magas áron tud bort kínálni. Márpedig piaci elõnyre az tesz szert, aki a legalacsonyabb áron tudja piacra vinni a bort. Számunkra a legfontosabb célországokat jelenleg az uniós tagállamok jelentik, amelyek borkivitelünk 80 százalékát szívják fel.
„A magyar bor nemzetközi rangját és piacait vissza kell szerezni, ehhez elsõsorban a bormarketingre kell többet költeni” – fogalmazott Módos Péter, a Magyar Borakadémia elnöke. Bormarketingre évente 250-300 millió forintot fordítottak az elmúlt idõszakban. Ez fog most megváltozni, a borakadémia elnöke szerint ugyanis minden esély megvan erre.
Együttmûködési megállapodást kötött a magyar bormarketing-tevékenység támogatására a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, illetve a Magyar Bormarketing Kht. A borászok által befizetett összeg az Agrármarketing Centrumhoz folyik be, ahonnét három napon belül utalják a Bormarketing Kht. számlájára.
A bor jövedéki adóját felváltó járulékból, amely literenként nyolc forintot jelent 1,5 milliárd forint folyik be, amit marketingre és a magyar borok minõségének biztosítására, ellenõrzésére költhetnek majd a szõlõtermelõk. A Magyar Bormarketing Kht. idén kezdi meg tevékenységét. A pénz 60 százalékát közösségi marketingre költheti a társaság, a további 40 százalék pedig az Országos Borminõsítõ Intézetetet illeti meg.
A magyar bormarketingre szánt állami pénzt elvileg brüsszeli pályázatokkal meg lehet duplázni. Így a magyar bormarketingre elõreláthatólag kétmilliárd forintot lehet fordítani, azaz csaknem tízszer annyit, mint az elõzõ években – bizakodik Módos Péter.
Aszú és esszencia: 10-25 év múlva csúcsformában
Egyes borszakértõk szerint külhonban jelenleg kizárólag Tokajnak van tekintélye, a borvidék világhírnevét elsõsorban az aszúsodott szõlõszemek felhasználására kialakult borászati technológiájának köszönheti. A legfinomabb tokaji aszúk és kései szüretelésû borok ma már valóban a világ legjobbjai ebben a kategóriában – bizonygatják a tokaji hívei. A tokaji aszú hagyományosan furmint, hárslevelû és sárgamuskotály szõlõkbõl készül, bár egy újabb szabályozás szerint további négy fajta felhasználását is engedélyezik.
A hónapokig tartó erjedés után az aszúborokat még legalább két évig érlelik fahordókban, majd még három esztendõt palackban, de egyes vélemények szerint az aszúk 10-25 éves korukra érik le csúcsformájukat. Az aszúkészítéshez a nemespenésztõl összeroskadt szõlõszemeket szétválogatják, amelyekbõl a kicsöpögõ nedû az eszencia, amely a legtöbb cukrot és extraktot tartalmazza. Ez a nektár a termés legértékesebb kincse, különleges értéke miatt szinte megfizethetetlen áron kerül forgalomba. Például a Hétszõlõ Dûlõ nevû borászat 1993-as évjáratú Esszenciája több mint 50 ezer forintba kerül.
Forrás:
HVG
http://www.hvg.hu