Megtalálták a világ legöregebb borpincészetét

Areni mellett, egy barlang mélyén, ugyanazon a helyen, ahol egy 5500 éves, feltételezhetõen a világ legrégebbi bõr lábbelijét is megtalálták a szakemberek, sikerült feltárni egy szõlõprést, egy erjesztõ és egy tároló edényt, ivópoharakat, elszáradt szõlõtõkét és magvakat – számolt be róla a Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent tanulmány.

„Ez a legkorábbi, bizonyítottan borkészítésre szolgáló pincészet” – nyilatkozta Gregori Aresiján, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) oktatója.

„Elõször sikerült komplett régészeti képet kapnunk egy hatezer éves bortermelési folyamatról” – tette hozzá.

A kutatók a szõlõprés mellett talált elszáradt szõlõtõ korát radiokarbonos kormeghatározással mintegy hatezer évre becsülték.

Ezzel a lelet körülbelül ezer évvel régebbi, mint az eddig legkorábbinak számító borkészítõ eszközök, amelyeket az I. Skorpió néven ismert ókori egyiptomi uralkodó sírjában találtak. (I. Skorpió K.e. 3200-3100 körül élt a predinasztikus korszakban.)

A prehisztorikus berendezésre még 2007-ben bukkant Aresiján és örmény kollégája, Borisz Gaszpariján, amikor az Areni-1 barlangrendszer feltárásába kezdtek.

A régészeknek 2010 szeptemberére sikerült egy hatalmas, 60 centiméter mély medencét feltárniuk, amely egy egy méter mély, agyaggal töltött, magasított szegélyû tál mellett található. A régészek szerint mindez azt bizonyítja, hogy a rézkorszaki ember hagyományos, régi módszerrel, lábbal préselte a szõlõt – mondta el Aresiján.

Az elkészített bort tégelyekbe helyezték, a barlang hidege és szárazsága pedig tökéletes körülményeket biztosított az isteni nedû ideális tárolásához. Annak eldöntéséhez, hogy az edények valóban bort tároltak volna, a régészcsapat kémiai teszteknek vetette alá a kézmûves termékek darabjait.

A vizsgálatok malvidint, a bor vörös színéért felelõs pigmentet mutattak ki. Patrick E. McGovern, a philadelphiai Pennsylvania Egyetem biomolekuláris régésze szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok mind azt jelzik, hogy itt valóban egy bortermelõ egység állhatott, de a borkõsav kimutatása még meggyõzõbbé tenné az állítást, mivel a malvidin más gyümölcsökbõl is származhat.

McGovern szerint a felfedezés rendkívül „fontos és egyedülálló, mivel a bortermelés kiterjedtségét jelzi, s a szõlõ mûvelését támasztja alá”, ez pedig – lévén sokkal több gyümölcs terem rajta, mint a vadszõlõn – nagyobb feldolgozó berendezések meglétét kívánja.

A kutató korábban a bor kémiai és régészeti bizonyítékaival állt elõ Iránban, ahol ezer évvel korábbra datálható leletekre bukkant. A legújabb felfedezés összhangban áll azzal, amit kutatók DNS-tesztek segítségével már korábban is feltételeztek, nevezetesen, hogy a szõlészet hazája Örményország, vagy azt körülvevõ országok egyike lehet. McGovern állítása szerint az õsi nedû íze leginkább a görög retsinához hasonlít, mivel azt is fagyantával tartósítják.

A szakemberek úgy gondolják, hogy a rézkori emberek halottaik tiszteletére fogyasztottak bort.

„Húsz ember maradványait találtuk meg a szerkezetek körül. Volt itt egy temetõ is, így a bortermelésnek rituális aspektusai is lehettek” – jelentette ki magabiztosan Aresiján, ugyanakkor a régészek amondóak: további kutatások szükségesek a temetkezési szokások és a bortermelés közötti kapcsolat jobb megértése szempontjából.

Forrás:
ma.hu
http://noitema.hu