Majdnem Hungaricum lett a fröccsbõl

A fröccs népszerûségét fokozta, hogy közel 150 évig sörrel nem illett koccintani, és minden valamire való magyar ember ezt be is tartotta. Aki a vörösbort bármilyen más folyadékkal (szódavíz, ásványvíz, kúti víz, cola) keveri, az más aljasságokra is képes – a hiedelem szerint. Egyes dél-európai országokban szódával spriccernek, ásványvízzel gemišt-nek hívják. Csak Dalmáciában, a vörösbort kúti vízzel keverve belanda-nak hívják.

Kispesten megalakult a fröccsakadémia, a legelszántabb hívek szervezete. A fröccsrõl: mindig foglalkoztatta az emberiséget a különbözõ halmazállapotú anyagok keveredése, így a gázoké és a folyadékoké, melynek a természetben a legkönnyebben megfigyelhetõ formája a szénsavas ásványvíz. Az érdeklõdés középpontjában álltak ezek a vizek azért is, mert fogyasztásuk és fürdõvízként való alkalmazásuk jótékony hatásait hamar felismerték és hasznosították.

Nem is csoda tehát, hogy a természetet e téren utánozni akarták a felvilágosodás korában, és az elemzõ kísérletek elvezettek a szódavíz feltalálásához. Az angol tudós Joseph Priestly az elsõ aki a széndioxidot vízzel elegyíti 1767-ben, de hamarosan követi a genfi Jacob Schweppe, aki 1783-ban egy hatékony, ámde titokban tartott módszert talál fel a mesterséges ásványvíz nagyipari elõállítására.

1813-ban Charles Plinth megalkotja és szabadalmaztatja a szifonfejet. A mi tudós papunk, Jedlik Ányos 1826-ban ért el újszerû eredményeket, amikor az addig távolról szállított balatonfüredi ásványvizet egy friss, mesterséges szénsavas vízzel, a szódavízzel helyettesítette. Ezzel alapozta meg a magyar szikvízipar (és a fröccs) történetét.

Forrás:
STOP
http://www.stop.hu