Magyar stand a Washington D.C. International Wine and Food Festival-on

Az esemény elsõsorban borkiállítás, de lehetõség van egyéb szeszesitalok – röviditalok, sör -, valamint élelmiszerek – például sajtok, rágcsálnivalók – kiállítására és kóstoltatására, valamint gasztronómiai bemutatók – sztárszakácsok fõzõ showja – megrendezésére is. Idén rekordszámú kiállító – kb. 250 – és több ezer látogató vett részt a fesztiválon, a jelenlét évrõl-évre növekszik. Maga a rendezvény egy kiállítás-sorozat része, melynek további helyszínei Boston és New York.

Idén elõször jelentünk meg magyar asztallal, kiállítóként a fesztiválon, melyet Nagykövetségünk Kereskedelmi Irodája támogatott. Az asztal finanszírozási költsége 800 USD volt, a borokat az importõrök ingyenesen biztosították rendelkezésre. A rendezvényen elsõsorban azért jelentünk meg, hogy felmérjük, érdemes-e ezen jövõre megjelenni és megfelelõ információt tudjuk szolgáltatni az érdeklõdõ Magyar pincészeteknek. A fesztiválon sikerült a magyar borok egy viszonylag széles körû és jó választékát bemutatni, amelyben helyet kaptak a világfajták – például pinot noir, pinot gris – és tipikus magyar fajták – irsai olivér, cserszegi fûszeres és kékfrankos – is.

Az érdeklõdés a magyar borok iránt – mind a szakma, mind a közönség részérõl – meglehetõsen nagy volt. A borok újdonságot jelentettek, általában pozitív visszhangot váltottak ki, Takler Ferenc 2003-as Regnumjáról pedig egyenesen szuperlatívuszokban beszéltek. Mind a szakma, mind a fogyasztók részérõl kiemelkedõ érdeklõdés volt tapasztalható a pezsgõk iránt.

Pozitívum, hogy az elsõ kiállítási napon 12-14 óráig kizárólag a szakma nyert bebocsátást a rendezvény színhelyére. A szakma részérõl meglehetõsen nagy számban jelentek meg – elsõsorban Marylandbõl, Virginiából és DC-bõl – importõrök, nagykereskedõk, borszakírók, bloggerek és a vendéglátóipar képviselõi. Valójában ez a kiállítás legérdemibb része, alkalmas konkrét üzletek megkötésére, megfelelõ feltételek – legtöbb esetben disztribútori jelenlét – mellett konkrét megrendelések felvételére is.

A rendezvény második fele a nagyközönségnek szólt. Itt az egyik legnagyobb tapasztalat, hogy rendkívül magas volt a fiatal – 25-40 év közötti – résztvevõk aránya. A fesztivál ezen részébõl véleményünk szerint akkor lehetne profitálni, ha megfelelõ mennyiségû és minõségû információs anyagok, prospektusok állnának rendelkezésre, és amennyiben a fogyasztót el tudjuk juttatni a borhoz. A jövõbeni esetleges megjelenéshez mindkét téren egyértelmûen javulni szükséges. Utóbbi vonatkozásban az alapvetõ probléma egyébként ott van, hogy általában a disztribútor rendelkezik naprakész információval arról, hogy a kiállított borok hol szerezhetõk be a kiskereskedelmi forgalomban (webáruházakat is beleértve). Amennyiben az importõr a kiállító, úgy ezen információ megadása nehézséget okozhat; legtöbbször a disztribútor elérhetõségét tudja csak rendelkezésre bocsátani, ahonnan az érdeklõdõ saját kezdeményezésére további információt nyerhet a bor kiskereskedelmi jelenlétével kapcsolatban. Meglátásunk szerint mindez konkrét értékesítési lehetõségtõl fosztja meg az importõri minõségben jelen levõ kiállítókat.

A bemutatott portfolióban tokaji bor nem szerepelt. Véleményünk szerint ez a jövõben még olyan indokkal sem tartható fenn, hogy a figyelmet más borvidékek boraira irányítsuk. Mind a fogyasztó, mind a szakma keresi a tokaji bort, a legtöbben csak hallottak róla, és szeretnék kóstolni is.

Több kiállító ország – például Spanyolország és Argentína – borvidékenként egy vagy több asztallal képviseltette magát, rendkívül impozáns benyomást keltve. A Wines of Argentina a fesztivál egyik kiemelt szponzora is volt.

Minden nap sor került olyan eseményekre, amikor neves szakírók – például a Washington Post borkritikusa – borokat mutattak be a közönségnek. Az ilyen bemutató szponzorációs jellegû, és kiemelt figyelmet irányíthat egy-egy pincészetre.

A fesztiválnak nincs borverseny jellegû része, a kiállított borok nem kerülnek díjazásra, minõsítésre.

Forrás:
Agro Napló
http://www.agronaplo.hu