Magyar bor: „Úr kezében vagyunk”

A borászatban túl sok helye nincs az államnak – szögezte le a Tokaj Kereskedõház Zrt. vezérigazgatója, akinek keze alatt tõzsdeképes lett a neves vállalkozás, de belátható idõn belül mégsem privatizálják. Roppant hosszú idõ alatt térül meg a befektetõnek, hogy Tokaj-Hegyalján, a borászatban fialtatja pénzét. Pedig a pincészetek mind Tokajban, mind az ország más borvidékein évszázadok óta értékõrzõ kultúra letéteményesei. E „vagyon” képes volt eltartani a szakmát s azokat is, akik a szakismeret megõrzésébe fektetnek be, s gyarapíttatják a szellemi örökséget. A nem Tokajban, hanem az ország nyugati végein tevékenykedõ bencések borászati tudományát például szó szerint évezredes múltra alapozzák olyannyira, hogy az elmúlt pár évben teljes megújulást hozó beruházásra s egyben a hagyományokból táplálkozó piacnyitásra adták a fejüket Pannonhalma vallási vezetõi s persze világi munkatársai.

Elõdök tankönyvei

– A bencés magyar múltra tekint vissza a bencés borászat – teszi egyértelmûvé e szellemi örökség mibenlétét Illés Tamás, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet marketing- és kereskedelmi vezetõje. – A magyarországi borászat gyökerei Pannonhalmán keresendõk, hiszen a 996-ban megérkezõ, az elsõ monostort megalapító bencések részben hozták, részben felélesztették a rómaiak szõlõmûvelõ kultúráját.

Az ezer év az írásbeliség e fontos központjában sem volt zavartalan, de az adott kornak mindig a legmagasabb szintû pince- és szõlõmûvelési technológiáját alkalmazták az apátságban. Igaz ez a legújabb idõkre is: tíz éve sincs, hogy az új pannonhalmi pincészet koncepcióját megálmodták. A tradíciókon nyugvó, de korszerû, piacképes borok technológiáját tervezték meg, s a ma már valósággá vált „beavatkozást” a fõapátság melletti dombokon tetten is lehet érni: ott kapott helyet az acéltartályok rendszere, az erjesztõ-„edényekbe” a gravitáció segítségével jut el a nedû a pincerendszer felsõbb traktusaiból. Ugyancsak 21. századi szõlészeti alkalmatosság a parcellákban elhelyezett, a klimatikus viszonyokat mérõ mûszerek együttese, amely az adatokat a kiszórandó kemikáliákat grammpontosan meghatározni képes számítógépbe továbbítja.

– Keller Bálint pincemester kétszáz évvel ezelõtt a birtok minden dûlõjérõl feljegyezte, milyen szõlõkkel dolgoztak a bencések, s milyen borok készültek – utal vissza Illés Tamás a jeles elõdök „tankönyveinek” keletkezésére. – Az apátság kilencszáz éves fennállásának idõszakára esett a bencés szõlõ- és borkultúra fénykora, akkor legalább száz hektáron gazdálkodtak a környéken, hazai és nemzetközi értékesítési hálózattal rendelkezett a birtok. A szervezett gazdálkodás Benedek 6. századi regulájára vezethetõ vissza. Az írás arra sarkallta a szerzeteseket, hogy önfenntartó rendjük legyen az ima és a munka helyes egyensúlyának megtartása mellett.

Az 1945-öt követõ ötvenéves kényszerszünet után nemrégiben újraalapította pincészetét és pincéjét a bencés rend. Az új vállalkozás több mint 50 százalékban a fõapátságé, a kisebbségi tulajdonos pedig az MKB Zrt. Az elsõ lépés a szõlõterületek visszavásárlását jelentette, most 52 hektárt – négy dûlõt – mondhatnak magukénak. Régi-új földjeiken 37 hektárt teljesen újratelepítettek az évezred kezdete óta, s belekezdtek a „maradék” 15 hektárnyi szõlõ teljes felújításába. Azzal számolnak, hogy 2012-ig fokozatosan nõ a meglévõ parcellákban termõvé váló területek nagysága, s a mostani évi 200 ezer palacknyi bor akkorra 300 ezerre gyarapodhat.

– Ennél többet nem is akarunk készíteni – jelentette ki Illés Tamás. – Ezt a birtokméretet és a pincészetet még jól egy kézben lehet tartani. A háromszázezer palack harmadát helyben értékesítjük, hasonló mennyiséget a Budapest Bortársaság Kft. hálózatában, s százezernyit külföldön vásárolhat meg a közönség.

A mesterség szépsége

A borászat nem ígér gyors megtérülést, hiszen az ültetvény létrehozása és az elsõ komoly szüret között évek telnek el. De ezt tudták, tudják a bencések éppúgy, mint partnerük. Az MKB szigorúan csak a pénzügyi szempontokra – befektetései megtérülésére, a marketingérték hasznosulására – összpontosít, magát a szakmát a bencések „viszik”. A hitelintézet még a németországi piaci munkát is mindenestül átengedi partnerének. Igaz, a pincészettel kereskedõ német cégek szívesen vennék, ha tulajdonosi mivoltát az ottani bankoknak hatékonyabban kommunikálná az MKB. Bár a német fogyasztók körében nem érv a pénzintézeti háttér, s Illés Tamás úgy gondolja, hogy a belga, a lengyel, az amerikai és a távol-keleti piac inkább kecsegtet eredménnyel.

– A legkomolyabb megpróbáltatás elõtt éppen most állunk – érvel a marketing- és kereskedelmi vezetõ. – Július végének egyik vasárnapján még soha nem látott jégesõ szakadt ránk, s vitt el egy teljes dûlõnyi termést. Boraink fognak hiányozni, olyan fajták, minõségek, amelyeket már megszokott a külföldi piac. Az Úr kezében vagyunk, olyan ágazat a miénk, amelyik teljesen a természetbõl él. Persze ez a szépsége is a mesterségnek.

Vajon ugyanezt a szépséget látja „csak” az a borászati szakember, akinek birtokait ezen az éven nem tépázta meg a jég? A Tokaj-Hétszõlõ birtok, amelyik nem pusztán arról nevezetes, hogy a különleges aszúk hazájának kellõs közepén találtatik, hanem arról is, hogy a cég azon kevesek egyike, amelyeknek tulajdonosai külföldiek.

A kilencvenes évek kezdetén az állami kézben lévõ helyi birtokok kiváltak, társasággá alakultak, s ekkor más nemzetek fiai is bevásárolhatták magukat a földet tulajdonló cégekbe. Így érkeztek francia, spanyol, brit vállalkozások erre a borvidékre, s mindegyik cég jelentõs fejlesztéseket, hosszú távú beruházásokat indított el, mindannyiszor a helyi szaktudásra alapozva. És bár idén viszonylag sok esõ érte a zempléni szõlõket, a jég nem bántotta a térséget, így az Úrral akár ki is egyezhet a Tokaj-Hétszõlõ birtokigazgatója, dr. Kovács Tibor.

Forrás:
Piac és Profit
http://www.piacesprofit.hu