Kurta kocsma és a mádi zsidó

Azt a mondást, miszerint ott tart, ahol a mádi zsidó, még azok is ismerik, akik képzeletükben sem tudják elhelyezni Magyarország térképén Mádot. A mondás eredete, hogy az 1700-as évektõl sok zsidó család élt a településen. Egyikükkel történt, hogy kocsijával elindult, de miután a kelleténél többet fogyasztott a finom aszúból, elaludt a bakon. A gyeplõt kiengedte a kezei közül, lovai pedig szépen hazaporoszkáltak. Így, amikor fölébredt, ismét a háza elõtt találta magát.

Mád neve a 15-16. századtól összefonódott a világhírûvé vált tokaji bor termelésével, itt volt a borértékesítés egyik központja, itt határozták meg a tokaji bor árát. Virágkorát a 17-18. században élte. A 20. század második felében az ásványianyag-bányászat és -feldolgozás központja alakult ki, jelenleg is számos család megélhetését biztosítja. Újabb kutatások szerint a méltán világhírû mádi bor ízét, zamatát a magas nyomelemtartalmú, különleges ásványokból, vulkáni kõzetekbõl nyeri. Borászati és pincekultúrája világhírû, itt található Tokaj-hegyalja szõlõterületének egyötöde.

Aki történelmi ízekre és történetekre vágyik, látogasson el a völgykatlanba, s adja át magát a nemes italoknak és a bájos meséknek. Rögtön az elsõ a hely nevéhez kapcsolódik. A monda szerint honfoglaló õseink vezére, Árpád is gyönyörködött a táj festõi szépségében. Egy hegy tetejérõl csodálta a panorámát, majd lenyûgözve így szólt: „Ma ád Isten szerencsét e tájon Ond és Tarcal vezéreknek!” Így született a ma ádból a Mád, szerencsétbõl a Szerencs, tájonból a Tállya elnevezés, helységnév. Ond és Tarcal falvak természetesen a honfoglaló vezérek nevét õrzik. Az a hegy, ahol Árpád állt, az Isten-hegy nevet kapta.

Kiss Lajos nyelvész egyszerûbb megoldása szerint a község elnevezése a Modu személynévbõl származik. Azt viszont a források mind elismerik, hogy már az õskorban készült errefelé bor. A szükséges edényeket megtalálták, azokat a Nemzeti Múzeumban õrzik. Sok híres gazdája volt a területnek, például a nagy törökverõ, Hunyadi János 1495-ben kapta meg Tokaj várával együtt. A Rákócziak is szívesen idõztek a völgyben, a francia királyt is lenyûgözte az itteni bor, amit II. Rákóczi Ferenctõl kapott ajándékba.

Mielõtt a borkóstolásba belefognánk, sétáljunk egyet, nézzük meg azokat a lakóházakat, melyek hosszú tornáca még magán viseli a copf stílus jegyeit, majd keressük fel a három felekezet templomát. A benne imádkozók az évszázadok alatt jól megfértek egymás mellett. A katolikus templom gótikus eredetû, tekintélyes tömegû építménye mai formáját a 17-18. században nyerte el. A torony harangház alatti helyiségében, az úgynevezett zengõben, a barokk korból származó Szentháromság fõoltárkép látható.

A község református temploma klasszicizáló késõ barokk stílusban épült egy korábbi templom helyén. Hajója 1817-ben, tornya pedig 1828-ban készült el, berendezése az 1852-es tûzvész utáni munka. A zsinagóga használói a 17. század elején érkeztek Mádra. A 18. század végén hitközséget alapítottak, 1771-ben már rabbi is volt az egyházközség élén.

Hazai mûemlékeink között egyedülálló az 1795-ben épült copf stílusú zsinagóga. Az építkezéshez szükséges köveket állítólag az asszonyok és a gyerekek hordták össze, mivel idegen kéz nem érinthette azokat. A településen késõbb elemi iskola és jó hírû jesiva (hittudományi fõiskola) is mûködött. A II. világháború alatt a közösséget elpusztították. Alig két esztendeje a zsinagógát a maga teljes szépségében restaurálták.

A vörössipkás expedíció is áthalad Mádon: az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc gyermekhõsei elõtt kívánnak tisztelegni a túra szervezõi. Azok elõtt az ismert és eddig ismeretlen vörössipkások elõtt, akik fiatal koruk ellenére végigharcolták a dicsõséges tavaszi hadjáratot. Emléküket õrzik a kétévenként rendezett vörössipkás kerékpáros expedíciók és azok a kopjafák, emléktáblák, amelyeket a hagyományõrzõk állítottak. Ezzel az emléktúra-mozgalommal azt szeretnék elõsegíteni, hogy minél többen ismerjék meg történelmünk e nagyszerû eseménysorozatát, ismerkedjenek meg a vörössipkás emlékhelyekkel, emlékezzenek a hõsökre.

Mádon született az egyik leghíresebb kisdobos. 1834-ben láta meg a napvilágot Koroknay Dániel, aki 1848 õszén állt be a honvédseregbe, végigharcolta a kemény téli csatákat, a diadalmas tavaszi hadjáratot. A komáromi sáncok elõtt már vörössipkás fõágyús volt. A mádi iskolában emlékmúzeum, dombormû és kopjafa õrzi cselekedeteinek emlékét.

A történelmi sétát valamelyik világhírû borpincében illik zárni, ahol szakértõk segítségével kóstolhatók a tokaji borok: a furmint, a hárslevelû, a sárgamuskotály és az aszú. A vendéglátók gondoskodnak róla, hogy ne éhgyomorra igyunk, finomabbnál finomabb falatokkal ágyaznak meg a boroknak, mint például libamáj, hogy csak a legkiválóbbat említsem. S akinek kedve van, õsi zsidó ételeket is talál, s rácsodálkozhat, mennyi került át észrevétlenül a magyar konyhába. Továbbmenni viszont szigorúan tilos! Jó néhány panzió és a falusi vendéglátás kedves házigazdái kínálnak pihenést és sétát másnap a neves dûlõkben, gondosan karban tartott pincékben. Szánjunk a természet megismerésére is néhány órát!

Forrás:
Napló
http://www.naplo-online.hu