Kritizálja a bizottság borreformtervét az EP
„Az Európai Unió világszinten a bor elsõ számú termelõje, elsõ számú fogyasztója és elsõ számú exportõre” – áll a borreformmal foglalkozó, Katerina Batzeli (szocialista, görög) által jegyzett saját kezdeményezésû (tehát nem kötelezõ érvényû, hanem véleményadó! – a szerk.) jelentésben.
A szöveget csütörtökön, 484 igen, 129 nem, 24 tartózkodó szavazattal fogadta el az EP.
Az unióban több mint 1,6 millió gazdaságban, 3,4 millió hektárnyi területen foglalkoznak borászattal; az EU adja a világ bortermelésének 60 százalékát.
A jelentés megjegyzi, hogy „a bortermelés pozitív hatást gyakorol a környezetre, elsõsorban a talaj erózióval szembeni védelme révén, de azért is, mert általában a természeti erõforrások kiterjedt felhasználásával jár”.
Versenyképesség és hagyományok
A képviselõk szerint „az európai borágazat reformja fõ céljának az ágazat dinamikusabbá és versenyképesebbé tételének kell lennie anélkül, hogy az piacveszteséggel járna a nemzetközi piacokon, figyelembe véve az európai bortermelõk és borfogyasztók érdekeit, az európai borászati hagyományok tiszteletben tartását, valamint az európai borok minõségét és hitelét”.
Ezzel szemben azonban „a tömeges és válogatás nélkül történõ kivágás tervét makacsul javasló forgatókönyv indokolatlan támadást intéz az európai borászati örökség ellen, például a legérzékenyebb termelési övezetekben, és alkalmatlan mind az európai túltermelés elkerülésére, mind az ágazat versenyképességének megerõsítésére az egyre bõvülõ világpiacon” – áll a parlamenti jelentésben.
Tõkék koncentrációja
A képviselõk úgy vélik, az Európai Bizottság tervezetével „az európai bortermelés olyan szerkezeti átalakítását tervezi, amely a termelés néhány szõlész-borász nagytermelõ kezében történõ összpontosításához és az elõállított borok jellegtelen egyformaságához vezet, és amely következésképpen veszélybe sodorja az európai borok sokszínûségét és számos európai régió gazdasági, társadalmi és kulturális gazdaságát”.
A jelentés szerint „ésszerûtlen a pénzeszközök áthelyezése a közös agrárpolitika (KAP) elsõ pillérébõl a második pillérbe (vidékfejlesztés), ami a regionális fejlesztési programok általi társfinanszírozást vonná maga után”. Ezt az EP szerint csak fokozatosan, két szakaszban szabad megvalósítani: az elsõ szakaszban (2008–2011) a cél a piac egyensúlyának visszaállítása, megtisztítás, a termelõk és a borvidékek megerõsítése lenne.
Az EP jelentõs többséggel elutasította azt a módosító indítványt, amely szerint a parlament arra szólított volna fel, „hogy a költségvetést elõzetesen osszák fel a borágazatra vonatkozó támogatási és fejlesztési programok között történeti kritériumok alapján”.
Fokozatosan szûnhet csak meg a lepárlás támogatása
„A túltermelt bor lepárlásának megszüntetésére irányuló javaslat óriási mennyiségû bor elõállításához vezet, ami erõs zavarokat okoz majd a regionális és az európai piacon és problémákat idéz elõ a régiókon belül” – vélik a képviselõk.
A jelentés emlékeztet: a borlepárlást eredetileg kizárólag sürgõsségi intézkedésként vezették be, de késõbb a borpiac közös szervezésének legköltségesebb és legvitatottabb részévé vált. A képviselõk elutasítják a lepárlási mechanizmus és más piactámogatási intézkedések azonnali eltörlését; szerintük a lepárlási rendszereket egy ésszerû átmeneti idõszak alatt, fokozatosan kell megszüntetni.
Kivágás csak közös kritériumrendszer alapján
A képviselõk értékelése szerint „a bizottsági közlemény az ágazat termelését, illetve az ágazatban dolgozó munkaerõ csökkentését szolgáló intézkedésként a hangsúlyt a kivágásra helyezi, a termelésnek a kínálat és a kereslet szabályozása általi ellenõrzésének ösztönzése helyett”.
A jelentés szerint „a termelésbõl való végleges kivonás kezdeményezésének a termelõ döntésén kell múlnia”, objektív közösségi kritériumok alapján.
A képviselõk a termelésbõl való végleges kivonás lehetõségét korlátozó objektív közösségi kritériumok sorolnák a következõket: a) hegyvidéki, part menti és szigeteken található szõlõültetvények, amelyek szõlõjébõl elsõsorban földrajzi jelöléssel ellátott borokat állítanak elõ; b) lejtõkön található szõlõültetvények, ahol meg kell akadályozni a talajeróziót és a biológiai sokféleség elveszítését, vagy történelmi fontosságú hagyományos régiókban található szõlõültetvények; c) olyan szõlõültetvények, amelyek szõlõjébõl felvevõpiaccal rendelkezõ borokat állítanak elõ; d) olyan szõlõültetvények, ahol a túlzott mértékû csökkentés veszélyeztetné az egész termõterület vagy egy bejegyzett eredetmegjelölés létét; e) olyan szõlõültetvények, amelyek közösségi programok keretében strukturális támogatást kaptak; f) a termelés abbahagyásából eredõ környezeti kockázatok.
Cukor és must
A jelentés szerint „az alkoholtartalom cukor felhasználásával végzett növelését minden olyan bortermelõ régióban engedélyezni kell, ahol ezt hagyományosan alkalmazzák, és ahol nincs strukturális túltermelés”, és nincs szükség az alkoholtartalom-növelés maximális mértékének az Európai Bizottság által javasolt csökkentésére.
Az EP „úgy véli, hogy a borok alkoholtartalmának az alkoholtartalom cukor felhasználásával végzett növelését nem kell betiltani, ugyanis ez diszkriminációt eredményezne azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek a közösség olyan területén helyezkednek el, ahol a kedvezõtlenebb éghajlati viszonyok miatt nehezebb a bortermelés”.
Az egyik plenáris módosítás szerint az EP „hangsúlyozza, hogy szükség van az alkoholtartalom növelésére felhasznált mustra és a tömény, többszörösen lepárolt mustra adott támogatásra, mivel ez lényeges egy történelmi borászati eljárás megõrzése érdekében; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a szõlõlé gyártásához használt must támogatását, mellyel a cél egy olyan, nem bortermelési célra használt termék megõrzése, amely fontos az ágazat számára és segíti a piaci egyensúly fenntartását”.
A képviselõk úgy vélik, az alkoholtartalom tömény must hozzáadásával történõ növelése esetén a mustnak azonos termelési területrõl kell származnia.
A plenáris ülés törölte a szakbizottsági szövegbõl azt a paragrafust, amely szerint „bioenergetikai politikák révén ösztönzõ intézkedésekkel bátorítani kell azokat a gyakorlatokat, amelyek során a borkészítésben az alkoholt és melléktermékeit mással helyettesítik, és ezáltal ténylegesen hozzájárulhatnak a túltermelés korlátozásához”.
A szöveg szerint „az Európai Unióban nem megengedett borászati gyakorlatok alkalmazását világosan fel kell tüntetni azon behozott italok címkéjén, amelyek bor látszatát kelthetik”.
Mértéktartó és felelõs borfogyasztás
A jelentés kitér arra, hogy a strukturális borfelesleg egyik oka a borfogyasztás állandó csökkenése Európában. A képviselõk szerint „az európai bortermelési ágazat fenntartható fejlõdéséhez arra van szükség, hogy a mértéktartó és felelõs borfogyasztás ösztönzése érdekében jelentõs költségvetési erõforrásokat csoportosítsanak át a közös piacszervezésen belül”.
„Az egyre növekvõ, mértéktartó és felelõs borfogyasztási irányzat megerõsítése jelentõs pozitív hozzájárulás az európai fogyasztók és a közegészség védelméhez” – vélik a képviselõk.
A parlament szerint a reform végrehajtásánál mindenképpen figyelembe kell venni „a bortermelésben aktívan részt vevõ Kína folyamatosan fejlõdõ piacát, valamint egyéb új bortermelõ országok – például Ausztrália, Új-Zéland, az Egyesült Államok, Kanada és Dél-Afrika – termelésének növekedését”; továbbá a WTO keretében a dohai forduló jogcímén folytatott nemzetközi tárgyalásokat; valamint a közös agrárpolitika (KAP) jövõjét.
Glattfelder: a felesleget termelõ régiókban támogassák inkább a szõlõkivágást
A jelentés kedd esti vitájában két magyar képviselõ szólalt fel. Glattfelder Béla (néppárti) a nemzetközi kereskedelmi bizottság nevében azt mondta, „a borreform során a legfontosabb az, hogy az európai bor versenyképességét a nemzetközi piacokon és a belsõ piacainkon is növeljük”. Glattfelder szerint „a reform központi eleme nem lehet a kivágás támogatása”. A képviselõ úgy vélte, ”amennyiben a kivágás támogatására sor kerül, akkor ennek azokra a régiókra kell koncentrálnia, ahol jelenleg is a felesleget termelik”.
Glattfelder azt mondta, azokban a régiókban, ahol több bort fogyasztanak, mint amennyit termelnek, „ott az import növekedése elsõsorban nem az Európai Unió más tagállamaiból származó borokból származik, hanem a harmadik országok boraiból”. A képviselõ úgy vélte, „ha olyan területeken kerül sor a kivágásra, ahol egyébként eddig képesek voltak a saját fogyasztásukat megtermelni, de ezután már nem lesznek erre képesek, akkor valószínû, hogy a harmadik országokból származó importot fogják növelni”.
A képviselõ hozzátette: „erõteljesen fel kell lépnünk a nemzetközi fórumokon, a WTO keretén belül, illetve a kétoldalú kereskedelmi egyezményekben az eredetvédelem biztosítása érdekében”.
Tabajdi: az új tagállamok diszkriminációjához vezethet az agrárreform
„Mi is reformot akarunk: mélyreható, radikális reformot” – kezdte hozzászólását Tabajdi Csaba (néppárti), aki szerint a vita abban van, hogy „mi nem akarjuk a kivágást akkora súllyal szerepeltetni, mert minden pártban egyetértés van, hogy a kivágás mellett legalább annyira fontos a szerkezetváltás, a modernizáció”.
A jelen lévõ Mariann Fischer Boel mezõgazdasági biztoshoz szólva Tabajdi azt mondta, „nagy a veszély az új tagállamok számára, hogy a szegény gazdák túl sokat vágnak ki, és ez tovább növeli az újak problémáját”. A képviselõ úgy vélte, ezért kell minden pénzt betenni „a nemzeti borítékba”. A keretek megszabása és a szubszidiaritás alapján történõ pénzkiosztás lehet nemcsak a bor, hanem az egész közös agrárpolitika jövõje – vélte Tabajdi.
A képviselõ szerint ugyanakkor „súlyos diszkrimináció lesz az új tagállamok számára”, „ha igaz az, hogy 20 százalékot terület alapon és 80 százalékot történelmi referenciák alapján” osztanának ki a tagállamoknak. A politikus egyetértett a lepárlás teljes mértékû megszüntetésével.