Közös nyilatkozat a borok földrajzi eredetének védelme érdekében

Washington, 2007. március 21.

Hat új borvidék, az olaszországi Chianti Classico, az ausztáliai Victoria és Western Australia, a kaliforniai Sonoma County és Paso Robles, valamint Tokaj csatlakozott a borok földrajzi eredetének védelmét célul kitûzõ nemzetközi nyilatkozathoz. Az újonnan csatlakozó borvidékek a nyilatkozatot március 21-én, az Egyesült Államok fõvárosában, Washingtonban írták alá. A nyilatkozatot Tokaj részérõl a Tokaji borvidék Hegyközségi tanácsának megbízásából, Mészáros László, a Tokaj Reneszánsz Egyesület elnöke írta alá.

Az eredeti nyilatkozat 2005. júliusában a kaliforniai Napa völgyben született, ezt akkor hét borvidék (Champagne, Jerez, Napa Valley, Oregon, Porto, Washington állam és Walla Walla Valley) írták alá. Az esemény jelentõsége óriási, hiszen az Egyesült Államokban és általában az újvilágban az európai földrajzi nevek nem élveznek olyan védettséget, mint az EU-ban. Az úgynevezett generikus vagy szemi-generikus földrajzi neveket (mint pl. Champagne, Sherry, Port vagy Tokay) az újvilági termelõk a termékeik megnevezésére szabadon használhatják. A törvénykezés terén a nevüket féltõ borvidékek a közeljövõben sem remélhetnek problémáikra megfelelõ megoldást, ezért példaértékû az egymással a piacokon kemény versenyben lévõ borvidékek közös fellépése. Egyben minden nagy borvidék borászai egyetértenek: a borok származása a minõség egyik legfontosabb összetevõje és a borok hitelessége szempontjából elengedhetetlen, hogy a címkén szereplõ információk a fogyasztót egyértelmûen tájékoztassák arról, hogy a bor hol termett, ne lehessen használni megtévesztõ, más borvidékre utaló kifejezéseket.

A washingtoni nyilatkozat aláírását egy sajtótájékoztató elõzte meg, majd a részt vevõk egyenként, vagy kisebb csoportokban nyilatkoztak a sajtó, újságírók kérdéseire. Késõbb a borászok az amerikai kongresszusi képviselõk és szenátorok irodáit keresték fel, személyesen felhívva a probléma jelentõségére a döntéshozók figyelmét. Az eseményt egy nagyszabású kóstoló zárta a Kongresszus Cannon House épületében, melyen a kongresszusi képviselõi, szenátorok, újságírók és szakemberek vettek részt. Nekünk külön öröm, hogy a fogadás legnépszerûbb és legkeresettebb borai a tokaji hatputtonyos aszúk voltak.

A tokaji borvidék részvételét az eseményen végül az Agrármarketing Centrum (AMC) tette lehetõvé. Egyébként a tokaji szervezõket az elõkészületek során mindenütt a maximálisan támogatták az FVM és az ITDH részérõl is.

Az esemény hátterérõl bõvebben:

Az Egyesült Államokban és általában az újvilágban az európai földrajzi nevek nem élveznek olyan védettséget, mint az EU-ban. Az úgynevezett generikus vagy szemi-generikus földrajzi neveket (mint pl. Champagne, Sherry, Port vagy Tokay) az újvilági termelõk a termékeik megnevezésére szabadon használhatják.

Az amerikai szabályozás leginkább a Champagne borvidéket sújtja. Az USA-ban évente kb. 22 millió palack eredeti francia Champagne kerül értékesítésre, ezzel szemben kb. 50 millió palack egyéb származású pezsgõbort értékesítenek szintén Champagne megnevezéssel.

Hasonlóan nagyon sok nem eredeti Sherry, Port van a forgalomban, illetve ha volumenét tekintve nem is annyira jelentõs, nem szabad megfeledkezni az ausztrál, Victoria állambeli Tokay-ról sem.

A korábbi amerikai és újvilági álláspont szerint ezek a megnevezések nem egyértelmûen földrajzi eredetet jelölnek, hanem köznévvé váltak a nyelvben, egyfajta terméket, mint pl. pezsgõ jelölnek. A szakirodalom ezeket a neveket félig generikus (semi-generic) neveknek hívja. Az USA-ban a borokkal kapcsolatosan 16 ilyen név van, köztük a „Tokay” megnevezés is. Ez a megközelítés azért veszélyes, mert ilyen ürüggyel megakadályozható bármely az EU-ban eredetvédett földrajzi név elismertetése.

Másrészrõl a földrajzi nevek védelme több amerikai borvidék számára is kezd egyre fontosabbá válni, hiszen az õ nevükkel is könnyen visszaélhetnek, és erre már egyre több példa akad. Az amerikai Napa Valley termelõi jogosan tartanak attól, hogy más borvidékek borászai is használhatják a nevüket. Az utóbbi idõben nagyon sok új-világi borvidék európai mintát követve alakította ki az arculatát, így az õ termõhelyeik is gyorsan márkává váltak. Ezzel párhuzamosan a fogyasztói ízlés finomodott, és a fogyasztó tudni akarja, hogy a megvásárolt termék honnét származik, fontossá vált számára az eredet hitelessége.

Ezen felismerés vezetett három európai és négy amerikai borvidéket arra, hogy 2005. júliusában egy közös nyilatkozatot tegyenek a borok földrajzi eredetének védelme érdekében. A nyilatkozat aláírására a kaliforniai Napa völgyben került sor, ezzel is demonstrálva, hogy a probléma már korántsem csak európai, mint sok újvilági döntéshozó ezt gondolja.

Az üzenetük megfogalmazása egyszerû és világos volt: ami a címkére van írva, az legyen a palackba töltve („What is on the label, should be in the bottle”). A nyilatkozatot követõ kampány során az aláírók számítanak mind a fogyasztók, mind a más régiók termelõinek támogatására.

Érvelésük szerint a kampány a fogyasztók és a termelõk érdekét egyaránt védi. Hiszen a fogyasztónak joga van tudni, hogy ha bizonyos terméket akar fogyasztani az csak egy meghatározott vidékrõl származhat. Ez természetesen nem minõségi különbséget takar, csupán a különbözõ földrajzi eredetû termékek eltérõ sajátosságait, karakterét.

A 2005. évi Napa nyilatkozatot a borszakma és a média élénk figyelemmel kísérte és szimpátiával fogadta. Az eredeti aláírók minél több, az egyediséget fontosnak tartó borvidék csatlakozását várja, hogy bármely régió gondjaira így egy nemzetközi fórumon keresztül lehessen támogatást szerezni. Az azóta elért eredmények közé tartozik, hogy újonnan bejegyzett márkát már nem lehet az Egyesült Államokban sem champagne névvel forgalmazni (akik viszont korábban használták, azok továbbra is használhatják), illetve, hogy az EU, elsõként a nem európai borvidékek közül elismerte a Napa völgy védett földrajzi eredetét (GI ” geographic indication ” státuszát).

Forrás:
Tokaj.hu
http://www.tokaj.hu