Köveskál – A gasztrofalu
Télen, a hidegben füst illat és földöntúli csend fogad. A Miakõ konyhájában forró leves fõ, az orrunkig ér az illat, miközben a tûznél melegszünk. A Pálffy Pincénél hordóban érlelt Furmintot töltenek, az íze Káli-medencei nyarakat idéz, mosolygunk. A Kõvirág cserépkályáhájának dõlve mindig jólesik a krétával írt táblán az aktuális étlapot böngészni: dönteni megint nehéz, de rosszul lehetetlen. Este ropogós az ágynemû és beleng a levendula-illat a forró fürdõ után a KáliArtInn egyik szobájában, ahol a házigazdák, Döbröntei Ildikó és Csaba fogadnak. Jó hallgatni a csendet.
[tn_2_kozep.jpg]
Tavasszal aztán minden megtelik élettel, pedig az itt élõk eddig sem pihentek! Kinyílnak a porták, metszik a szõlõt, kapálják a földet, növények szökkennek szárba, virágzik a mandulafa, csinosodnak a teraszok. És jönnek a vendégek is, látni õket a Kerékbár domboldaláról, onnan, az árnyas asztal mellõl figyelve, ahogy biciklivel közelednek. Megérkezve hûs házi szörpöt kortyolnak és a kamra legjavából csipegetnek.
Nyitva a Miakõ is, végre zsibong a kert, az íves udvarbejárat alól kiszûrõdik a beszélgetés és az evõeszközök csilingelése. A marhapörkölt mellé a Trombitás Pince vörös cuvée-jét, a Trigont kínálják. Hiszünk nekik, és milyen jól tesszük!
A Pálffy Pince terasza is virágba borult, jó messze ellátni a faluhatáron ülve, miközben a füstölt pisztráng mellé Riválisokat kortyolgatunk: így nevezik a pince Olaszrizling-Furmint házasítását. Igazi különlegesség, jólesik elidõzni egy pohár mellett.
[tn_4_kozep.jpg]
Kicsit tovább haladva a Fõ utcán – lehetne ez a Káli-medence Váci utcája is, csak sokkal girbegurbább és barátságosabb – a Káli Kövek kertjének kapuja elõtt szélkakas hívogat. Szabó Gyula borász Rezedával vár, párás lesz a pohár a melegben, ahogy kitölti a kerti faasztalnál. És mesél, borokról, szõlõrõl, szüretekrõl, sajtot és kolbászt kívánunk mellé, és csak hallgatjuk.
Szemben a KáliArtInn tûndéri kertjében az árnyas-lugasos terasz alatt már a desszerthez készülõdnek. Kollát Marcell séf az utolsó simításokat végzi a konyhában, friss és szezonális hozzávalókból dolgozik, a végeredményért pedig csak lelkesedni lehet. Utána kávé jár, állítólag az egyik legjobb a környéken! Aztán pihenés, de csak vacsoráig: ha visszanézünk még, több fogásos izgalmas ételsorra számíthatunk, mellé a Balaton környékének legjobb boraival.
[tn_3_bal.jpg] A Kõvirág udvarára is kirakták a székeket és felnyitották a fehér napernyõket. Nézd, ott még épp van két hely, jó lesz sietni, mert tavasszal és nyáron ez ritkaság. Reméljük maradt még a mandulás süteménybõl citromhabbal!
A Gaszrofalu programjai miatt az év során többször felbolydul a falu. Húsvétkor, május elsején vagy szüretkor nem csak a borászatok és éttermek várnak finom harapnivalókkal, sokszor a helyiek is kiállnak a házak elé. Házi sütik és lekvárok illatoznak, ha szemfülesek vagyunk, több generációs recepteket is tanulhatunk. Már ha megsúgják, miközben a kertkapunak dõlve beszélgetünk. A csípõs hideggel aztán közös disznóvágás következik. Hajnalban helyben készült pálinkával indul – bársonyos szilva vagy barack, nem lehet neki ellenállni – és közös munkával folytatódik. Kicsik és nagyok töltik a kolbászt, hogy megteljen a kamra és jövõre is jusson az éhes vendégeknek.
A gasztronómiai látványosságok összefogásából született a Gasztrofalu kezdeményezés, melynek lényege az együttgondolkozás. Életrehívói a KáliArtInn házigazdái, a Döbröntei házaspár. A Gasztrofalu nem csak programokat szervez, a Miakõ, a KáliArtInn és a Liszkay kúria séfjei közös Káli-medencei étel megalkotására készülnek. A KáliArtInn év közben is otthont ad gasztronómiai rendezvényeknek, mint a nõ-bor-nap vagy a metszéshez, szürethez kötõdõ programok. A szállodában a bor mellett szõlõs ételek és kozmetikumok számítanak kuriózumnak.
Köveskálon jó lenni és jó enni. Azt mondják, itt megáll az idõ. Vagy inkább csak jut idõ mindenre és egymásra! Egy palack finom borra, egy mellé illõ beszélgetésre, nézelõdésre, ízlelésre, figyelésre, pihenésre.
Jóllakni? Itt mindig lehet. Betelni vele? Egyszerûen lehetetlen.