Keveset ér az idei szõlõ
A szüretelõk nem panaszkodhatnak az idõjárásra, édes a must, a felvásárlók pénztelensége miatt mégis keserû a szájíze a termelõknek. Surányi Imre akasztói gazda nem borászkodik, örökség útján szerzett négyhektáros földjén a régi szõlõt a család megfiatalította, tíz éve három hektáron telepítettek arany sárfehért és ezerjót. Az elmúlt évek jól sikerültek, viszonylag jó áron sikerült eladni a szõlõt a környékbeli borászatoknak. Idén azonban csak a tavalyi ár nagyjából feléért találtak vevõt, aki majd csak jövõ õsszel fizet.
Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) fõtitkára az idei szüret tipikus esetének mondja az akasztói termelõ történetét. Úgy tûnik, a nyári jóslatok valóra váltak: hiába termett jó minõségû szõlõ, nincs rá vevõ.
A szõlõterülettel rendelkezõ borászatok elõbb saját szõlõjüket, majd a szerzõdött partnereikét hordják a pincékbe és csak ezután vásárolnak „idegen” termelõktõl. A pincék nincsenek ugyan nyomasztóan tele, de a legutolsó, augusztus eleji mustra idején a hordókban a tavalyinál közel 800 ezer hektoliterrel több, 2,8 millió hektoliter bort találtak. Ez is elmarad ugyanakkor attól a hárommilliótól, amennyit hosszú évekig felszívott a hazai borfogyasztás. Rontja a helyzetüket, hogy megnõtt az import is: az olasz hatóságok adatai alapján 2007-ben 430 ezer hektoliter, zömében hordós asztali bor érkezett hazánkba, literenként 70-80 forintos átlagáron. Az ellenõrzések és a gyengülõ forint miatt tavaly már csak 210 ezer hektolitert regisztráltak, de Horváth Csaba információi szerint idén újra meglesz a 400 ezer hektoliter, ami pontosan négyszerese a 2004-es behozatalnak. Az asztali minõségû, olcsó bor zöme nyomon követhetõ módon kerül az országba. A boltokban az általában magyaros fantázianévvel ellátott mûanyag vagy üveges palackokon ha nehezen is, de kisilabizálható az uniós származási helyre utaló aprócska felirat. A fõtitkár szerint a borimporton nem található fogás – az a baj, hogy a borászatoknak a magyar szõlõbõl készült bor helyett vonzó csábítás a már kész külföldi bor palackozása.
Most, a szüret félidejénél járva kijelenthetõ, hogy a várt 3,5 millió hektoliteres termés nem lesz meg. A forró nyár miatt a vártnál kevesebb és soványabb a bogyó a fürtökön. De ettõl még nem fizetnek többet a szõlõért. A HNT információja szerint az idei szüret során a legnagyobb feszültség az egri, mátrai, tokaji borvidéken várható, ugyanis az alföldi borvidékek borászatai az idén nem jelennek meg vásárlóként ezeken a borvidékeken.
Prókai István egerszalóki hegybíró szerencsésnek tartja 300 termelõ tagjukat az egri borvidéken, mert itt legalább nem marad a tõkéken a szõlõ. Kilónként 35 forintért tudják eladni a szõlõt, amibõl még lejön a szedés 9-10 forintos és a szállítás 5 forintos költsége. Ezen az áron a kilónkénti veszteség 20-25 forint körüli.
Errefelé a szlovák vevõk számítanak jó vevõnek: azonnal fizetnek, míg a hazai pincészetek jó, ha jövõ szüretig rendezik a tartozást. A hegybíró elmondta azt is, hogy az egri borvidék más hegyközségeiben – ahol jellemzõen a tavalyinál kétszer több óborral vágtak az idei szüretbe – sokkal rosszabb a helyzet. Az értékesítési láncból hiányzik az Egervin, az évente tízezer tonnás kapacitású cég már második éve nem vesz szõlõt.
A bor egy része talán nem marad a termelõk nyakán. Horváth Csaba szerint az agrárkormányzat – a HNT javaslatára – rövidesen lepárlási akciót hirdet százezer hektoliterre. Azt azonban kikötötték, hogy csak a seprõs új- és hazai borral lehet pályázni. Így szeretnék elkerülni, hogy olasz bor lepárlását is támogassák. Ez egyébként a pincészetnek literenként 60-70 forintos nettó borárat jelent.
Az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatai szerint idén január és július között hat százalékkal csökkent az asztali és tájborok értékesített mennyisége a tavalyi elsõ hét hónaphoz képest. Ezen belül az asztali borok forgalma két százalékkal, a tájboroké pedig 11 százalékkal csökkent. A fehérborok értékesítése 9 százalékkal esett vissza, míg a vörös- és rozé boroké nem változott érdemben.
Forrás:
Népszabadság Online
http://nol.hu