Kényszerbõl elõny: jobb üzlet a borlepárlás

Font Sándor országgyûlési képviselõvel nem könnyû idõpontot egyeztetni. Ha nem a parlamentben van, akkor vagy a Megyeházán, vagy az országot járja, hogy a mezõgazdaság dolgaiban tájékozódjon.

Legutóbb épp a saját bodzás ültetvényének permetezése közben szakított idõt az interjúra, amíg töltõdött a tartály.

Meglepett néhány olvasói vélemény, akik azt feltételezték, hogy csak a fotó kedvéért ült traktorba munkás overállt öltve.

A képviselõ a közéleti munka mellett több hektáron gazdálkodik.

– A családunk õsidõk óta kötõdik a mezõgazdasághoz. A felmenõim hosszú idõre visszavezetve adták tovább a földmûvelés szeretetét – meséli.- Így természetesen szüleim is ezzel foglalkoztak, tehát én is ebbe nõttem és nevelkedtem.

Nem is volt olyan idõszaka az életemnek, amikor kimaradt volna a gazdálkodás. Munkával telt minden szünidõ általános iskolás koromtól az egyetemig. Aztán amikor családot alapítottunk, édesapám szétosztotta köztünk a földek egy részét. Egyébként is a vidékünkön természetes volt, sõt ma is az, hogy a hivatalos állása mellett szinte mindenkinek volt földje.

Mi is így alakítottuk ki az életünket, a gyerekeim számára sem ismeretlen a kétkezi munka. Jelenleg két hektár szõlõt és négy hektár bodzát mûvelünk, ennyivel bírunk el a munkánk mellett. Természetesen én metszem az ültetvényeket, a gépi munkát is én végzem, egyedül a szüret zajlik nagyobb munkaerõ bevonásával.

Van piaca a bodzának?

– A legnagyobb gond, hogy nincs feldolgozóipara Magyarországon. Így aztán vagy a német és osztrák piacon köt ki ivólé alapanyagnak, vagy a konzervipar hasznosítja. Néhány éve felfedezte a kozmetika és a gyógyszeripar is, mivel a bordó növények általában antioxidánsokat tartalmaznak és nincs benne allergén anyag.

Az unió egyébként már nagy erõvel próbálja kiszorítani az E származékokat, a mesterséges színezékeket. A bodza sikeres természetes színezõanyag. A piacra visszatérve, TÉSZ veszi meg tõlünk a bodzát.

Idén is jobb volt az ára, mint a szõlõnek?

– A felére esett a tavalyihoz képest. Most 40-50 Ft volt, tavaly éppen a duplája és idén eladni is nehezen lehetett. Bevallom, ma nem tudnék ajánlani olyan növénykultúrát, aminek jövõje van. Az állattenyésztés is teljesen padlón van. Talán egyedül a biokultúrák nem vesztettek a piacukból.

Hol tart a szõlõ és borkérdés, a lepárlás ügye?

– Július óta bombáztam a minisztert, mert a jelenlegi káoszból egyedül az óbor lepárlása a kiút. 30-40 százalékos óbor készletet mutattak ki a tavalyihoz képest. Az alapproblémák is megvannak, a számla nélküli borforgalom 40 százalékos a hatóság szeme láttára. Exportálják, majd vissza is jön ugyanaz az áru másik cég nevén, számla nélküli nettó áron. Ezek a trükkös exportok, mivel nincs áfa.

Még mindig gond, hogy az olaszbor ellen semmilyen önvédelmi rendszer nem indult be. ésszerûtlen volt az uniós szõlõreform, a válság tovább erõsítette a gazdasági bizonytalanságot, a bankok kivonultak a finanszírozásból, ezzel nehéz helyzetbe hozták a felvásárlást.

A lepárlást látom az egyetlen kiútnak. 100 ezer hl óbor lepárlását javasoltam, mivel erre az unió is lehetõséget biztosít. A szõlõ-bor termékpálya bizottság is elfogadta a javaslatot azzal a különbséggel, hogy õk az új borok lepárlását tartják indokoltnak.

Ez nem adhat okot visszaélésre?

– A szüret idõszakában újbor lepárlást engedélyezni nagy kísértés még a becsületes termelõknek is. Nem értek vele egyet, legfeljebb úgy, hogy csak december 1 után kerülhessen erre sor. November végéig ugyanis le kell zárni a pincekönyveket, tehát látni lehet, hogy mennyi a valódi készlet, így nem lehet trükközni a borkészlettel.

A lepárlás jó üzlet?

– Lényegesen jobb a szõlõárnál. 60-70 forintot fizetnek egy liter lepárlandó borért, így néhány borászat jól járhatna a 30 forintos szõlõfelvásárlás után. Azt is javasoltam, hogy csak az vehessen részt a lepárlásban, aki legalább 45 forintot fizetett a szõlõért a termelõnek, vagy ha visszamenõleg kifizeti a különbséget. Én egyébként kötelezõvé tenném a minimál szõlõár megállapítását.

A legújabb fejlemény, hogy ismét összeül a szõlõ termékpálya bizottság, mivel a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is az óbor lepárlását javasolja. Én ezt támogatom maximálisan azzal a kiegészítéssel, hogy nézzük meg majd január-februárban, hogy merre mozdult el a borpiac, és ha indokolt, akkor legyen lepárlási lehetõség az újborokra is, a már említett feltételekkel.

Hol tájékozódhatnak a gazdák?

– Mindenki figyelje a rendeletet, annál is inkább, mert a szerintem a 100 ezer hektoliteres kvóta kevés lesz, ebben biztos vagyok. Az OBI-nál kell bevizsgáltatni, majd szerzõdést kötni, engedélyt kérni. Tulajdonképpen ez egy pályázat lesz, egyszerû, könnyen értelmezhetõ, csak gyorsan kell rámozdulni.

Kik párolhatnak le?

– Azok, akinek saját termése vagy szõlõfelvásárlás által termelt bora van. A pincészetek 15 ezer hektónál többet nem párolhatnak le. Az is szabály, hogy egy hektárról 70 hektoliternél többet nem lehet beszállítani. Hangsúlyozom ez jelenleg egy tervezet, folyamatosak még a tárgyalások.

Az FVM honlapján található meg leghamarabb a pályázati kiírás, de a hegyközségek, a falugazdászok is elsõ kézbõl informálják az érdeklõdõket és én magam is figyelek arra, hogy mielõbb nyilvánosságra hozzuk a lehetõséget.

Forrás:
Régió Napló
http://www.regionaplo.hu