Jobban alakul a szüret mint korábban remélték

Szerencsére azóta javult a helyzet. – A májusi fagy, a jégverés és a kánikula után attól tartottunk, hogy az idén nem is tudunk szüretelni. Ehhez képest szépen alakul a mennyiség és a minõség is – tudtuk meg ifj. Gál Tibortól. Az Egri Borvidéken mintegy 60 hektáron gazdálkodó Gál Tibor Pincészet munkatársa szerint átlag 35-40 mázsára számítanak hektáronként, igaz, õk eleve terméskorlátozással mûvelik a szõlõt. A mustfokok is jóknak mondhatók: 21 körüliek, a savtartalom viszont alacsonyabb, ám összességében így is szép termést szüretelhetnek. – A természet visszazökkenõben van az eredeti kerékvágásba: a nyár végén a kánikula miatt kényszerbõl a megszokottnál két-három héttel hamarabb kellett megkezdeni a szüretet, ám az azt követõen beköszöntött hûvösebb, csapadékosabb idõ sok mindent pótolt. Mennyiségben és minõségben is pozitív változást hozott. Minderrõl Varsányi Lajos, az Egri Borvidéki Hegyközségi Tanács (EBHT) elnöke beszélt. – A szüretet megelõzõ becslések borvidéki átlagban hektáronként 80 mázsával számoltak, ez most, a betakarítás derekán lényegesen jobbnak néz ki. Kivételt képeznek ez alól az elfagyott, illetve jégvert területek, pár száz hektár, de ezek szerencsére a borvidék mintegy 5400 hektárnyi termõ ültetvényének tíz százalékát sem érik el – jelentette ki Varsányi Lajos. Részben a minõség tekintetében is kedvezõen alakul a helyzet. A korai fajtákon – Zenit, Irsai Olivér, Cserszegi fûszeres – a mostani csapadék már nem segített. A magas cukorfok mellett lágyabb, illatanyagában szegényebb, összességében átlagos minõségû borokra lehet számítani – vélekedett. – A közép- és kései érésû fajtákra viszont már jótékony hatással volt a csapadék és a meleg, napos idõ: szépen alakul a cukor- és savtartalom. Bár a termés jó egyharmada, a Kékfrankos, a Cabernet, a Merlot, az Olaszrizling és a Hárslevelû még a tõkéken van, úgy tûnik, az évjáratra összességében nem lehet majd panasz – tette hozzá az EBHT elnöke. A minõségi és mennyiségi kérdéseken túl ugyanakkor nem lehet megkerülni az alacsony felvásárlási árak, illetve az évek óta ki nem fizetett szõlõk ügyét sem. Már csak azért sem, mert egyre többen vannak, akik a vészharangot kongatják a borvidék fölött, hiszen a termelõk jelentõs része harmadik esztendeje lényegében csak veszteséget termel. Eközben arról hallani, hogy mind többen adnák fel az ültetvények mûvelését, s az EU-s támogatásért hajlanak a tõkék kivágására is. – Tény: a szüret kezdetén kritikus volt a helyzet a felvásárlási árak és a ki nem fizetett szõlõk miatt. Most már viszont azt mondhatom, hogy az árak 15-30 százalékkal magasabbak a tavalyinál: egy éve a fehér szõlõért 50-70, idén pedig 70-85 forintot fizetnek, a kékek esetében pedig 60-85 forintról 80-100-ra mentek fel az árak. Egy hektár megmûvelési költsége ugyanakkor mintegy 600-700 ezer forint. Ami pedig a kivágásokat illeti: még nincsenek megbízható borvidéki adataink, ám a beérkezett kérelmek a korábban „beharangozottaknál” kevesebbrõl, nagyjából kétszáz hektárról szólnak – jelentette ki a borvidéki tanács elnöke. A borpiaci anomáliáknál maradva Varsányi Lajos ugyanakkor rámutatott: az elmúlt évek hektikus ármozgásai kevésbé éreztették hatásukat az eredetvédett borok, így az Egri Bikavér, az Egri Bikavér Superior és a Debrõi Hárslevelû alapanyagául szolgáló szõlõk esetében, mi több, ezen borok forgalomba hozott mennyisége még növekedett is. Így például míg 2003-ban közel 60 ezer hektoliter Egri Bikavér került a piacra, 2006-ban már 85 ezer hektoliter. A növekvõ mennyiség ellenére a polci árak, ha szerény mértékben is, de emelkedtek, ami természetesen az alapanyagot biztosító szõlõtermelõknél is megmutatkozott. – Az árak tekintetében leginkább „veszélyeztetettnek” az eredetmegjelölés nélküli, tömegben forgalmazott, minõséginek titulált borok alapanyagai számítanak. Az ezekbõl készülõ borok lényegesen olcsóbbak, így a szintén olcsó, ám jobb ár-érték arányú spanyol, francia és olasz, illetve újvilági italokkal kell már itthon is felvenniük a harcot – tette hozzá. – Éppen ezért valljuk egyre többen a borvidéken, hogy célszerû lenne kiterjeszteni az eredetvédelmet minden „egri” megjelölésû, azaz termõhelyhez kötött borra. Ennek lényege, hogy garantáltan kizárólag olyan mennyiségû egri bor kerülhessen forgalomba, amelyet a borvidéken termeltek meg és megfelelõnek minõsítettek. Az errõl szóló szabályzat-tervezet már elkészült, reméljük, hogy már a szeptemberi EBHT-ülésen támogatást kap. Ha pedig ezen túl vagyunk, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsán keresztül az agrárminiszter elé kerülhet a dokumentum, neki kell majd aláírnia. Amennyiben erre még az idén sor kerül, a következõ borpiaci évben, 2008. augusztus 1-jétõl már csak az e szabályzatban foglaltaknak megfelelõ borok kerülhetnek forgalomba „egri” elnevezéssel.

Végsõ soron a vásárló pénze dönt – Egy kis csúsztatással szólva, a szõlõtermesztés és a borászat olyan, mint a férfi-nõ kapcsolat: csak együtt, eggyé válva tudnak fennmaradni. A férfi-nõ kapcsolat hiányában az ember, szõlész-borász kapcsolat hiányában pedig a bor szûnne meg létezni. Vannak hosszú távú párkapcsolatok, de senki sem állítja, hogy ezek mentesek a kanálcsörgéstõl. Vannak válások és újrakötött kapcsolatok, vannak, akik a nyitott házasság hívei, és vannak, akik az „õsi mesterségbõl” próbálják meg fenntartani magukat kényszerûségbõl vagy más okból – jelentette ki Varsányi Lajos az utóbbi idõszak helyenként személyeskedésektõl sem mentes vitáiról szólva. Szerinte számtalan kérdés vár válaszra még most is, az uniós csatlakozásunkat követõ negyedik évben, az átfogónak ígért borreformra várva. – Pedig a dolog nem is olyan bonyolult, mint amilyennek látszik: végsõ soron a vásárló, pontosabban az õ zsebében lévõ pénz dönt – tette hozzá.

Forrás:
Heves Megyei Hírlap
http://www.hevesmegyeihirlap.hu