Jó bor, kedvezõ áron – Magyarország kedvenc borászata pincét nyit Egerben
Nos, ha így tesz, elõbb utóbb óhatatlanul találkozik a Varga Pincészet nevével, amely sokszínû és megbízható kínálatával hamar barátjává teszi az igényes fogyasztókat. Nyílván így ítélték ezt meg az egyik legnevesebb áruház lánc vezetõi is, akik húsvét elõtt nagyszabású akcióval irányították rá még inkább a figyelmet a jeles cég termékeire (Heves Megyei Hírlap, március 27.: Bikavér: zászlósbor vagy tömegbor?). A Heves megyeiek számára azonban van még valami, ami mostanában érdekessé teszi e badacsonyörsi illetõségû borászatot. Felröppent a hír, hogy a bikavért már eddig is palackozó vállalkozás az eddigieknél is markánsabban meg akarja vetni lábát az egri borvidéken.
Az okokról, a miértekrõl illetõleg a hogyanokról faggattuk az elsõ számú tulajdonos ügyvezetõ igazgatót, Varga Pétert és a termelési ügyvezetõ igazgató Csiszkó Gábort.
– A tájékozódni kívánók elég sok ismeretet szerezhetnek az utóbbi idõkben egyre nagyobb hírnévre szert tevõ Varga Pincészetrõl. Akár honlapjukról, akár egyéb forrásból tudni lehet, hogy a cég, mely jelenleg Magyarország legnagyobb családi borászata, 1993- ban vásárolta meg a hajdani Badacsonyi Állami Gazdaság egyik kis pincészetét, amely akkor mintegy négyszázezer palackot értékesített. A vállalkozás azonban igen hamar, már 2005-ben piacvezetõvé vált. Jelenleg évente közel 10 millió palack bor és pezsgõ forgalmazásánál tartanak, 2006-ban 12 millió palack értékesítését tervezik. Mi tette lehetõvé ezt a hatalmas felfutást?
– Vissza kell nyúlni a kiinduláshoz a magyarázatért – kezdi válaszát a cég alapítója. – Feltétlenül meg kell említenem, hogy Budafokon, azaz egy olyan településen születtem, amelyet a bor és a pezsgõ városaként ismernek. Mint majd minden lakó e vidéken, természetesen az én felmenõim is foglalkoztak borral, így – bár kutató közgazdászként helyezkedtem el az egyetem után – természetes kötõdésem volt a „pincékhez”. E kapcsolat teljesedett ki akkor, amikor a korabeli legnagyobb borászatnak, a Hungarovinnek (ma Törley) átvettem a gazdasági igazgatói posztját, így szélesebb ismereteket szerezhettem a világ borpiacának mûködésérõl. Az ott látottak, tapasztaltak adták aztán a lökést, hogy a kezdeti szabadidõs, gmk-zásból, kicsi, családi borászkodásból valami nagyobb felé lépjek.
– Voltaképpen tehát, tíz év eredményeként jutottak el odáig, hogy – mint a statisztikákból kiolvasható, – tavaly önök adták el a legtöbb palackozott bort Magyarországon. Óriási siker.
– A startvonalhoz állva át kellett gondolni a helyzetet. A tények azt mutatták, hogy az uniós csatlakozást követõen csak akkor lehet megkapaszkodni a piacon, ha optimális kereskedelmi és termelési méreteket érünk el. Tudni való, hogy a világ vezetõ pincészetei évi száz millió palack fölött értékesítenek. Ehhez a nagyságrendhez kellet igazodnunk.
– A hozzá nem értõ e ponton gyanakodni kezd! A mennyiséghez általánosságban a gyengébb minõséget társítják a laikusok.
– A kis méret minõségi elõnye, akár kis akár nagy borászatról van szó, mindössze abban van, hogy különleges fekvésû szõlõültetvények csak kis méretekben találhatóak, és borkülönlegesség csak különleges adottságú ültetvényrõl származó szõlõbõl készíthetõ. Ha azonban nem szõlõ- és borkülönlegességekrõl beszélünk, akkor a méretek növekedése egyre kedvezõbb lehetõségeket teremt a minõség javítására. A mennyiség növekedése lehetõvé teszi az alkalmazott technológiák és az alkalmazott szakemberi kör bõvítését. Természetesen vannak zseniális borászok, akik egyedül is kiváló munkát végeznek, de minél több zseniális borászt tudunk a pincészetünknél alkalmazni, annál magasabb minõséget érhetünk el. Nos, e célkitûzések eléréséhez kellett olyan kiváló munkatársakat találnunk, mint Csiszkó Gábor, aki már kilenc éve vezeti a borászati termelést és irányítja a fejlesztéseket.
– Az ön neve nem ismeretlen a Heves megyeiek számára, hiszen valamikor az Egervin árnyékszalai pincéje vezetõjeként tevékenykedett…
Valóban az itteni nagyvállalatnál kezdtem, s mondhatom igen szerencsés egybeesése a dolgoknak, hogy így nekem is volt megfelelõ rálátásom a világpiacra. Emellett magam is közgazdászdiplomával egészítettem ki az eredeti borász végzettséget, tehát nem esett nehezemre alkalmazkodni a cég filozófiájához.
– Vagyis ahhoz, hogy a „sokhoz” és a „jóhoz” kell megteremteni a hátteret….
Azt hiszem szerénytelenség nélkül sorolhatom beruházásainkat. Új szõlõfeldolgozót építettünk, felújítottuk, kibõvítettük a tároló épületeket, modernizáltunk mindent. Most, a higiénikusan kezelhetõ nemesacél tartályokban számítógép vezérli az erjesztési folyamatokat, a kíméletes préselést követõen. Hasonlóan magas színvonalat képvisel új töltõcsarnokunk, amely 10 ezer palack/óra kapacitással rendelkezik. Fejlesztéseink révén jelenleg több mint 3 millió liter az irányított erjesztési kapacitásunk, 14 millió liter bort tudunk tárolni a pincében és egyszerre másfél millió palacknyi bor tudunk raktározni.
– Lenyûgözõ adatok. De nem sajnálják a hagyományokat?
Versenyképességet kétféleképpen lehet elérni: nagy mennyiséggel vagy egyedi karakterû nagy borok készítésével. Mi ez utóbbiról sem mondtunk le. A Varga Pincészetben helye van a tradicionális, fahordókban érlelt bor készítésének is. Összesen 500 ezer liter régi és új fahordós (barrique) kapacitással rendelkezünk. Nos, szervesen ehhez kapcsolódik, hogy az építkezésekkel párhuzamosan szõlõültetvényeket is telepíteni kezdtünk. A közel kétszáz hektárból 130 hektár a balatoni régióban van, az egri borvidéken pedig két telepítés, együttesen 60 hektár található. Az egyiken Egri Bikavér alapot adó kék szõlõt, a másikon Debrõi hárslevelût telepítettünk. Utóbbiak most fordulnak majd termõre. Egy egri prémium borral való kirukkoláshoz – idézõjelbe téve – nincs más dolgunk, mint kivárni egy jó évjáratot. Egyébként minden tudás és technikai feltétel adott.
– Miért volt szükség arra, hogy kilépjenek a szûkebb bázisról?
Mint az eddigiekbõl talán kiderült, mindenképpen növelni kell a termelésünket. Ennek hatékonysága, de még inkább a kikerülhetetlen kereskedelmi pozíció megteremtése érdekében mindenképpen szükség van 20-25 millió palackos értékesítésre. – veszi át a szót Varga Péter- Magyarországon azonban nincs olyan nagy borrégió, ahol lenne elegendõ szõlõalapanyag egy ekkora vállalkozáshoz. A szõlõ nagyobbik részét természetesen vásároljuk. Balatoni és soproni borainkat saját és felvásárolt szõlõbõl badacsonyörsi pincészetünkben készítjük. Az egri és tokaji borokat hosszú távú megállapodások alapján néhány szõlész-borász családi vállalkozás készíti számunkra. Az egri borok esetében – érdekes módon – részben a saját szõlõnkbõl. Ezek a borok készen érkeznek palackozásra Badacsonyörsre, de borász-szakmailag és pénzügyileg átfogjuk és ellenõrizzük a szõlõmûvelés és borkészítés teljes egészét. Ily módon kerül sor évek óta az eredeti Egri Bikavér, vagy a tokaji borok – bárki által követhetõ és minden lépésnél ellenõrizhetõ – palackozására.
– A jövõben is megmaradnak a Sopron, Balaton, Eger és Tokaj régióknál?
– Két borvidék van még, ami érdekes lehet a késõbbiekben számunkra, viszont a következõ két-három évben a már meglévõ lehetõségeket szeretnénk jobban kihasználni. A legtöbb fantáziát azonban mindenképpen az egri borvidékben látjuk. Számukra hagyományosan sokat jelent az egri bor.
– Az Egri borvidéken kizárólag szõlõtelepítésben gondolkodnak?
– Nem, mindenképpen szeretnénk már a közeljövõben feldolgozót és pincét építeni. Sõt, ha elkerülhetetlen, akár palackozót is telepítünk ide. (Bár meggyõzõdésünk szerint a bor palackozása csak csomagolás, ami nem szükséges, hogy az Egri borvidék területén történjen.) Jelenleg a Bikavért részben két nagyobb egri borász család készíti számunkra. A kész bort az EBB (Egri Borbíráló Bizottság) és az Országos Borminõsítõ Intézet minõsítése után szállítjuk el, kevéssel a palackozás elõtt. A borvidék vezetõi és képviselõi ellenõrzik a bor minõségét és hitelességét az egri pincékben majd a tartálykocsikban a kiszállítás közben és badacsonyörsi pincészetünkben a palackozás elõtt..- magyarázza Csiszkó Gábor. – Erre azért is lehetõségük van, mert a bor kiszállítását illetve töltését minden egyes alkalommal írásban elõre bejelentjük az Egri Borvidéki Hegyközségi Tanácsnak. Azt pedig, hogy az engedélyezettnél ne kerülhessen több a kereskedelmi forgalomba, az egri borvidék által kiadott minõségi ellenõrzõ jegy biztosítja.
– Úgy tûnik, mintha érzékeny pontot érintettünk volna…
– Igen – folytatja Varga Péter -, néhány egri palackozóüzem tulajdonosa összekeveri a saját érdekeit a borvidék érdekeivel. Piaci sikereink kétségtelenül érzékenyen érinthetik konkurenseinket… Az egri szõlõ- és bortermelõknek azonban mindenképpen az szolgálja az érdekeit, hogyha az egri bor minél szélesebb rétegekhez eljut hazánkban és a külföldi országokban egyaránt. Ezzel egyre nagyobb keresletet támasztva az egri szõlõ és az egri bor iránt. De nem érdemes sérelmeinkkel hosszan foglalkozni, elõre kell tekintenünk! S ez azt jelenti, szeretnénk minél megalapozottabb kapcsolatokat kialakítani egri partnereinkkel. Nem titok, hogy cégünk pár hét múlva jogszabályi változtatásokat is fog kezdeményezni a szõlõtermelõk érdekében. Tûrhetetlen ugyanis az a helyzet, hogy az egri termelõk közül sokan nemcsak a 2005. , hanem még a 2004. évi szõlõjük ellenértékére is várnak. Ez egy egri sajátosság, valószínûleg az okozza, hogy kevés a külsõ felvásárló, a helyiek nincsenek eléggé versenyhelyzetben. Nem lehet azonban ezzel a problémával addig várni, amíg azt a piac megoldja. Javasolni fogjuk ezért a törvények olyan módosítását, hogy a hegybírók csak abban az esetben adhassák ki a felvásárlónak a bor származási papírjait, ha meggyõzõdtek arról, hogy a termelõ a szõlõ ellenértékét megkapta. Mivel a származási papírok nélkül a bor nem minõsíthetõ, a forgalomba hozatali engedély megszerzése így csak akkor lehetséges, ha a szõlõtermelõ a járandóságát már megkapta. Nem alakulhat így ki a jelenlegi helyzet, hogy a felvásárló a bort már régen eladta, vagy közraktározta, a szõlõtermelõ pedig még semmit nem kapott a munkájáért. Kíváncsian várjuk, hogy az egri borvidék vezetõinek és prominens képviselõinek mi a véleménye a javaslatunkról, illetve, hogy nekik mi az elképzelésük, hogyan akarnak segíteni a bajba jutott szõlõtermelõknek.
– Akkor kérem, most fejezzük be a beszélgetést egy tradicionális kérdéssel! Mit isznak legszívesebben a cég vezetõi? Tudom, a választékot szinte lehetetlen fölsorolni e helyütt. Hiszen, ahogy mondani szokták, az ország kedvenc borászatának számos népszerû márkája van. Közismert a Badacsonyi Olaszrizling, Szürkebarát, Balatoni Chardonnay, Muskotály, aztán a vörös Balatoni Zweigelt, Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon. Vagy a csúcsborok, a késõi szüretelésû Olaszrizling, a Badacsonyi Kéknyelû, a Csabagyöngye és a Badacsonyi Cabernet Sauvignon.
– Nálam a pezsgõ a favorit – vágja rá Csiszkó Gábor –, a Balaton Extra Dry.
– A magam részérõl egyre inkább a fehérborok felé fordulok, jelenlegi kedvencem a száraz Badacsonyi Szürkebarát – vallja be az elsõ számú cégtulajdonos -, de fiaim, akik feleségemmel együtt szintén a pincészetünkben dolgoznak, és akik éppúgy hobbinak is tekintik e munkát, mint mi ketten Gáborral, nos, õk inkább a vörösborokat kedvelik.
A mi javaslatunk: tessék valamennyit végigkóstolni!
Heves Megyei Hírlap 2006. április 29.
Varga Pincészet – Magyarország kedvenc borászata!