Jó bor a soproni kékfrankos

Hugh Johnson neve sok borszeretõ ember elõtt ismert szerte a nagyvilágban. A nedûk iránti vonzalma miatt beutazta a földkerekséget, s a napokban Kismartonban, az Esterházy-kastélyban tartott bemutatót.

– Mikor került elõször kapcsolatba a borral? – kérdeztük az angol szakembert.

– Legelõször kisfiúként kóstoltam meg a bort, amit az édesapám ivott – emlékezett Hugh Johnson. – Egy francia vörösbor volt, emlékszem az ízére is. Nem tudom, miért, de ez meghatározó élmény maradt számomra. De hangsúlyozom, mint az élet megannyi más területén, a bornál is a mértékletesség a legfontosabb. Ezt jól a fejembe verték.

– Ön Cambridge-ben végzett, angol irodalmat tanult. Hogyan lett a világ borszakértõje?

– Az egyetemen szívesen kóstolgattuk a borokat, s a róluk alkotott véleményeink szinte kis esszékké magasztosultak. Nagyon beleéltük magunkat a feladatba, s örömünkre sokféle nedût megízleltünk. S amikor életpályám során íróvá váltam, az a cél vezetett, hogy nyújtsak valami ½kézzelfoghatót½ az embereknek. Egy – hangsúlyozom, egy – pohár bort, s már csak az a kérdés vetõdött fel, milyen is az a bor. Elkezdtem járni a világot, megismerni a földkerekség borvidékeit, és egy csodálatos világ tárult ki elõttem.

– A bor világatlaszát 1971-ben, A bor története címû kötetét 1989- ben írta. Az eltelt idõ során lenne mit hozzáírni a könyvekhez?

– Igen, egy napon folytatni fogom e terület leírását. Annál is inkább, mivel ötven éve kóstolgatom a bort, s meg kell hagyni, a szüretelés, a tárolás és más szakmai fortély modern technológiája kifejlõdésének köszönhetõen egyre jobb a borok minõsége. Ugyanúgy, mint tegyük fel, az autóiparban: egy mai kocsi jobb, mint az ötven évvel ezelõtti. Másrészt a fejlõdés a borivás kultúrájában is nyomon követhetõ. Az emberek manapság másképp viszonyulnak a borokhoz, mint régen. Egyre többen ma már az ízek, illatok felfedezésének öröme miatt fogyasztják a bort – s nem azért, hogy ½készen½ legyenek tõle. S hogy hol találni meg a világon a legjobb bort? A bor nagyon személyes dolog. Mindenkinek más és más ízlik. Mint a szépségnél. Minden újabb és újabb bor, amivel találkozom, önmagában élmény.

– Mi a véleménye a magyar borokról? Ismeri-e a soproni kékfrankost?

– Rendkívül nagy hagyományokkal rendelkezõ országként természetes, hogy kiváló borok születnek a Kárpát-medencében. Kiemelendõ Tokaj, húsz éve ott találkoztam elõször a magyar borokkal. Ennek hatására a borvidéken magam is vettem egy házat. Bár még nem jártam Sopronban, ittam már helyi kékfrankost. A jó vörösborokhoz sorolom.

– Mi a véleménye arról, hogy önt tartják a világ leghíresebb borkritikusának?

– Ennek két oka van. Az egyik, hogy amit írok, azt az emberek elfogadják, igaznak tartják. Másrészt mert már ötven éve ezzel foglalkozom…

Forrás:
kisalfold.hu
http://www.kisalfold.hu