Isten veled asztali bor

A fogyasztók korrekt tájékoztatása érdekében Brüsszel egységesítené a tagországok borainak minõségi elnevezését. Az itthon használatos elnevezések helyett (asztali, tájbor, minõségi és védett) így a magyar borokat is három kategóriába sorolják. „Azért van erre szükség, mert a tagországok eltérõ elnevezési gyakorlata megtévesztheti a fogyasztót” – mondta kérdésünkre Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fõtitkára.

Tervek szerint földrajzi megjelölés nélküli, ellenõrzött földrajzi megjelenésû és védett kategória lesz. Az ellenõrzött földrajzi megjelenésû borok nyolcvan százaléka a névadó körzetbõl származó termést kell, hogy tartalmazzon, a védett kategóriába sorolt italok esetében az arány száz százalék.

A fõtitkár elmondta: 2011-ig kell átalakítani az elnevezéseket, ennek ütemezését az illetékesek a termelõi csoportokra bízzák. „A huszonkét hazai hegyközség közül néhány már elkezdte az átalakítási folyamatokat. A védett borok – Tokaji Aszú, Villányi – egybõl a védett kategóriába kerülnek. Az uniós élelmiszer-oltalom megszerzése nem gyors folyamat, van, hogy egy-másfél évig kell várni a bejegyzésre. „Idõben kell elkezdeni az átalakítási folyamatokat: a laborvizsgálattal igazolt termékleírás eredményeit hatósági igazolással kell megerõsíteni. Aki nem végez határidõre az átalakítással, elveszti forgalmazási jogát” – mondja Horváth Csaba. Ma még nem tudni, hova kell benyújtani a termékleírásokat, itthon még nincs kialakítva az ehhez szükséges intézményi rendszer, a szabályokat sem olvashatóak magyarul.

Horváth a válsággal kapcsolatban elmondta: annak hatása az uniós borpiacon is érzõdik, a magyar gazdáknak több lehetõségük is van a védekezésre. Az egyik a külpiacok erõsítése, ami a belsõ piacok felé forduló fogyasztói magatartás miatt nehéz, de nem lehetetlen feladat. A másik lehetõség a hazai fogyasztói kapcsolatok erõsítése, azaz rávenni az embereket a minõségi borok gyakoribb fogyasztására. „Magyarországon az 1900-as évek óta hanyatlik a borfogyasztói kultúra, a mai fiatalok nem is ismerik a magyar borokat. Szerencsére már több felsõoktatási intézmény foglalkozik a borászattal és rendez a bornépszerûsítõ programokat” – mondja fõtitkár, aki szerint nem csak a fiatalok tájékozottságával van gond, például a vendéglátósok többsége sincs tisztában a borkínálás alapvetõ szabályaival. „Franciaországban, a vendéglátóhelyeken mindig a területen termelt és palackozott borokkal kínálják a vendéget. Sokat segítene ez a lokálpatriotizmus, ha Baján Vaskúti Kadarkát kínálnának a marhapörkölt mellé.”

Az uniós borreformról szóló rendelet értelmében a magyar bortermelés 2009. január elsejétõl kezdve az elsõ évben 16,8 millió eurót, 2015-ben pedig már 29,1 millió eurót kap majd a közös költségvetésbõl. A hektáronkénti támogatás az új tagállamok között hazánkban lesz a legmagasabb, ráadásul néhány régi tagországét is meghaladja. Eredetileg 12,4 millió eurót kaptunk volna az uniós kasszából, a jelenlegi induló összeget pedig csak 2013-ban érte volna el Magyarország. A támogatás teljes összegét a bortermelõk támogatására költheti a kormány. „Szükség van a borreformra, úgy gondoljuk, a brüsszeli döntéshozókat a törvény összeállítása során nem szakmai érdekek vezérelték. Értékesítési, és marketingtámogatást a termelõk most csak akkor vehetnek igénybe, ha harmadik országban népszerûsítik a termékeiket. Ez pedig öngól, hiszen az uniós boroknak éppen az uniós piac lenne a legnagyobb felvásárlója” – véli Horváth Csaba.

Forrás:
[origo]
http://www.origo.hu