Irodalmi est Vylyan módra
Egy pohár 2006-os Chardonnay-val kezdõdött az a nyáreste Budapesten, a Majd Leonard Étteremben, amelyet a Vylyan Szõlõbirtok és Pincészet szervezett.
Érkeztek is szép számmal a vendégek, az irodalom, vagy a bor, bár meglehet, hogy az irodalom és egyben a bor barátai.
Az est fõszereplõje Parti Nagy Lajos, Kossuth-díjas költõ, író. Neve olyan „márkanév”, személyisége olyan vonzerõ, amelyre sokan és sok helyen mozdulnak rá. Örömforrást, szellemi élményt keresve a hétköznapok túlfeszítettségét hátra hagyva. Könyvei a sikerlisták élvonalában szerepelnek, ironikus, szarkasztikus, mélységes igazságokat rejtegetõ írásai felüdüléssel, feloldódással ajándékozzák meg az olvasókat. Akkor is, ha édes kettesben maradnak egy-egy kötetével, és akkor is, ha õ maga olvas fel belõlük részleteket.
A vendégeket ezen az estén is elvarázsolta.
A pódiumon karosszék, kerek kávéházi asztalka, rajta olvasólámpa. A teremben hangulatvilágítás. A belsõ ablakpárkányokon apró gyertyák világítják meg a borokat. A hallgatóság soraiban ismerõs arcok, Závada Pál író, Kerékgyártó István filozófus-író, Parti Nagy Lajos barátai.
Debreczeni Mónika, a Vylyan Szõlõbirtok és Pincészet birtokigazgatója köszönti az írót és a megjelenteket. Csak pár szót szól a pincészet új kezdeményezésérõl, az irodalmi estekrõl, amelynek mottója:
Bor és irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes
Az író komótosan elhelyezkedik a karosszékben, olvasószemüveget illeszt az orrnyergére, pár korty vizet iszik és kinyitja az asztalkára kikészített könyvek egyikét. Cseppnyi lámpalázat sem lehet felfedezni rajta. Inkább örömöt azért, hogy õ lehet az elsõ vendége a Vylyan irodalmi esteknek. Nem titkolja: olyan írásokat választott ki felolvasásra, amelyek a kulináriumhoz, a borhoz, a szõlõhöz kötõdnek. Igen, ez igaz. Valóban szó esik az írásokban a több bödönnyi libamáj elfogyasztásáról, a szõlõtõkékrõl, a borról, na de nem akárhogyan, hanem úgy Parti Nagy Lajos módra: sírva vigadva mindazokon a megélt és átélt élethelyzeteken, emberi gyarlóságokon, amelyekrõl mások és máskor komoly hangvételû tudósítások, riportok jelentek meg a sajtóban. Nem történetekben, hanem képekben, mondatokban gondolkodik, mint a költõk. Mert hát az is.
De itt és most a prózáé a fõszerep. Két kötetébõl, a Fagyott kutya lába és a Hullámzó Balaton címû kötetbõl szemezget, amúgy prózaiasan és önfeledten.
Parti Nagy Lajos kitûnõ elõadó: láttatja is azt, amit õ már meglátott és papírra vetett. Elõadásában az írások kulcsfigurái hús-vér emberekké válnak, mondandójukat szinte a „saját hangjukon” halljuk, pedig az író nem tesz mást, csak olvassa a mondatfüzéreket.
Csupán akkor „leplezõdik le”, amikor feláll a székébõl: az inge teljesen átnedvesedett. A hallgatóságnak is melege van, de neki kicsivel jobban.
A szünetben jólesik mindenkinek pár falat sós, vagy édes étek és mellé egy-egy korty a Vylyan borokból. Lehet válogatni, ízlelni a Kadarka 2006, a Pinot 2005, a Montenuovo 2005, a Merlot 2005 ízvilágát. És lehet róluk beszélni Ipacs Szabó Istvánnal, a Vylyan fõborászával és egymással.
A szünet után olyan a hely hangulata, mint hajdan a párizsi irodalmi szalonoké lehetett. Barátságos, emberi.
Az író olvas, a hallgatóság pedig jól érzi magát.
Este tíz óráig fogy a szó és a bor. Záróakkordként pedig a még hordóban érlelõdõ, de már csodákat felmutató 2006-os Vylyan Syrah.
És Parti Nagy Lajos kérdez: a borokról, a szõlõtelepítésrõl, a Vylyan történetérõl. Minden és mindenki érdekli. Aki figyelt, az a kölcsönös felfedezések részese lehetett.
Bor és irodalom. Igen, lehet nélkülük élni, de nem érdemes.