Hogyan lesz itt bormarketing?

Összességében persze a legkevésbé sem idilli a kép. 2005 második felében remélni lehetett, hogy az idén komolyabb marketingforrásokhoz juthat az ágazat. A kormányzat akceptálta a szakma kérését, s a literenként nyolcforintos jövedéki adó eltörlésével párhuzamosan döntött az azonos mértékû marketing-hozzájárulás bevezetésérõl. A fejleményekrõl a maguk idejében rendszeresen beszámoltunk: a becslések szerint befolyó 1-1,5 milliárdos forrás hatvan százaléka került volna a borászokhoz, míg negyven százalékát a már kereskedelmi forgalomba került tételek minõségének utólagos kontrolljára fordíthatták volna az akkreditált intézetek.

Ám a törvényhozó számos hibát követett el. Ezek közül kettõ fontos igazán. Az egyik: a hozzájárulást nem a tényleges forgalom után, hanem a forgalomba hozatali engedélyek megkérésekor kellene befizetni. Akkor, amikor a bort még el sem adták – és lehet, hogy a remélt mennyiséget nem is tudják majd. A másik hiba: a konkrétan ezért – az ágazat jó részének támogatásával – létrehozott Magyar Bormarketing Kht. hatásköre véleményes maradt.

Az agrárkormányzat elfelejtette leegyeztetni az EU-val, hogy a kht.-t uniós kifizetõhellyé kell minõsíteni. Így ha a pénzeket a borászok e szervezete kezelné, azt az EU simán tiltott támogatásnak minõsíthetné. Holott valójában a borászok a saját pénzükkel, nem az államéval gazdálkodnának, de az keresztülfolyna a költségvetésen, s így már problémás a történet.

Az ágazat törvénymódosításra vár – erre legkorábban ez év õszén van esély. Ez egyszerûen azt jelenti: miként tavaly, az idén sem jutnak komolyabb összegek marketingre, hacsak az Agrár Marketing Centrum amúgy szûkös – és általában rosszul felhasznált – keretébõl nem sikerül lecsípni néhány tízmilliót. Egy momentum a marketinghelyzet állásáról: az AMC a vasárnap esedékes düsseldorfi nemzetközi vásáron olyan pincészetnek biztosít standján megjelenési lehetõséget, amelyet – határozatában hamisításra hivatkozva – csaknem 10 millió forintra büntetett az Országos Borminõsítõ Intézet.

Ilyen elõzmények után és ilyen körülmények között próbál az ágazat Visegrádon hosszú távú elképzelésekrõl egyeztetni. Meghatározni a legfontosabb piacokat, kijelölni a teendõket, amelyek révén teljesíthetõ a kettõs célkitûzés: a bor kultúrájának emelése és a mennyiségi borfogyasztás nagymértékû növelése. Az exportról ehhez képest még nincs is ok beszélni.

Mint kitûnt: pénz még nincs, de a belsõ csaták elkezdõdtek. Kiderült például, hogy a nagypincészetek nem mind érzik úgy, hogy a hivatalosan õket képviselõ Magyar Szõlõ- és Bortermelõk Szövetsége valóban õket képviseli, és a Bormarketing Kht. némely alapítói sem elégedettek szerepükkel. Küzdenek egymással borászok és bürokraták, kicsik és nagyok, történelmiek és homokiak. Ember legyen a talpán, aki ebben az ügyben rendet vág, s egy mederbe tereli a sok-sok akaratot. Pedig enélkül nem fog menni.

Forrás:
Világgazdaság
http://www.vg.hu