Helyzet van – 1. rész
A helyi általános iskolában mintegy százan gyûltünk össze (helyi gazdák, vendégborászok, sajtó képviselõi). A vendéglátó Kamocsay Ákos volt, az eseményt Gazda Albert vezette le. A hozzászólások keretében – a meghívást elfogadva – dr. Sümegi József is megszólalt.
Az eseményrõl két részletben olvashatnak a Borászat.hu-n.
1. Milyen a bor minõségellenõrzése Magyarországon a hatóság szemével
Kulka Gábor az MgSzHBI fõfelügyelõje – egykoron a Badacsonyi Állami Gazdaság fõborásza – elõadásában bepillantást engedett a hatóság szervezeti felépítésébe, feladataiba, a mûködési mechanizmusába és a társhatósági kapcsolatokba. Túl az egykori kétszer fejtett fehérbor és kétszer fejtett vörösbor kategóriájának felemlegetésén, hallhattunk a ma érvényes szabályozás minden elemérõl.
Megtudtuk, hogy 2008-ban 2320 ellenõrzési mintát vizsgáltak, ebbõl laboratóriumi és érzékszervi vizsgálat alapján 515 esetben minõségvédelmi bírságot szabtak ki. Ez az elõzõ évekhez képest emelkedett valamelyest, amely fõként a címkézés változásából adódó szigorodásnak köszönhetõ.
Az ellenõrzések során 77 esetben figyelmeztetéssel éltek, 24 alkalommal az ügy a Vámhatóság irányába ment tovább (cukorcefre-hamisítás), 99 hamisított bortételt találtak és 100 bortételt zároltak.
A kiszabott büntetések összege mintegy 167 millió forint volt (ennek százalékos befolyásáról viszont nem rendelkeznek információval, tudván azt is hogy néhány eset még nem is záródott le jogerõsen).
Tavaly 31 kereskedelmi egység bezárását kezdeményezték a jegyzõknél és 13 üzembezárást hajtottak végre, de mûködési engedélyt nem vontak vissza (idén ebbõl már 7 eset történt).
HNT-tõl kapott megbízás alapján az olasz hordós borok vizsgálatára is sor került. Tavaly 200 mintából (lédig) megállapították hogy megfelelnek annak aminek jelezték (ugyan sok volt a gyenge minõség), itt is inkább jelölési problémák voltak.
2. Milyen a bor minõségellenõrzése Magyarországon a szakma szemével
Horváth Csaba HNT fõtitkára rámutatott, az ágazatban a forgalmazás alapja a tételes minõsítés – ilyen az élelmiszeripar területén máshol nincs.
A hamisítás és hamisítók elleni küzdelem kapcsán szó esett a visszatartó erõrõl is – például hajdanán a tó vizébe mártották az illetõt – ma jogszabály teszi kötelezõvé hogy közzé kell tenni az elkövetõket.
A HNT saját finanszírozásban kannás borokat és 300 forint alatti borokat analizáltatott melyrõl megállapították:
Jelentõs részük, mintegy 60%, megfelelt mindenféle elõírásnak. 19% megkerülték a minõsítést. 12% mindennek megfelelt, de ihatatlan volt… 1-1 százalékban hamis citromsavat, répacukrot találtak.
Horváth Csaba a borellenõrzés problémái kapcsán felvetette, hogy az ágazati átalakulást nem követte a hatóság szervezeti változása – többezer adóraktár van, erre 13 ellenõr jut.
A hatóság mûködése kapcsán megjegyezte, hogy a pénzek megérkezése nem látszik, a felhasználásról történõ elszámolás pedig jogszabályi kötelezettség lenne.
Szó esett a borhamisítás kapcsán kategóriákról (hiányáról) is: engedélyezett anyag túladagolása, nem megengedett anyag hozzáadása, hamisítás.
3. A szõlõ-bor ágazat fejlõdése szakmaetikai kérdések tükrében
Dr. Botos Ernõ Péter nemzetközi kitekintésében ismertette a nemzetközi véleményeket a borhamisításról, mindezeket a szabályozatlanság vagy a túlszabályozottság jegyében. A nemzetközi borpiac beállt, nincsenek nagy ügyek, ahol van az két területre osztható: feltörekvõ piac (be nem állt piac) és az aukciók piaca.
Kínában nem az olcsó boroknál történik a hamisítás, a sokkal értékesebb francia borok és kanadai jégborok esnek áldozatul. Ez ellen nehezen bármit is kezdeni, hiszen nem létezik az országban intézményrendszer.
Az aukciók piaca korábban egy-két csatornás volt, ezáltal kontrollált. Manapság a 60-as 70-es években folyóborként eladott híres évjáratok kereskedõkön és címkézõgépeken mennek át – lehetetlen ennek felügyelete. Ez ellen a chateau-k fogtak össze és õk maguk igyekeznek harcolni.
Megváltozott a hamisítási esetek hírverése is a médiák által, hiszen hihetetlen pontossággal és részeltesen írnak az egyes esetekrõl a legfontosabb újságok/portálok.
Magyarországi viszonylatban a kilencvenes évek elõtti idõszaktól kezdõdõen a hamisítás három korszakát elemezte.
Elõadásában kitért a fogyasztói piac zavarai is. A bormagazinok PR-cikkei alkalmasak voltak/vannak arra hogy félrevigyék a fogyasztót, illetve a fogyasztói/szakmai borversenyek sem segítenek az eligazodásban.