Helyet a bornak! Miért nincs a kínálatban?
Szekszárd, Sopron, Tokaj – Magyarország neves borvidékeirõl legalább egy-egy fajtát biztosan meg lehet találni a móri boltok polcain. A helyi borok szinte eltûnnek közöttük, elvétve lehet találni néhány palack ezerjót vagy leánykát, mintha csak a kötelezõt tudnák le ezzel az üzlettulajdonosok.
Az okokat nem kell hosszasan kutatni.
A boltvezetõkkel beszélgetve többször is elhangzik a kulcsszó: van, aki a szortiment kifejezést használja, más egész egyszerûen listáról beszél, mikor az áruházláncok egységes árukészletét említi.
A termelõknek minden esetben a központtal kell tárgyalniuk, hogy boraik felkerüljenek a polcokra, ez azonban horribilis összegekbe kerül, mivel az ország összes üzletére vonatkozik az ajánlat. Lehetnénk akár egy másik városban is, ennyi móri bort ugyanekkora eséllyel találhatnánk az ottani polcokon is. Ez a multik gyakorlata, ám a magyar tulajdonú üzletláncok sem járnak el másként.
Pedig sokan keresik a móri bort, fõleg bornapokon – mondja az egyik üzletvezetõ, hiába kérték azonban a vezetõségtõl, hogy pár napig ne a központi lista szerint árusítsanak. Utolsóként egy maszek boltot kerestünk meg, nekik már jóval nagyobb a mozgásterük, jobbára szabadon eldönthetik, mit rendelnek. A világos borok java részét náluk a móriak teszik ki, emellett azonban egy boltszövetkezethez tartoznak, akik elõírják, milyen borokat kell kötelezõen tartaniuk. Bornapok idején körülbelül feleannyiba kerül náluk egy palack, mint kint, a placcon, ez azonban közel sem lendíti fel annyira a forgalmat, mint ahogy azt esetleg várni lehetne.
A pákozdi, Mészeg-hegyi turisztikai központ kávézója talán az egyetlen hely a Velencei-tó környékén, ahol a tókörnyéki bortermelõk borai megtalálhatók. Törzsök Tibor elmondta, vendégeiknek a Hegedûs, Csóbor, Simon, Lics, Majláth pincészetek borait kínálják.
– A száraz borok közül szeretik az olaszrizlinget, a zengõt, a zweigeltet. Ha kinyitunk egy Hegedûs-féle 2002-es nadapi zengõt, az mindig siker. A helyzet a sukorói ezerfürtûvel is ugyanez.
A Velencei-tó Környéki Borút Egyesület elnöke, Lics László kissé szomorúbban látja a borok megjelenését.
Kevés étteremben kínálják a tókörnyéki gazdák borait, nem kapnak olyan helyet a borlapokon, mint más, ismertebb pincészetek italai.
– Tennivalónk nekünk is van – mondta az elnök. – A jövõ héten bemutatjuk tizennégy tagunk borait az új velencei szállodában, remélhetõleg felveszik a kínálatba.
Szigeti László éttermében a 40-50 féle bor között kevés a tókörnyéki.
– A vendégek szeretik azt az italt kérni, amelyet már ismernek, mondta a tulajdonos. Talán egy pohárkával kóstolnak a helyi borokból.
Etyeken egészen más a helyzet. Rókusfalvy Pál borász és vendéglátós is a településen, ezért õ kifejezetten ügyel arra, hogy éttermében a régió ízei kerüljenek elõtérbe:
– Boraink nagy része etyeki, amelyeket nem csak az ételek mellé ajánlunk, de fõzünk, sütünk is vele. A 11 helyi bor mellett van három más régióból származó is, amelyeket állandóan változtatunk – mesélte Rókusfalvy, aki természetesen nem csak saját etyeki pincészetébõl származó borokat ajánl vendégeinek. Ám, mint tudvalevõ, Etyek fehérboros vidék, ezért az étterem másik három ajánlata inkább vörösbor, amelyek jól kiegészítik a borlapot. Juhász László, az Etyeki Borút Egyesület elnöke másban látja a problémát: szerinte az a baj, hogy a pincészetek sem tudnak rendszeresen nyitva tartani, ahol a turisták kóstolhatnák a helyi borokat. Amíg nem jön elég turista, addig a borász nem tud fõállásban a pincészetében dolgozni. Amíg azonban nincs ott folyamatosan, nem is jön túl sok borturista a környékre. Ez ördögi kör… – mondta. Termelõnként és boltonként eltérnek egymástól a móri borok árai, betudható ez annak, hogy a kereskedõláncok nem helyben állapítják meg az árakat. Egy általunk meglátogatott üzletben az ársorrendet palackonként 1400 forttal az ezerjó vezette, a sauvignon blanc 200, a leányka 400 forinttal marad le mögötte. Éttermekben az ezerjó 2000 forintnál kezdõdik.
Forrás:
Fejér Megyei Hírlap
http://www.fmh.hu