Hazai borból is sok a silány
Nem csak az ügyeskedõk járhatnak rosszul rövid távon, ha a kormány erõteljesebben fellépne a borpiacon a minõség megkövetelése érdekében. Az ágazat legnagyobb adóbevételét hozó borrégiója, a kunsági ugyanis önti magából a minõsíthetetlenül alacsony színvonalú borokat. Igaz, az árbevételt tekintve a nagyobb borászatok ettõl a régiótól függetlenül kínálják alacsony kategóriás boraikat, ráadásul úgy, hogy a bevételük jelentõs részét ezekbõl szerzik. Miután ezek a termékek megfelelnek a jogszabályokban leírt minimum- követelményeknek – de csakis azoknak –, az üzletek polcaira is legálisan kerülnek. Így adódik az a helyzet, hogy a tömegborok hozzák az ágazatból a legnagyobb adóbevételt az államnak. Ennek következtében pedig jelentõs lobbierõbe ütköznek azok, akik fellépnek a minõségibb borok érdekében.
A fõ kérdés továbbra is az: hazánk a kissé drágább, ámde a bor valódi értékeire építõ termékek irányába kíván elmozdulni, vagy továbbra is elfogadjuk, hogy a literenkénti 150-200 forint körüli összegért, mûanyag palackban megvásárolható borok országa vagyunk. A kormány mindenesetre már többször elkötelezte magát a minõség mellett, és ennek érdekében különbözõ lépések sorát jelentette be. Ennek ellenére az üzletláncok polcai továbbra is roskadoznak a silány borok alatt.
Az ellentétek legutóbb az Országgyûlés mezõgazdasági bizottságának szõlõ-bor és pálinka albizottságában váltak szembetûnõvé. Míg a szakpolitikusok és az ellenõrzõ hatóság képviselõi egyöntetûen a minõségi kritériumok szigorítása mellett tették le a garast, a szakmai érdekképviselet, a Hegyközségi Nemzeti Tanács (HNT) tagjai inkább húzódoztak, mondván a szigor egyes években a hazai termelõket is sújthatja.
Megkerestük mi is a tanácsot, és megkérdeztük: mi a különbség az olasz import és a gyatra magyar bor között? A HNT azonban lapzártánkig nem válaszolt. A témában megkeresett borászok pedig – érthetõ okokból – nevük elhallgatását kérték. A bizottságban megfogalmazott felvetés értelmében hazánk akkor járna el a leghelyesebben, ha a boroknál jelenleg megkövetelt minimum kilencszázalékos alkoholtartalmat legalább tíz százalékra emelné. Font Sándor, a bizottság elnöke rávilágított: ezzel kiszorítható lenne a gyenge import, mert a magasabb alkoholfokú borokat az olaszoknál is csak a drágábban vett szõlõbõl tudják elõállítani. Egyúttal – tette hozzá – versenyképessé tennék a hazai szõlõt és a bort is.
Kérdésünkre a Földmûvelésügyi Minisztérium is indokoltnak nevezte az érvényben lévõ kilencszázalékos minimális tényleges alkoholtartalom tíz, esetleg 10,5 százalékra emelését. Mint közölték, az intézkedés nem érintené a természetes édes borok körét. A szigorítás – világítottak rá – jelentõsen javítaná a forgalomban lévõ földrajzi jelzés nélküli borok (asztali borok) minõségét, és így az adott éghajlati tényezõket figyelembe véve, valamint a mustjavítási korlátoknak megfelelve készülnének a jobb italok.
A szaktárca szerint az intézkedés növelné az elõállított borok piaci árát is, ami kedvezõen hatna a hazai szõlõtermesztés helyzetére. A borászok érdekképviseletét ellátó HNT húzódozása pénzügyi szempontból érthetõ, hiszen okkal félhetnek a bevételük nagy részének elvesztésétõl, ám ez nem feltétlenül következik be. A 150-200 forintos borok az import mérséklõdése és a hazai szabályok szigorítása nyomán feltételezhetõen visszaszorulnának. Az alkoholfok emelését támogató borászok szerint helyüket a kissé drágább, ám bornak sokkal inkább nevezhetõ termékek vennék át.
A hazai 63 ezer hektárnyi szõlõterület egyharmada tartozik a kunsági borvidékhez, ahol a gyenge minõségû termékek jelentõs részét állítják elõ. A terület termelõinek igen nagy súlyuk van, adófizetési oldalról pedig a borágazat élenjárói, hiszen a mûanyag palackos termékek a jogszabályok betartásával kerülnek a multiláncok polcaira. Így a szakértõk arra is felhívták a figyelmet, hogy õk legalább nem feketén kereskednek, mint azok a termelõk, akik a helyi borkimérõknek, vagy boltoknak adják el „suba alatt” az egyébként jó minõségû borukat.
A borászok szerint nem állja meg a helyét a HNT kifogása, miszerint elõfordulhatnak olyan rossz évjáratok, amikor bizonyos szõlõfajták nem hozzák a tízszázalékos alkoholfok elõállításához szükséges mustfokot. A kritikusnak nevezhetõ bianca szõlõfajtánál is elérhetõ a megfelelõ mustfok, csak alacsonyabb lesz a termésátlag. Ez esetben is csak a mennyiség vagy a minõség kérdése eldöntendõ. Ezért szerintük elegendõ lenne megszabni a termékleírásokban az egy-egy hektárról maximálisan leszüretelhetõ mennyiséget. Enélkül a mostani probléma évtizedekig fennmarad, mivel az elmúlt években a szõlõtelepítési támogatások nagy részét a bianca telepítésére vették fel a kunsági borvidéken.
A borra is kiterjedhet az embargó
Meg nem erõsített információink szerint egy nagykövetségi körirat értelmében Oroszország azt fontolgatja, hogy a következõ lépésben a borra, pezsgõre és egyéb italokra is kiterjeszti az unióval szemben bevezetett agrár- és élelmiszer-ipari embergót. Ha ez megtörténne, akkor a hazai borászokat mintegy egymilliárd forintos üzlettõl fosztaná meg, az unió pedig körülbelül 2,1 millió hektoliter bornak kereshet új piacokat – írja a Magyar Nemzet.
Forrás:
mno
http://mno.hu