Hatékonyabb érdekképviselet a szõlõtermesztõknek

2009 igen eseménydús év volt a szõlõtermesztõk szemszögébõl. Ön hogyan értékelné az elmúlt egy évet?

– Igen Janus-arcú évet tudnak maguk mögött a szõlõmûvelõk és a bortermelõk, hiszen ha csak a 2009-es termés minõségét, a benne lévõ értékeket nézzük, akkor ez gyönyörû év volt. Nagyszerû zamatok, csodálatosan szép savak és nagyon jó beérés jellemezte az évet. Ebbõl a szempontból örülnünk kéne.

A másik oldala a dolognak, hogy ez a csodálatos termék az 1999-es árakon került be a pincékhez, a felvásárlók hiánya alapvetõen rányomta hangulatát a szüretre. Mindössze azt sikerült elérni, hogy a szõlõ nem maradt kint az ültetvényeken, kivéve azokat, melyekbõl most jégbort fognak készíteni az elmúlt napok hûvös ideje kapcsán. Sajnos egyéb feszültségek is tarkítják ezt a képet, a szõlõ nagyon tõkeigényes ágazat, és idén a szabad források gyakorlatilag megszûntek. A felvásárláshoz alig lehetett banki tõkét igénybe venni, ez is nehezítette a felvásárlók helyzetét. A piac nem egyszerûsödött, hanem inkább komplikáltabb lett a helyzet, továbbra is jelentõs mennyiségû külföldi bor érkezik hazánkba, melyek nem feltétlenül külföldi borként jelennek meg a polcokon, és ez is negatívan hat a felvásárlás lehetõségeire.

A kivágási támogatások iránt érdeklõdõk is kicsit csalódásként élik meg ezt az évet, hiszen a beadott, elbírált és megfelelõ pályázatoknak is csak mindössze a felét fogadták el, hiszen Brüsszel forráshiányra hivatkozva csak a kivágási támogatások 50%-át hagyta jóvá.

Hogy valami jót is mondjunk azért errõl az évrõl: a szerkezetátalakítási támogatások révén nagyon jelentõs összeget sikerült bevonni az ágazatba, idén is közel 1500 hektárnyi új telepítés valósult meg, ami már valószínûleg áru szempontjából is versenyképesebb terméket fog megjeleníteni. Ami öröm számunkra, hogy lezárult a borpiaci reform jogalkotási szakasza, ami bánat, hogy most megint ülhetünk az iskolapadba, hiszen a jogszabályok többsége átalakult, megváltoztak a szõlõ származási bizonyítvány kiadásának szabályai. Elfelejthetjük a mustfokot, helyette alkoholtartalom lép életbe, átalakulnak a bor megnevezés szabályai, a korábbi kategóriáink, az asztali bor, a tájbor, a minõségi bor a múzeumba kerülnek, és helyettük az oltalom alatt álló eredet-megjelölés, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés veszi át a szerepet. Ez természetesen rengeteg munkával is jár, hiszen ezeknek az új megnevezéseknek a használatához gyakorlatilag termékleírásokat kell készíteni, tehát a szakma megint egy sor nehéz, és bizonyos tekintetben adminisztratív terhekkel járó feladatokat kapott.

Összességében azt kell mondjuk, hogy nem egyszerûsödött a helyzetünk, de maga az ágazat átalakulóban van, az érzelmi alapon szõlészkedõk és borászkodók helyét egyre inkább azok veszik át, akik valóban profi szinten mûvelik ezt. Ez sajnos azzal jár, hogy csökken az ültetvényfelület, viszont akik megmaradnak, azok egyre versenyképesebbek, egyre inkább alkalmasak lesznek arra, hogy nemcsak a hazai, de a nemzetközi piacokon is megállják a helyüket.

Részben már érintettük a jövõt, de ön például mit vár a 2010-es évtõl?

– A 2010-es évtõl leginkább egy kis nyugalmat várnánk, nagyon jó lenne rendezni a sorokat, az adminisztratív feladatokat magunk mögött tudni. Ki kell adnunk a gazdasági aktaszámokat, ezzel jelentõs feladat hárul a termelõkre is, új idõpontokban van az adatszolgáltatási kötelezettség, egy integrált informatikai rendszer veszi át a korábbi adatszolgáltatások helyét. A piaci oldalról azt szeretnénk, hogy ha a fogyasztóknál a jelenleginél jelentõsebb eszközök halmozódnának fel, hogy az ünnepeiket és a hétköznapjaikat is egy kis jó magyar borral tudják vidámabbá tenni.

Mindenképpen kiegyensúlyozottabb piaci viszonyokra lenne szükség, ehhez áttekinthetõbbé kell tenni a szakmánkat, és némi várakozással is tekintünk a jövõ elé. Dolgozunk egy szakmaközi szervezet létrehozásán. Ennek révén hatékonyabb érdekképviseletet, hatékonyabb szakmai munkát szeretnénk a tagjaink felé megjeleníteni, illetve az államigazgatás szereplõit is szeretnénk támogatni abban, hogy fantáziát lássanak a borban. A magyar bort, a magyar szõlõtermelést ne csak az ültetvényfelület nagysága alapján, hanem annak marketing-értéke alapján is megítéljék, hiszen minden tradicionális szõlõtermelõ országban a bor egy kicsit az országimázs megtestesítõje is.

Forrás:
Gazdakör
http://www.gazdakor.szie.hu