Gyurcsány sem elég a szerencsi erõmûhõz?

A napokban a hazai világörökségi honlapon [1] megjelent a tokaji világörökségi terület úgynevezett megõrzési állapotjelentése [2]. Ezt a dokumentumot az Index információi szerint a szerencsi szalmaerõmû-beruházásról szóló terjedelmesebb környezeti hatástanulmány megállapításaira alapozták, amelyet Hiller István kulturális miniszter még tavaly rendelt meg úgy, hogy annak decemberre kellett elkészülnie.

Kész a tanulmány, de rejtegetik?

Lapunk úgy tudja, hogy a tanulmány el is készült, ám annak megállapításait a minisztérium nem akarja nyilvánosságra hozni. Ezt erõsítették meg a hegyaljai borászok is. Mészáros László, a tokaji Disznókõ Pincészet vezetõje, a szerencsi szalmaerõmû elleni küzdelem egyik élharcosa úgy tudja, a tanulmányt a megbízott Öko Zrt. határidõre letette az asztalra, „de nekünk azt mondták, hogy a minisztérium nem engedte meg, hogy nyilvánosságra hozzák”.

A beruházás ellenzõi szerint azért nem, mert „az erõmû ellenzõinek nagyon kedvezõek annak a megállapítása, és az a végkicsengése, hogy a beruházásról szó sem lehet” – mondta Mészáros. Márpedig a hegyaljaiak úgy tudják, hogy Hujbernek, kihasználva erõs MSZP-s beágyazottságát, sikerült elérnie, hogy Gyurcsányhoz közeli kormányzati körökbõl is támogassák az építkezést.

Mi más magyarázhatná azt, hogy amikor a japánok visszalépése miatt bizonytalanná vált az ügylet finanszírozása, akkor hirtelen felbukkant az állami tulajdonban lévõ Magyar Villamos Mûvek, mint olyan cég, amely beszállhat az üzletbe? – kérdezik a hegyaljaiak. Valóban érdekes, hogy noha a szalmaerõmû építése évek óta napirenden van, az MVM-nél tavaly augusztusig nem éreztek késztetést arra, hogy betársuljanak a bizniszbe.

Veszélyes vagy sem?

Az állami cég akkori közgyûlésén olyan döntés született, hogy ha egy új környezeti hatástanulmány meggyõzõ érvekkel bizonyítja: az erõmû nem jelent veszélyt a tokaji borvidékre, akkor az MVM beszáll a feltehetõen több tízmilliárd forintos hitel felvételével járó beruházásba. „A hatástanulmány azonban arra a következtetésre jutott, hogy de bizony jelent, ezért kell azt jegelni” – mondják a Hegyalján. Az ügy ismerõi szerint ez kiderül az állapotjelentésbõl, amely, bár „némileg felpuhítva”, de figyelembe vette a tanulmány megállapításait.

Márpedig ezek a megállapítások így, felpuhítva is igen kemények, noha a beruházás ellenzõi szerint megengedõbbek annál, mint amit õk követeltek. Az UNESCO által kért állapotjelentésben öt megvalósíthatósági feltételt és ajánlást fogalmaztak meg, ebbõl a már elindult beruházás lényegében egyet teljesít: az úgynevezett tájba illesztése igazodik az épített- és természeti környezet adottságaihoz. A többi feltételbõl azonban egyenesen következik, hogy az eredetileg 50 megawattosnak tervezett erõmûvet, amelyben helyi termesztésû energiafüvet és az alföldi gabonatermesztõ vidékekrõl szállított szalmát égették volna el, nem lehet megépíteni.

Négy teljesíthetetlen elvárás

Az állapotjelentés leszögezi ugyanis egyfelõl: az energiafû felhasználása kerülendõ, tekintettel annak több ponton még tisztázatlan ökológiai hatására és lehetséges humán-egészségügyi kockázatára. Az erõmû melletti kampányban ugyanakkor eddig az egyik erõs érv volt, hogy a cukorgyár megszûnése után munka nélkül maradt cukortermelõk majd energiafüvet vethetnek, így biztosítva lesz a megélhetésük.

Egy másik feltétel szerint az erõmûhöz szükséges szalma termelése nem lehet kizárólagosan energetikai célú, „ezért a gabonaszalmát a jelenlegi gabonatermõ területeken – mint a gabonatermelés másra már nem használható melléktermékét – kell elõállítani”. Az elvárások szerint az erõmû kapacitását „a szalma környezeti terhelés szempontjából racionális távolságban rendelkezésre álló mennyiségéhez kell igazítani”: a környezetet terhelõ szállítás nem kívánatos, de ha mégis, akkor a szalmát vasúton kell az erõmûbe szállítani.

Mindezek mellett az UNESCO-nak küldött dokumentum szerint az erõmûvet nem egy, hanem két fázisban kellene felépíteni. „Az elsõ ütemben az egyik erõmûvi blokk épülne csak meg. Mûködésének hatásait mintegy 5 éven keresztül a beruházó és a világörökségi helyszín kezelésében érintett civil szervezetek közösen monitorozhatnák, és az így nyert tapasztalatok figyelembevételével születhet döntés az erõmû második ütemének mikénti megvalósításáról” – olvasható a dokumentumban.

A tiltakozók ugyanakkor azt mondják, még a 25 megawattos teljesítmény is sok, a beruházók által példaként felhozott külföldi erõmûvek 10-15 megawattosak, és csak a környékbeli biomasszát használják. Emiatt eléggé elkeseredettek vagyunk, addig csûrték-csavarták a dolgot, amíg össze nem jött ez a ködös szöveg” – fogalmazott Mészáros László.

Iparvágányt minden tarlóra?

Energetikai szakemberek szerint mégsem kell aggódniuk, mert ezek az elvárások lényegében halálra ítélik a beruházást. Egy neve elhallgatását kérõ, a bioenergetikában jártas szakértõ azt emelte ki, hogy nem teljesíthetõ a vasúti szállítási követelmény, hiszen a biomassza jellemzõen decentralizáltan található, „nem megy minden tarlóra iparvágány”. Hozzátette: „persze be lehet gyûjteni teherautóval a szalmát, azt el lehet szállítani a vasútállomáshoz, onnan el lehet vinni Szerencsre, de ennek egyfelõl magasabb a mûködési költsége, másfelõl vasúti kapcsolatot kell építeni az erõmûhöz, ami a beruházási kiadásokat is megdobja”.

Egy másik, szintén anonimitást kérõ szakértõ szerint a kétfázisú beruházásra vonatkozó kritérium a beruházás finanszírozását extrém kockázatúvá”, és technikailag is nehezen elképzelhetõvé teszi. „Ez nem egy atomerõmû, hogy egyik blokk elindul, a másik meg majd máskor, itt turbinákat, generátorokat, trafókat kell megvenni, üzembe állítani” – érvelt, hozzátéve: „nincs bank, amely beszállna egy olyan õrült üzletbe, amirõl öt év múlva derül ki, hogy egyáltalán megvalósítható-e az eredetileg tervezett kapacitással”.

Éppen a finanszírozás kétségei azok, amelyek miatt a beruházás ellenzõi attól félnek, hogy az MVM-t hatalmi szóval mégis bevonják az építkezésbe. Egy hegyaljai politikus szerint – aki azért kért anonimitást, hogy a nevéhez késõbb kötõdõ pályázatokat „ne kaszálják el bosszúból” – Hujber valószínûleg nem kapna hitelt a megváltozott feltételekkel, az MVM viszont jó garancia lehet egy kölcsönkérelemnél.

Senki nem válaszol

Miközben az ügyet mélységeiben ismerõ közszereplõk név nélkül roppant közlékenyek voltak, az ügynek a lapunk által hivatalosan megkeresett szereplõi közül nehéz bárkit szóra bírni. A kulturális minisztériumtól írásban kérdeztük egyebek mellett azt, hogy mi lesz a hatástanulmány sorsa, mikorra várható annak nyilvánosságra hozatala, és a tárca milyen lépéseket tesz még az ügyben; a válasz szerint a tanulmány ügyében a tárca alá tartozó Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a megrendelõ, így õk dönthetnek a nyilvánosságra hozatalról is. A KÖH-tõl még várjuk a választ. A kulturális minisztérium ugyanakkor jelezte: „a tárcánál folynak a világörökségrõl szóló törvény megalkotásának elõkészületi munkái, a tervek szerint a jogszabály akár már 2010. január 1-jével hatályba is léphet. A szándék szerint az új törvényi szabályozás képes lesz a világörökségi értékek védelme ügyében hatékony eszközként mûködni”.

Az MVM-tõl azt szerettük volna megtudni, hogyan értékelik a nyilvánosságra került állapotjelentést, õk megkapták-e a hatástanulmányt, ami alapján dönteniük kellene, kérdéseinkre írásbeli választ ígértek, de azt nem kaptuk meg.

Többször próbáltuk, de nem tudtuk elérni Hujber Ottót sem, a nagyvállalkozó mobiltelefonja a titkárságára volt átirányítva, ahol minden alkalommal azt mondták, Hujber értekezleten van, egy óra múlva próbálkozzunk. Így nem tudtuk megkérdezni sem arról, hogy a tanulmányban leírtak figyelembe vételével is kitart-e a beruházás mellett, sem az esetleges kormányzati támogatottságáról.

Forrás:
Index.hu
http://www.index.hu