Gere Tamás Pincészet: Válságban is borban az igazság!

A gazdasági válságot minden szektor elszenvedte, a tapasztalatok szerint elsõsorban azok kerültek padlóra, akik nem alapszükségletet kielégítõ javakat, vagy szolgáltatásokat nyújtottak. A minõségi borfogyasztás ma még mindig luxusnak számít Magyarországon, egy laikus arra gondolhat, ez az iparág is küszködik a válságos idõkben. A jelek szerint azonban ez egyáltalán nem volt így az elmúlt évben.

2009-ben egyre több turista érkezett hazánkba, statisztikák szerint fõként azok a német túristák tiszteltek meg minket, akik korábban más úti célokat néztek ki maguknak, tavaly viszont közelebbi úti célt választottak. Magyarországot még ma is szimpatikusnak tartják a nyugat-európai régióból érkezõ turisták, mert különös hangulata van kis országunknak, mely megfelelõ ár/érték aránnyal párosul. Eközben a tavalyi évben a magyar turisták kevesebbet mentek külföldre, sokan választották az itthoni kikapcsolódás különbözõ formáit, melynek a borturizmus is haszonélvezõjévé vált. A forint euróval szembeni gyengülése közvetve javítja a borászat helyzetét. Mégis van a borban igazság? És mit hozhat az idei esztendõ?

Erre a kérdésünkre kerestük a választ, így felkerestük Gere Tamás és fia Gere Zsolt pincészetét Villányban. Miért is választottuk ezt a borvidéket? Nos, Villány különleges adottságokkal rendelkezik a fekvésével, talajával, mikroklímájával, ezáltal a szakértõ borászoknak lehetõségük van különleges ízeket palackba zárni. A borvidéken belül a pince legértékesebb szõlõterületei a Kopár, Remete, Csillagvölgy és Várerdõ dûlõkön találhatóak. A Gere család az 1980-as években kezdte el a vállalkozását és mára országosan elismert családi pincészetté nõtte ki magát. A kezdetek óta Gere Tamás mellett egy új nemzedék is belépett a sorba. Gere Zsolt szakképzett borász, õ elsõsorban a pincében tevékenykedik. Tamás lánya, Viktória az idegenforgalmi szakmában szerzett diplomát, õ lett a borház háziasszonya.

Gere Zsolt szívesen válaszolt szerkesztõségünk kérdéseire.

Mekkora területrõl szüretelik le annak a sok finom bornak az alapanyagát? Milyen szõlõfajták találhatóak az ültetvényeken?

G.Zs.: Hagyományos és nemzetközi fajták egyaránt megtalálhatók a mintegy 35 hektár területû saját ültetvényen. A kisebb mennyiségben termesztett fehérbor-fajták az Olaszrizling és a Hárslevelû Nagyharsány és Siklós dûlõiben teremnek. Villány legfontosabb hagyományos kékszõlõi, a Kékoportó (Portugieser) és a Kékfrankos mellett a világszerte népszerû Pinot noir, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Cuvée és Merlot is igen jelentõs szerepet játszanak a fajtaválasztékunkban. Emellett minimális felvásárlásra is sor kerül, elsõsorban Portugieserhez, roséhoz vásárolunk alapanyagot is, ez utóbbi kettõ adja egyébként a termelésünk 2/3-át.

Hol folyik a szõlõ feldolgozása és a bor érlelése? Úgy hallottuk hogy fõként a vörösborok esetében nagy figyelmet fordítanak arra, hogy milyen hordókba kerülhet a bor érlelésre. Mondana néhány szót a feldolgozás folyamatáról?

G.Zs.: A szõlõ feldolgozása és a bor érlelése a nagyharsányi pincénkben történik. A leszüretelt szõlõt mûanyag ládákban szállítjuk be, majd válogatás után bogyózva tesszük az erjesztõ tartályokba. Az erjesztés kóracél tartályokban zajlik, ezt követõen a vörösborok nagy fahordókba és barrique hordókba kerülnek. Barriqe hordóparkunk 50 %-ban 225 és 500 literes hordókból áll. A fehér és rosé boroat rozsdamentes acéltartályban tároljuk palackozásig. A villányi palackozó üzemünkben folyik a borok palackozása és a palackos érlelés. Minden évjárat esetében fontos a megfelelõ minõségû szakszerû érlelés. Saját palackozó üzemünk kapacitása 2500 üveg / óra. Saját tételeinken kívül bér-palackozással is foglalkozunk, kisebb és közepes méretû pincészetek borait töltjük.

Olvastuk, hogy nagyon népszerûek a családias hangulatú borkóstolók, melyeket kisebb és nagyobb csoportok számára is szerveznek. Most a válság idején Önök éreztek ebben a tekintetben forgalomcsökkenést?

G.Zs.: Nem mondanám egyértelmûen. Akik lejönnek Villányba, általában a bor miatt jönnek. Ebben a tekintetben még nem érezhetõ a válság. Azon dolgozunk hogy még több embert tudjunk bevonni a kóstolókba. Villány központjában található pincénkben a hét minden napján várjuk a borkedvelõ érdeklõdõket. Nem csak csoportok számára, hanem akár 1-2 fõ részére is vállaljuk ezt a programot. Vezetett csoportokat is szervezünk, vagyis a látogatóknak lehetõségük van arra, hogy az általunk ajánlott 5-6 féle bort megkóstolhassák.

Azt mondják, a válság pozitívan hatott tavaly a hazai borászatra, mivel sokkal több külföldi jött az országba, és honfitársaink is inkább itthon költötték el a pénzüket. Ön hogy látja ezt a kérdést. Az idén is így lesz?

G.Zs.: Ez 2009 végéig valóban így volt. Sajnos azonban az idén kisebb csökkenést érzékelünk. A forint árfolyama stabilizálódott, és talán az emberek is még jobban meghúzzák a derékszíjat. Nálunk az elmúlt évben igen nagy százalékban fizettek üdülési csekkel. .Úgy ítéljük meg, hogy az üdülési csekkek körüli idei szabályozó módosítások rövid és hosszú távon is megváltoztatják az emberek pihenési szokásait. A válságban a cégvezetõk igyekeztek a munkahelyek megtartására koncentrálni, és nagyon sok helyen nem adnak ilyen juttatásokat.

A legismertebb márkák, amelyek az Önök nevéhez fûzõdnek (pl. New Generation), elsõsorban belföldön szállodákban, éttermekben és áruházláncokban kerülnek forgalomba. A válság miatt visszaesett-e a kereslet a megrendelõktõl? Csak belföldre szállítanak, vagy vannak külföldi megrendeléseik is?

G.Zs.: Az elsõ saját palackozású borainkat 1988-ban hoztuk forgalomba, melyek mára országosan ismerté váltak. Belföldön szállodákban, éttermekben és áruházláncokban kerülnek forgalomba, kisebb mennyiségben pedig külföldön. Úgy gondolom, a válság valamennyire érzõdik itt is, de mi elébe mentünk a problémának, a munka nálunk már tavaly nyáron elkezdõdött, de a palackozott borok tekintetében még így is 15 %-os visszaesést tapasztaltunk. Nem beszélhetünk logikus piacról, mert túltermelés van, a november például soha nem volt olyan erõs, mint most 2009-ben. Idén a januári hónapunk sikerült jól, a februári visszaesés viszont nagy meglepetést jelentett.

A jó bor és a jó ár a két legfontosabb tényezõ a szakmánkban! Tudatos stratégiát kell folytatnunk, nem mindent mindenáron eladni. Sokszor a kereskedelem felé nagyon jó árat adunk, mégis irreálisan magas árszinten kerülnek ki a boraink a polcokra. Németországban járva utóbbi 3 hónapban, és azt láttam, hogy az export piacokon is kemény harc lesz. Új piacokat keresünk és a meglévõ fõ piacainkon a válság kezelése a fõ feladatunk. A termelésünk 10 %-a kerül ki külföldre, ami nagyon jó arányt jelent.

Nagy port kavart a vörös és fehér bor keverékébõl elõállítható rosé kérdése hazánkban, és az egész ágazatot érinti ez a probléma. Ön hogy vélekedik errõl?

G.Zs.: Mindig van egy lobby érdekeltség, akik befolyásolni tudják a felelõs döntéseket, ez a probléma nem Magyarországról gyökerezik. Vannak olyan borrégiók, ahol túlkínálat alakult ki (pl. kalifornai fehér szõlõ), és két ilyen régióból most gyorsan lehet kreálni egy kiszámíthatatlan minõségû valamit. A rosé nem csak Magyarországon, hanem az egész világon divat lett, csak szemléltetésképp említeném meg, hogy amíg Portugieserbõl évi 100 ezer palackot állítunk elõ, addig roséból 80 ezret, tehát igen fontos kategória ez nekünk. El kell tehát utasítani ezt a folyamatot, ellenõrizhetetlen ugyanis, hogy honnan származik az alapanyag, és végül egy kétes minõségû termék lesz belõle. Ha valamit egy lobbyérdek megenged, az egész hazai borszakmának kárt okozhat.

A folyamatosan növekvõ igények miatt az elmúlt évek során többször is komolyabb fejlesztéseket hajtottak végre. Igénybe vettek-e komolyabb összegû banki finanszírozást? Melyik bankkal állnak kapcsolatban, meg vannak-e elégedve a banki szolgáltatásokkal.

G.Zs.: A pincészetünk által felvett hitelt éppen visszafizettük. Most jelenleg hitel nélküli a cégünk. Kilátásban vannak persze pályázatok, fejlesztések, amelyek folyamatban vannak, de nem sok minden történt ezekkel az elmúlt hónapokban, talán a választások közeledte miatt lassult le ennyire minden. Pincészetünk nem akkora méretû, ami nagy hiteligényt támasztana, a kisebb fejlesztéseket pedig eddig is kis lépcsõkben, tudatosan oldottuk meg. Ezen a jövõben sem kívánunk változtatni. Ha nincs tartalékod, pillanatok alatt tönkre mehetsz. Mi két bankkal is hosszú távú, tartós kapcsolatot alakítottunk ki, 10 éves kapcsolat fûz a Volksbankhoz és az MKB-hoz, mindkettõ rugalmas, mindent meg tudtunk beszélni velük korrekt módon.

Azt mondják a szakmabeliek, hogy ebben az ágazatban a marketingre nem jut pénz, így a borászoknak maguknak kell reklámozniuk a magyar bort. Egyetért Ön ezzel? Önök milyen eszközökkel próbálják népszerûsíteni a pincészetet?

G.Zs.: Így van. Az egész magyar borszakmának össze kellene fognia, de senki nem akar a másik felé kezdeményezni. Az alapproblémát azok a pincék jelentik, amelyek nagy mennyiségben olcsó borokat készítenek, a nagyon kevés, de igen jó minõségû borokat elõállító pincék ezzel a szegmenssel nem tudnak szót érteni. Ebbõl adódnak a problémák. Szükség lenne egy közös reklámkampányra, és nemzetközi megjelenésre is..

Köszönjük szépen, hogy válaszolt kérdéseinkre!

Úgy tûnik tehát, hogy nincs igazán szerencsés helyzetben a hazai borszakma, amely komoly kihívásokkal néz szembe. A jövõben a legkomolyabb piaci zavaró tényezõ minden tekintetben az olcsó import bor lehet, ebbõl hivatalosan 200 ezer hektoliter, más becslések szerint akár egymillió hektoliter is érkezik az országba évente. Mivel Magyarországon magasak az adóterhek, és a klíma is határokat szab, a magyar borászok képtelenek alámenni a literenként 0,6 eurós (kevesebb, mint 170 forintos) importárnak. A hagyományos magyar szõlõtermesztési kultúra gyakran kézimunka-igényes, így sokkal nagyobb a költsége is, ami ugyan gazdaságilag hátráltató tényezõ, viszont a bor minõsége kifejezetten jó, ezért az ár/érték arány továbbra is vonzó lehet egy Nyugat-európából hazánkba érkezõ turista számára.

Forrás:
haszonkulcs
http://www.haszonkulcs.hu