Ezer hektáron termelnek Irsai Olivért Dél-Afrikában
[tn_2_bal.jpg] Több mint egy hetet töltött el néhány magyar borász Dél-Afrikában, ahol számos borvidéket bejárva rengeteget kóstoltak, dolgoztak és konzultáltak kinti kollégáikkal. „A földtõl a pohárig minden egyes szõlészeti, borászati lépés szakmailag megalapozott, szakemberek irányítják az összes folyamatot, a jól szervezett üzemekben az ágazati felelõsök fényképei is ott vannak a falon, így pontosan lehet tudni, kit illet a dicséret vagy a kritika az egyes folyamatok eredményéért” – mondta el Koch Csaba borász, a Hajós-bajai Borvidék elnöke, mi nyûgözte le az élvezetes sauvignon blanc-okon, chardonnay-kon és pinotage-okon kívül az afrikai országban.
A termeléstõl kezdve a csomagoláson át a tökéletesre vitt technológia mellett az is nagy elõnye az újvilági termelésnek, hogy õk megúszták a világháborúkat, a kommunizmust, és bár Magyarországhoz képest „csak” háromszáz éve építik a pincéiket, kevesebb és kisebb volt a törés a folyamatos fejlõdésben – fûzi hozzá Molnár Gábor abasári borász. Szakmai szempontból pedig amiatt lehet némi ok irigységre, hogy az óceán hûtõ hatása – na, és persze a nyári szárazság idején a kiszámított csepegtetõs öntözés – miatt sokkal koncentráltabban érnek be a szõlõk.
Óriási elõnye a dél-afrikai bortermelésnek, hogy ott nem akar minden borosgazda okosabb lenni a szomszédjánál, ezért egységes termesztéstechnológiát alkalmaznak, azonos a szõlõk között a sortáv, nagyobbak, egybefüggõbbek a birtokszerkezetek – mondja a már idézett Koch Csaba. Elõnyünk viszont, hogy adottságaink a vörösborok szempontjából sokkal jobbak, és rengeteg helyi fajtánk is van, míg Dél-Afrika elsõsorban nemzetközi fajtákkal érvényesül a globális piacon, maximálisan kiszolgálva az éppen aktuális ízlésbeli trendeket. Persze nem árt óvatosnak lenni, a magyar csapatot azzal riogatták, hogy már több mint ezer hektáron telepítettek Irsai Olivért a dél-afrikai gazdák.
Egységes, érthetõ és nagyon hatékony a dél-afrikai bormarketing – ezt már ifj. Dúzsi Tamás nyugtázta a szakmai útról hazatérve. A szekszárdi szakembert is lenyûgözte a kinti profizmus, igaz, azt azért õ is megjegyezte, hogy egy dél-afrikai csúcspincészetben – talán feledtetni kívánva az óramû pontossággal mûködõ bortermelést – barokk zene szólt a fürtöknek és az érlelõdõ bornak.
Dúzsi úgy vélte, Magyarország a rozékkal törhetne be a nemzetközi piacra, mert a nemzetközi (akár dél-afrikai, akár provence-i) rozék nem olyan ropogósak és üdítõek, mint például a kékfrankosból készíthetõ magyar borok. E meglátással Koch Csaba is egyetért, akinek éppen kékfrankosból készített rozéja – Elizabeth Gabay Master of Wine, a nemzetközi borvilág legelismertebb rozé szakértõje ajánlására – tavaly Provence-ban is számos rajongót szerzett magának.