Elsõre megbukott az állami Tokaj Kereskedõház aszúja

Tokaj-Hegyalja kormányzati megmondóembere, Tombor András kedden nagybeszédre készül. A Tokaj Kereskedõház (TK) ügydöntõ felügyelõbizottságának elnöke maga szignálta a zártkörû meghívót a Corinthia Hotelbe, ahol egyeztetést tart „a Tokaji márka megújítását, az új termékstruktúra és arculat kialakítását célzó átfogó kutatási és stratégiai tervezési program újabb mérföldköveirõl, melynek során számos értékes észrevételt kaptak a stratégia kidolgozását végzõ szakértõk”. Azt, hogy ez pontosan mit is jelent, nehéz volna megmondani, mert bár az eseményen minden szõlõbirtokosnak és pincetulajdonosnak ajánlott a megjelenés, aki számít Tokaj-Hegyalján, a szimplán csak „A 100 milliárdos projekt” néven hivatkozott, mintegy másfél éve belengetett régiófejlesztési program elõkészítése hónapokkal ezelõtt megfeneklett.

Van azonban egy mindennél fontosabbnak látszó – mégis lehet, hogy az egyeztetésen terítékre sem kerülõ – kérdés: az, hogy a TK-nak nem sikerült megszereznie a tavalyi szüretelésû aszúszõlõbõl készülõ aszúborhoz szükséges származási igazolást. Enélkül kereskedelmi forgalomba sem kerülhet bor, sõt hozzá sem lehet kezdeni az aszúbor készítéséhez. Ez az egész borrégióban egyedül az állami cégnek nem sikerült, sõt arra sem emlékszik senki beszélgetõtársaink közül, hogy egy nagykereskedelmi tevékenységet is végzõ borászat elbukott volna Hegyalján egy efféle megfeleltetésen.

A gond óriási: a tavalyi aszúfelvásárlási mennyiség 2600 mázsa, vagyis a probléma a termékleírás szerint számolva 5720 hektoliternyi; tehát potenciálisan 1,144 millió palacknyi aszúnak nincs meg a szükséges engedélye. Ez könnyen 5 milliárd forint értékû árut is jelenthet, márpedig az évi 3,5 milliárd forint forgalmú cég nem egykönnyen heveri ki ekkora tétel beragadását. (A látszólagos ellentmondás magyarázata az, hogy nem minden évjáratból készül aszú, mivel azt az idõjárás nem mindig teszi lehetõvé, a jobb évekkel kompenzálják a rosszabb évek mennyiségét.)

A hegybírón áll vagy bukik

A bor származását igazoló dokumentumot, mely igazolja, hogy a bor a törvényi és a hegyközségi elõírásoknak megfelelõen készült, az illetékes hegyközség hegybírója jogosult kiadni. Ez úgy történik, hogy az adott birtok, illetve borászat képviselõje a pincekönyvével és a szõlõk származási igazolásaival elmegy a hegyközségi irodába, és ott azokból a dokumentumokból, illetõleg a hegyközségi nyilvántartási rendszerben tárolt hivatalos jegyzõkönyvi adatokból a hegybíró kontrollt végez. Ha az általa számolt adatok teljesítik az elõírt szinteket, a hegybíró kiállítja a származási igazolást.

Takács Gábor, Tolcsva-Erdõhorváti hegyközség hegybírója azonban ezt nem tette meg.

Arra hivatkozott, hogy azt számára a rendszerbõl kapott adatok nem teszik lehetõvé. Azt, hogy ez a helyzet mikor állt elõ, hivatalosan egyik érintett sem árulta el, de április 15-étõl egészen biztosan fennáll, mivel ez a jogszabályban rögzített határidõ, amíg a hegybíró büntetés nélkül kiadhatja ezeket a dokumentumokat. Az ügy viszont csak késõbb, akkor tudódott ki, amikor április végén, a legutóbbi hegyközségi ülésen Takács Gábor beszámolt az elvégzett munkájáról, benne errõl az esetrõl is. Azt is elmondta, hogy a TK a saját dokumentumai szerint simán megfelelt az összes kritériumnak, de a hegyközségek központi információs rendszerébõl (ez az ún. HEGYIR) kapott eredmények szerint az aszú az egyik paraméterre biztosan nem jó eredményt produkált.

A TK hivatalosan azt közölte a hvg.hu-val – és ezt hallottuk a cégen belüli forrásoktól is –, hogy a jogszabályokban meghatározott limitet simán viszi a fõborásza, Ács Károly által összeállított receptúra.

Miután a hegybíró nem válaszolt a kérdéseinkre – arra a nyilatkozati stopra hivatkozva, melyet munkáltatója, a Hegyközségi Nemzeti Tanács (HNT) rendelt el –, az ülésen megjelentek közül többekkel is beszéltünk. Mindannyian megerõsítették Takács beszámolóját. Az egyik szem- és fültanú azt állítja: akkor se értette, de azóta se érti, miként produkálhat két hivatalos nyilvántartás ugyanarról a borról komoly mértékben eltérõ eredményeket. Márpedig a hegybíró számai szerint a TK 2014-es (leendõ) aszúja nem éri el a minimálisan elõírt 19-es alkoholfokot akkor se, ha a cég fõborászának papírjai és mérései igen jó, 25,5 fokos aszúnyersanyagról szólnak. Az ülés egy másik résztvevõje szerint az a legfurcsább, hogy ha a hiba nem a TK-nál keletkezett, akkor hogy lehet az, hogy csak az állami borászat akadt fenn a szûrõn. Ráadásul ha a hibát a hegyközségi információs rendszerben kell keresni, akkor ez azt jelenti, hogy az nem most került oda – mivel a HEGYIR-t e területen legutóbb két éve programozták le.

Takács beszámolójából többen is emlékeztek rá: a hegybíró azt bizonygatta, hogy õ kérésre vagy fenyegetésre sem hajlandó belejavítani a kapott adatokba. Hiába is kérték õt arra, hogy írja át az adatokat olyan értékre, amivel már kiállíthatja az engedélyt, a hegybíró kötötte az ebet a karóhoz. Kitartott amellett, hogy nem korrigálhat. Ennek helyességét egyébként a lapunkkal az ügyben napokon keresztül egyeztetõ Tornai Tamás, a Hegyközségi Nemzeti Tanács (HNT) elnöke is megerõsítette. „Akárhol is van ebben a történetben a hiba, a hegybíró helyesen járt el. Neki a meglévõ rendszer keretei között kellett végrehajtatnia ezt a megfeleltetést, mert az engedélyek kiadásának hitelességéért õ az, aki személyesen felel. Ha a számok nem adták ki a kívánt értéket, nem is írhatta alá a származást” – magyarázta az elnök.

Két hónap

Takács Gábor tehát április közepén megtagadta az engedély kiadását, és az ügy így helyben megoldhatatlanná vált. Ezt követõen a TK fõborásza, Ács Károly megkereste Gál Pétert, a Földmûvelésügyi Minisztérium (FM) eredetvédelemért felelõs helyettes államtitkárát, akitõl azt kérte, oldják meg a helyzetet. Ács döntése meglehetõsen furcsa, az FM az ügyben gyakorlatilag semmire sem jogosult, mivel a hegybíró munkáltatója (és a HEGYIR operátora is) a HNT – de abban reménykedhetett, Gál talán képes közbenjárni az ügyükben, lévén, hogy egy rövid ideig dolgozott a HNT-ben. (Ráadásul az FM megkörnyékezése azért is pikáns, mert a tárcát negligálták a tokaj-hegyaljai fejlesztési projektbõl.)

Kérdéseinkre Gál Péter megerõsítette az Ács-levelek létezését, illetve a fõborász segítségkérésének tényét. De azt is elmondta: Ácsnak azt a választ adta, hogy mivel az ügyben eljárni a HNT az illetékes, õ nem tehet semmit.

A szakmai szervezetnél, a HNT-nél sokáig senki sem kopogtatott az ügyben. Ez azért furcsa, mert ha valamire, erre a TK-nak biztosan gyors megoldást kellett volna már találnia. A cég ugyanis tavaly gazdasági értelemben lényegében a földbe állt a termékvisszahívások és a máig nem bizonyított borpancsolás hírét követõen, és az is kérdéses, hogy a drasztikus belföldi piacvesztés valaha visszafordítható-e. Tornai Tamás lapunkat e kérdésben arról tájékoztatta, hogy a HNT-nek a cég a problémáját csak két hete jelezte. A TK szerint a hibát az okozza, hogy a HEGYIR algoritmusa hibás, illetve hiányos.

Semleges zóna

Bõven benne voltak már május második felében, amikor megbeszélésre hívták az érintetteket. A hegybírókon kívül ott volt Bodnár Péter (a HNT fõtitkára), a HNT egy programozója, valamint a TK fõborásza, Ács Károly is. Feltehetõen azért Mészáros László disznókõi birtokán tartották a találkozót, mert a „semleges terület” eredményesebb konfliktuskezelési helyszínnek tûnt – Mészáros ugyanis a HNT-vel és TK-vezetéssel is jóban van. Sõt, õ maga is részt vett a HEGYIR programjának létrehozásában.

Elmondások szerint Ács vitte a maga papírjait, a hegybíró a sajátját, és a feszült légkörû nyitás után az összejövetelen végül a legvalószínûbb magyarázatig jutottak. E szerint, jóllehet a TK a szüretkor és a bor elõállításakor is pontosan rögzített mindent a saját belsõ irányítási rendszerébe és a pincekönyvbe, ezt a HEGYIR nem tudta minden szempontból pontosan lekövetni. Az elmúlt két hét e differencia pontos beazonosításával telt. „Várhatóan a jövõ héten már elkészül egy tesztprogram is, amivel a módosítás utáni helyzetet ellenõrizni tudjuk” – magyarázta Tornai Tamás. Azt viszont nem tudta megjósolni, mikor adják ki a származási igazolást.

Az a fránya lényeredék

A nem hivatalos verzió szerint az okozta a hibás számítást, hogy a HEGYIR aszút kezelõ algoritmusába a programozás során nem írták bele az ún. lényeredéket. Ez azonban nem teljesen hihetõ, mivel ez a tétel az egyik központi elem az aszúkészítés során. (A lényeredék egy százalékban kifejezett folyadékmennyiség, Tokaj-Hegyalján ez az a plusz, amit a borba áztatott aszúszemekbõl kapnak a borászok. A borvidéken jó ideje ezt 20 százalékban határozzák meg. De az új aszúbor-készítési matek is éppen emiatt szól úgy, hogy 1 kilogramm aszúszemhez hozzáadva 1 liter alapbort az végül legfeljebb 2,2 liter aszút adhat ki.)

Ebbõl viszont az következik, hogy ha a HNT ezt a tételt kihagyta a származási igazolás kiadásához szükséges algoritmusból, akkor tavaly is és az idén is hibás számítás alapján állították ki – a TK-é kivételével – az összes „jogosítványt” Tokaj-Hegyalján.

Nem látszik, hogy lehetne ebbõl a helyzetbõl kimászni, mivel az nyilvánvalóan nem járható út, hogy az összes tavalyi és az összes idei származási igazolást újra „levizsgáztassák”. De az sem volna megnyugtató, ha a már kiadott engedélyek megtartása mellett, utólag nyúlnának bele a rendszerbe – csak a TK érdekében. És ezt követõen már az is csak részletkérdés, hogy mivel a származási igazolásmegszerzésétõl kezdõdõen ketyeghet a hivatalos érlelési idõ, vajon a TK-nak mennyi piaci vesztesége származhat a csúszásból.

---

Miért nem kapott jogosítványt?

Az alapbornak szánt szõlõrõl és az aszúszemekrõl kapott eredetigazolási papírokból, valamint a szüret óta végzett munkákat rögzítõ pincekönyvbõl, illetve a jogszabályokból származtatott algoritmusból az adatok behelyettesítését követõen, „papíron nem jött ki” az aszú. Ez azt jelenti, hogy a leadott adatok alapján az a bizonyos folyadék, amibõl 3 évi fahordós, pincés érlelés után, 2017-ben palackba tölthetõ aszúbor lehetne, per pillanat nem rendelkezik jogosítvánnyal ennek az útnak a megkezdéséhez.

Minden kiló szõlõrõl van papír

A Tokaj Kereskedõházat is megkérdeztük az ügyben. Az állami cég az alábbi válaszokat küldte a kérdéseinkre: A Tokaj Kereskedõház Zrt. az aszúszemek feldolgozása és az aszúbor készítése során mindenben a jogszabályoknak és a borvidéki rendtartásnak, valamint a vonatkozó termékleírásban elõírtaknak megfelelõen járt el. A cég minden dokumentummal rendelkezik, ami 2600 mázsa aszúszem felhasználásával készülõ bor származási igazolásának kiadásához szükséges. Minden kilogramm szõlõrõl szõlõszármazási igazolással is rendelkezik.

Az alapbor származási igazolásával, valamint az aszúszem-feldolgozásról a hegybíró és a Nébih által kiadott jegyzõkönyvekkel, illetve megfelelõen vezetett pincekönyvvel is rendelkezik.

Az aszúszemek és az alapborok analitikai értékei az elõírásoknak megfelelõek, ezt dokumentumok is igazolják. Az aszúbor származási igazolásának kiállításához szükséges teljes dokumentációt a cég határidõre átadta Tolcsva Hegyközségnek. A cég az aszúbor készítésével összefüggésben nem kezdeményezett változtatást a vonatkozó szabályozásokban és nem rendelkezik a szabályozást érintõ változásokra vonatkozó tervekkel kapcsolatban információval.

A HEGYIR

Nem hivatalosan ugyan, de „a legmagasabb szakmai körbõl” kaptunk információt a HEGYIR-rel kapcsolatban. E szerint a program legnagyobb erénye az, hogy naplózza a bejegyzéseket, így az oda bejegyezni jogosult hegybírók munkája átláthatóvá és adott esetben visszaellenõrizhetõvé vált, ami sokat javított a korábbi állapotokon. A rendszer nem hibátlan, de az aszúátváltással eddig semmiféle hibára nem derült fény.

Forrás:
HVG.hu
http://hvg.hu