Együttkóstoltunk furmintokat
„A cél nem egy megarendezvény megszervezése volt, hiszen az nem is illet volna ehhez a borsorhoz, amelynek meghatározó hányadát kis tételszámú borok alkották. Ennek ellenére nagyon örülünk annak, hogy több mint 250 vendég volt kíváncsi hazánk egyik legkiemelkedõbb hungaricumára” – mondták el a szervezõk, a Vinoport.hu Online Bormagazin munkatársai.
Az est koncepciójának fontos része volt a vendégek elõzetes tájékoztatása, ennek érdekében a kóstoló elõtt két nappal a jelentkezõk egy részletes leírást kaptak a csütörtökön este kóstoltatásra kerülõ furmintokról. E mellett azt is lényegesnek érezték a kötetlen stílusú borkóstoló szervezõi, hogy a vendégek személyesen beszélgethessenek el a borok készítõivel, ezért is volt különös jelentõsége annak, hogy a legtöbb esetben valóban a borász állt az asztalok mögött, és töltötte a furmintokat.
Az eddig is megfigyelhetõ volt, hogy a vájt fülû borfogyasztók körében az utóbbi években egyre elterjedtebb a komoly, dûlõszelektált furmintok iránti érdeklõdés, ez a kóstoló azonban egy olyan rendezvénysorozat része elsõ része volt, amelynek elsõdleges célja, hogy erre, a kiváló és egyedi bortípusra a szélesebb közönség figyelmét is felhívja.
A Furmint Február filozófiája:
A Furmint Február egy civil kezdeményezés, amelyben meghatározó hazai pincészetek, éttermek, borkereskedések fognak össze annak érdekében, hogy közösen hívják fel fogyasztóik, vendégeik figyelmét a furmintra februárban. Az idei rendezvénysorozat amolyan próbaévnek tekinthetõ, a szervezõk azonban a pozitív visszajelzések után bíznak abban, hogy jövõ februárban tovább szélesedhet a részt vevõ partnerek köre, így még több leendõ furmintbaráthoz juthat el az üzenet: februárban igyunk furmintot!
A borsor elemzése
A Furmint Február 2010. február 25-i kóstolóján bemutatott több mint 50 furmint – tekintettel a mintaszámra és a kiállítók névsorára – jól reprezentálta a hazai furmintkínálat felsõ szegmensét. Ennek eredményeként és a pincészetek által rendelkezésünkre bocsátott információk alapján levonhatóak bizonyos megállapítások a minõségi furmintról.
Bevezetésképp érdemes összefoglalni az est folyamán kóstolt borokkal kapcsolatban, hogy azok fõképp arról a két borvidékrõl érkeztek, amelyeket legtöbben azonosítunk a szõlõfajtával. Tokaj és Somló mellett azonban kóstolhattunk bort az egyébként Nagy Somlói borvidékhez tartozó Ság-hegyrõl, Egerbõl, Zalából és az osztrák Rusztról is.
A két fõ furmintos borvidék méretkülönbségébõl természetesen adódik, hogy a borok döntõ többsége, vagyis több mint 70%-a Tokajból érkezett, ezt követte majd’ 20%-os aránnyal Somló.
Az évjáratokat vizsgálva megállapíthatjuk, az est gerincét a két, aktuálisan piacon lévõ évjárat alkotta: a 2007 és a 2008. Ezeken túl kóstolhattunk néhány, még hordómintának számító 2009-es tételt is, valamint a régebbi, már forgalmon kívüli évjáratokból elõkerült 2006, 2004 és 2002.
A sort száraz és félszáraz borok alkották a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében. A furmintról tudni lehet, hogy késõn érõ fajta, amely általában határozott savgerinccel bír. E két tulajdonság kiemelkedõen fontos, ha a tokaji stílusú édes borokra gondolunk, legyen szó késõi szüretelésû tételekrõl vagy a legendás aszúkról.
Most azonban azt vizsgáljuk meg, milyen markánsan jellemzõ a késõi szüret eredményeként kialakuló magas alkoholtartalom a száraz borok esetében. Az összefüggés persze ennyire sosem lesz egyszerû, hiszen több olyan tényezõ, mint az évjárat vagy a talaj, befolyással bír a végsõ eredményre.
A két legjobban reprezentált évjárat, ahogy azt korábban elmondtuk, a 2007-es és a 2008-as volt. Az elõbbi, azaz a 2007-esek esetében, a borok 76%-ának alkoholtartalma 13,0 és 14,9 között mozgott, az ezen tételekhez kapcsolódó szüreti idõpontok szeptembertõl novemberig terjedtek, a legtöbben azonban október elsõ felében szüreteltek, ami fehérszõlõk esetében késõi szüretnek tekinthetõ. Míg az arányok 2008-ban sem változtak alkoholtartalom szempontjából, addig a szüret idõpontja néhány kivételtõl eltekintve október végére, november elejére koncentrálódott.
A furmintok többségére a hordóban, vadélesztõkkel történõ erjesztés gyakorlata volt jellemzõ, fõleg nagyobb pincészeteknél, magasabb tételszámnál fordult elõ a fajélesztõk használata, valószínûleg a nagyobb biztonság garantálása érdekében. Az érlelés szinte kizárólag fahordóban zajlott, mindössze néhány esetben maradt tartályban a furmint.
Egyrészt abból, hogy a kóstolón sok kis pincészet vett részt, másrészt abból, hogy viszonylag nagy volt a dûlõszelektált borok száma adódott, hogy sok, 1000 palacknál kisebb tételszámban piacra kerülõ furminttal találkozhattunk. Összesen 9 pincészet lépte át a 10 000-es határt, közülük pedig mindösszesen egy a 100 000-et. Nemzetközi viszonyban tehát kis vagy ultra kis mennyiségekkel számolhatunk a hazai csúcsfurmintok esetében.