Egri üzenet a borospalackokban

– Hagyományosan Eger egyik legjelentõsebb rendezvénye a Borszalon, sõt, ilyen jellegû év végi program országos viszonylatban is ritkaságszámba megy. A Borszalon pedig szinte elképzelhetetlen a St. Andrea pincészet jelenléte nélkül.

– Az Egri Borszalon nem pusztán egy bemutató, a közösségi összefogás szép példája is egyben, amiben örömmel veszünk részt. Különleges, bensõséges, ünnepi hangulata van, s egyúttal olyan lehetõség, ahol megmutathatjuk magunkat, az egri termõhelyeket, borkészítési filozófiánkat, ahol mi magunk erõsíthetjük az egri borokról alkotott kedvezõ véleményeket. Természetesen a St. Andrea pincészet is jelen lesz, és ezúttal is a legerõsebb borainkra fókuszálunk. Ezek egyike a 2008-as Örökké, amely legutóbb Hollandiában elnyerte a „Prix de Sommelies” díjat, azaz a legjobb gasztronómiai fehérbornak járó elismerést, ugyanakkor egyetlen egri fehérborként beválogatták a brüsszeli magyar „borkülönítménybe” is. Két nagyon sajátos 2008-as vörösbort is bemutatunk: az egyik a Hangács-dûlõbõl származó Egri Bikavérünk, a másik a St. Andrea birtok kiemelt válogatása, a Merengõ Egri Bikavér Superior. Ez utóbbi nagyon komoly nemzetközi sikert ért el, hiszen az „Év vörösbora” lett Hollandiában. Talán ebbõl is látszik, hogy igyekszünk a legszebb eredményeket elért, illetve a legerõsebb üzenetet hordozó borainkat megmutatni a Borszalonon.

– A város több, országos viszonylatban is jelentõs borászati, borgasztronómiai rendezvénnyel büszkélkedhet: a Borszalon mellett elég csak a Bikavér-ünnepre és a Bormustrára gondolni. Ugyanakkor a kínálat nem igazán bõvült az utóbbi idõben, noha – mondják sokan – Eger, az Egri Borvidék adottságai ennél több lehetõséget hordoznak. Ön miként vélekedik errõl?

– Magam is így vélem. A külföldi példák azt mutatják, hogy nekünk is lendületet kellene vennünk. A szlogenünk „Eger a borok városa” – a tartalomnak pedig lépten-nyomon vissza kéne köszönnie, különösen hogy idén ünnepeltük Egerben a bor évét. Burgundiában az éves rendezvénynaptárat böngészve összesen 89 eseményt, programot számoltam össze. Ha az Egri Borvidék is határozott üzenetet szeretne eljuttatni a fogyasztókhoz, akkor tovább kell lépnünk, tovább kell fejlõdnünk. Szerencsére úgy tapasztalom, erre a termelõi oldalon is lenne fogadókészség.

– Éppen egy éve Önt választották meg az „Év bortermelõjének”. A legjelentõsebb hazai szakmai elismerés birtokosaként hogyan élte meg az elmúlt évet? Mennyiben változtatta meg az Ön, illetve a birtok életét?

– Nagyon jó szájízzel gondolok vissza erre az évre. Rengeteg meghívást kaptam, ami kedves terhet jelentett számomra, hiszen nemcsak a St. Andrea birtokot képviselem, hanem tiszta szívvel az egri bor ügyét is. Amióta megkaptam az elismerést, sokkal több emberhez tudtam eljuttatni az egri bort, mint korábbi években. Erre a borvidék, illetve az ágazat pozícióinak, versenyképességének javítása érdekében is nagyon nagy szükség van. Nagyon jó lenne, ha a következõ években az egri bor tiszta és utánozhatatlan megfogalmazása tovább mélyítené a fogyasztókban az élményt. Ez természetesen elsõsorban rajtunk, azaz a borvidék szereplõin múlik. El kell fogadnunk és meg kell értenünk, hogy a magyar borágazat és az Egri Borvidék napjainkban egy olyan mérföldkõhöz érkezett, amitõl nagyon körültekintõ döntésekkel kell kikövezni az utat, hogy stabilan vezessen az önmegvalósítás irányába. Ezzel a címmel valójában ezt a feladatot igyekeztem jól szolgálni.

– Mit jelent ez az üzenet az Egri Borvidék esetében?

– Egyértelmû, egyedi, jól felismerhetõ borüzenetre van szükség, csak ez lehet hatékony. Az Egri Borvidék esetében ezt úgy értem, hogy ha túlságosan is színesek vagyunk, akkor nem lesz megfogható a lényeg, amit a fogyasztóhoz szeretnénk eljuttatni. Éppen ezért azt mondom: fókuszálnunk kell néhány termékre. Az Egri Bikavér mellett ilyen lehet egy fehér cuvée is, például az Egri Csillag. Ehhez viszont az kell, hogy közösen és egyértelmûen meghatározzuk az „egri” nevet használó borokat és a szükséges minõségi szinteket, fogalmazzuk meg a legfontosabb prioritásokat, egyedi karaktert adjunk nekik, olyat, ami csak Egerre jellemzõ. Meglátásom szerint a Bikavérek esetében ilyen pillérnek kell lennie, hogy sok szõlõfajta adja az alapját, a gerincét a Kékfrankos képezze és hogy érett gyümölcsbõl készüljön. Természetesen az irányvonal kijelölésénél is a közös akaratnak kell érvényesülnie, miként az eredetvédelmi szabályzat korszerûsítésénél is. Ez utóbbira azért lenne égetõ szükség, hogy az e kategóriába tartozó borok esetében se kössük meg fölöslegesen a kezünket, azaz – a fentebb említett szempontok alapján – képesek legyünk kielégíteni a szélesebb fogyasztói igényeket is. Most ugyanis – az Egri Bikavérnél maradva – nem egyértelmû a stílus, a borkép, az üzenet, mert túl „jelképes” a szabályzat. Sajnos, egyelõre úgy tûnik, félünk változtatni rajta, holott a változtatás a jó reményét is magában hordozza.

– Ön, illetve az Egri Bormíves Céh mit tehet mindezek érdekében?

– Minden a bortermelõk akaratán múlik. Az eredetvédelmi szabályzat miatt az „egri” név egyszerre áldás és teher, ezért elsõsorban brand-ekre lenne szükség, ezekkel lehetne hatni a felvásárlási árakra. Ebben viszont nem a kézmûves borászatok tudnának lépni, hanem a nagyobb mennyiséget termelõk, ami viszont párbeszédet is feltételez. Azt nem állítom, hogy mi tudjuk az igazságot, azonban a borvidék jövõjérõl van szó, ilyenformán pedig minden termelõ sorsa a tét. Tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet hatvanféle szõlõfajtára ráírni az „egri” nevet, ráadásul az egri borok hagyományosan házasítottak voltak. Ezzel együtt nevesíteni kellene azt a néhány szõlõfajtát is, amelyekbõl kifejezõ fajtabort lehet készíteni Egerben.

– Röviden: meg kellene szabni az irányt…

– Pontosan. Hangsúlyozom: nem a St. Andrea birtokról van szó, hanem az Egri Borvidék jövõjérõl. Pusztán gazdasági szemlélettel csak átmeneti sikereket lehet elérni. Az egri bor igazi sikere a hosszú távú piacon maradás lehetne.

– A szõlõbirtoknál maradva, milyen filozófiát követnek a fajta-, illetve a termõhely-választásnál?

– Igyekszünk megismerni az Egri Borvidék és az egyes termõhelyek adottságait, tanulmányoztuk a hagyományainkban rejlõ sajátosságokat is. Ezek alapján és az adott dûlõink tulajdonságai szerint telepítettük a szõlõinket – hozzáteszem akkor még szerényebb tapasztalatra hagyatkozva. Picit sok fajtánk van, ugyanakkor ez így „egries”, hiszen 21 féle szõlõt termelünk jelenleg. Kiemelten akarunk tapasztalatokat gyûjteni, az eredetibb utat képviselõ, a Kárpát-medencéhez köthetõ szõlõk, mit a Kékfrankos, Kadarka, Olaszrizling, Furmint, Hárslevelû, Leányka termesztését illetõen és természetesen szeretnénk kiismerni a termõhelyeinkben, dûlõinkben rejlõ lehetõségeket is. Hosszú munka lesz, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy utánozhatatlan, felismerhetõ, eredeti Egri bort tudjunk majd egyszer termelni.

Forrás:
heol.hu
http://www.heol.hu