Egri szüret: ismét egy veszteséges esztendõ

– Az idei szüret újra megmutatta, milyen pazarlóan bánunk az értékeinkkel. Ahelyett, hogy az itt megtermett szõlõt helyben dolgoznánk fel, ezáltal – a szõlõtermesztésen kívül is – jó pár embernek teremthetnénk munkaalkalmat, a borvidék termésének mintegy 60 százalékát szõlõként más borvidékre, esetleg külföldre szállították. Így 2010-ben nem is nagyon beszélhetünk „egri” borról; kevés itteni pincészet tud majd ilyet felmutatni. Az idei, lassan a végére érõ szüret kapcsán minderrõl Simon József, az Egri Hegyközség elnöke beszélt.

Mint rámutatott, a várható borhiánynak – a fent említetteken túli – oka a rendkívül hûvös és csapadékos idõjárás is, ami erõsen megtizedelte a termést. – Egy részét például pánikszerûen kellett szüretelni, hogy megmentsük a botritisztõl, azaz a szürkerothadástól – tette hozzá. – Mindezzel együtt akik nagy költséggel, jól végezték a növényvédelmi munkákat, azok most jó minõségû, kései érésû termést tudnak szüretelni.

A hozamkorlátozás mellett termelt, s a megfelelõ idõben betakarított szõlõvel az idei évjáratú borokra is büszkén felírhatja a gazda az „egri” nevet. Sajnos azonban az utóbbi évtizedek legkisebb mennyiségû egri bora fog most megjelenni a piacon – jelentette ki a szakember. Simon József elmondta azt is: az Egri Borvidéken 95 százalékban befejezõdött a szüret. S bár a 2009-eshez képest szinte megduplázódtak a szõlõárak, a szõlõsgazdák igyekszenek elfelejteni ezt az egymás után immár hatodik veszteséges évüket is.

– Nagyon becsüljük meg tehát azokat, akik 2011-ben is szõlõt termelnek majd az Egri Borvidéken – hangsúlyozta a hegyközség elnöke.

– Mondjuk úgy: jó „rozés” év lett az idei. Az átlagtermés 40 százaléka körül lesz a mostani mennyiség; a Cabernet sauvignonok és a Kékfrankosok egy kisebb része van még kint, de a hét végéig befejezõdik a szüret. Összességében az 5700 hektáros Egri Borvidéken hektáronként 30–40 mázsa terméssel lehet számolni. Errõl már Tarsoly Józsefegri hegybíró beszélt.

Szavai szerint a fehér fajták nagyon gyengén „teljesítettek”, alig-alig van, ami a „védett eredetû” kategóriába kerülhet. A kék szõlõkben sem sok ilyen lesz, legfeljebb a késõi szüretelésûek között.

– Az idei csapadék a duplája volt az eddigi maximumnak: már most 1200 milliméternél járunk. Ez lényegében mindent elárul, hiszen nemcsak a növényvédelmet tette lehetetlenné, hanem a munkák elvégzését is. Most tehát ember legyen a talpán, aki jó bort akar készíteni. A technológiát mindenképpen az évjárat sajátosságaihoz kell igazítani, azaz más mellett rövidebb erjesztés és gyors készre kezelés, tisztítás kell – fogalmazott a hegybíró.

A borpiaci kilátásokról szólva elmondta: a pincék most kiürülnek, ám fizetõképes kereslet híján az árak nem indulnak meg felfelé, és importborok is nagyobb arányban jelennek meg. – A sors fintora, hogy tavaly a kiválóbbnál kiválóbb szõlõ kilóját 30–40 forintért vették, az idén meg 85–100 forint a sokkal gyengébb. Még mindig veszteséges az ágazat, és nem látni, a gazdák mibõl finanszírozzák majd a jövõ évi munkát.

– Nagyon nehéz év volt ez az idei: rengeteg betegség támadta meg a termést, amik ellen a rendkívül sok esõ miatt nem is igen lehetett védekezni – mondotta Demeter Csaba. Az Eger határában 20 hektáros birtokon gazdálkodó fiatal borász szerint két jellemzõje van az évnek: vagy semmi termés nem maradt a tõkéken, vagy a vártnak a fele, ami náluk hektáronként 25 mázsát jelent.

– Esetünkben a fehérborok jónak nevezhetõk, csak hát nagyon kevés lesz belõlük. A vörösboroknál közepes évjáratról beszélhetünk: a mustfok 19–19,5 körül mozog, ugyanakkor jóízûek, zamatosak, a savgerinc hangsúlyos. Összességében igen megterhelõ volt ez az év a szõlõtermelõk és a borászok számára egyaránt. Valójában egy-két év múlva jelentkezik majd a negatív hatás, amikor nem lesz bor.

Egriek is bemutatkoztak Varsóban

Varsóban egy lengyel importõr szervezésében 16 magyar pincészet, köztük három egri – Bolyki János, a Kõporos borászat és a St. Andrea szõlõbirtok – mutatkozott be a napokban. Ismeretes: a magyar, azon belül is az egri borok hagyományosan egyik legjelentõsebb piacának számít Lengyelország. Ezúttal kifejezetten a gasztronómiának szánt borokkal mutatkoztak be a hazai pincészetek.

Forrás:
Gazdakör – Szent István Stúdió
http://www.gazdakor.szie.hu