Döntsd a tõkét! – Szõlõkivágások Magyarországon

– Miért gondolják úgy Brüsszelben, hogy a kivágási támogatás nyújt megoldást a borágazat problémáira, és miért gondolják a magyar borászok ezt másképpen?

Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fõtitkára: Magyarország nem a kivágás mellett tört lándzsát, sõt azért harcoltunk az elmúlt két évben, amikor a borpiaci reform kialakult, hogy a kezdeti 400 ezer hektárt – Brüsszel elõször ennyivel akarta csökkenteni a felületet – minimalizálni tudjuk. A tavaly decemberi politikai egyezség értelmében 120 ezer hektár lesz az a felület, amit úgy gondolnak, hogy szükséges kivágni. Magyarországnak az a véleménye, hogy a kivágás nem javít a versenyképességen, és nem az egyetlen eszköze a felesleg megszüntetésének. Ez is volt a célunk, amikor Európában utolsóként hirdettük meg a kivágási támogatást. Ez két részletben történt, 2006-ban és 2007-ben, ennek a két nagyobb kivágásnak köszönhetõen összesen 5 ezer hektárral csökkentettük az ültetvényfelületünket. Tehát tudomásul vettük, hogy van ez a lehetõség, nem örülünk neki, de korlátozott mértékben élni fogunk a kivágással, a telepítéssel szemben. Mi az újratelepítésben, a szerkezetváltásban látjuk az európai borok versenyképességének a jövõjét.

– Kell tartanunk attól, hogy Magyarországon nagyobb mértékû lesz a kivágás, mint régi tagországokban? Már most elmondhatjuk, hogy a fõleg bérek képezte költségek már olyan szintûek, mint tõlünk nyugatra, miközben az ár, amennyiért eladható a magyar bor alacsony, ezért a magyar termelõ már nem tud fejlesztésekbe fektetni, egyre versenyképtelenebbé válik és valóban jobban jár, ha végleg leteszi a metszõkést. Ebben az értelemben, az EU nagy bortermelõ országai az új versenytárs, azaz a mi kárunkra próbálja behozni az elvesztett piacokat. Igaz, ennek sok értelmét én nem látom, ha minden négyzetméterre szõlõt telepítünk se érünk nyomába a kaliforniai, chilei, dél-afrikai és az ausztrál bortermelés mennyiségének.

– Még nem látjuk teljesen a jogszabály pontos szövegét. Három év alatt kell 175 ezer hektárt megsemmisíteni. Ehhez Brüsszel 2009-ben, az eddigihez képest plusz húsz, 2010-ben pedig plusz tíz százalék támogatást irányoz elõ. Az adott ország leállíthatja a kivágásokat, ha a szõlõterületének a 8 százalékát elérte. Ezért úgy érezzük, hogy a törvénybe be van építve egy olyan fék, ami megakadályozza, hogy Magyarországon csak azért, mert rosszabb a hangulat vagy rosszabb a gazdasági helyzet, mi vágjuk ki a termõfelület nagyobb részét.

– Mennyire veszélyezteti ez a magyar fajták jövõjét? Ellenvéleményként sokat hangoztatják a magyar borászok, hogy az EU borreform a régi tagországok igényeire lett kialakítva, hiszen az újvilági bortermelés a világfajták (cabernet-k, chardonnay, merlot, syrah) piacán jelent konkurenciát, addig a mi fõ fajtáink mások (kékfrankos, olaszrizling, ezerjó, furmint, hárslevelû), az új nemesítésû magyar (Irsay Olivér, cserszegi fûszeres) és az újra felfedezett magyar fajtákról (kadarka) nem is beszélve. Úgy tûnik, fõként a kadarkát lehet félteni, mert a tõkék jelentõs része elöregedett, ráadásul a szocialista tömegtermelés tönkre is tette az ültetvényeket. Könnyen lehet, hogy elsõsorban ezeket fogják kivágni, miközben az új telepítés egyre nehezebbé válik…

– Ez nem elsõsorban fajtakérdés. Az asztali borokra jellemzõ a túlkínálat. Spanyolországban és Olaszországban vannak olyan területek, ahol egyenesen lepárlásra termelték a szõlõt, tehát a bor nem is volt cél. Ezek az országok lehetõséget kapnak arra, hogy a „nemzeti boríték” keretében átalakítsák a lepárlást egy kedvezõbb támogatási folyamatra. Nálunk ilyen típusú stratégiai felesleg nincsen, ebben szerepe van annak is, hogy igen gyenge évek állnak mögöttünk, de ilyen strukturális kereslet nálunk nem képzõdött. Mi általában a piacon helyeztük el a termékeinket. Nekünk ez nem okozott ilyen gondot, meg nem is tudtunk vele élni, amikor még lehetett volna.

– A magyar bortermelésnek inkább az okoz gondot, hogy nincs meg az anyagi fedezete a technológiaváltásnak. A szõlõtermelés módja, a borkészítés technológiája elavult és a KGST körülményeknek köszönhetõen torzult. Azt is mondhatjuk, hogy az oroszok mindent megittak, csak jó sok legyen. Ennek megfelelõen az ültetvényeket levittük a könnyebben, akár gépesítve megmûvelhetõ, sík területekre, ez rontott a minõségen, ahogy van olyan fajtánk is – jelesül a kadarka – ami tud bõven teremni, ám abban az esetben gyenge minõségû tömegbort ad. Ha a telepítést és a technológiaváltást támogatnánk, az is csökkentené a megtermelt bor mennyiségét, és pont az asztali bor kategóriájában, ahol a legtelítettebb a piac.

– Igen, a mûvelés módjában változásra lenne szûkség. Például termelhetek ugyanúgy olaszrizlinget, mint eddig, de az alföld helyett olyan helyen, ahol az magasabb minõséget, nagyobb beltartalmi értéket ad.

– Tudjuk, hogy az ültetvények melyik részét számolták eddig fel, vagy tervezik felszámolni? A nehezen értékesíthetõ, alacsonyabb minõséget termõ ültetvényeket, vagy egységesen vágnak mindenhol?

– Azért tiltakoztunk mi az ellen, hogy mindenféle részletesebb szabályozás nélkül vezessék be a borreformot, mert tartottunk tõle, hogy hamarabb nyúlnak a gazdák ehhez a lehetõséghez, mint mondjuk Franciaországban, hiszen egy hektár szõlõ jövedelmezõsége ott jóval magasabb. De ugyanez a veszély fenyegeti a késõbb csatlakozott országokat, Romániát és Bulgáriát. Igazságtalannak éreztük, hogy azért mert itt a szõlõtermelés jövedelmezõsége alacsonyabb, itt vágják ki a szõlõültetvényeket, pedig a stratégia felesleg nem itt képzõdik. Ezért fontos, hogy az új jogszabályban vannak fékek, le lehet állítani a folyamatot, ha az egy bizonyos értéket elér, és olyan részszabályok is szerepelnek benne, hogy kiket kell preferálni a támogatások során. Ha ezeket okosan használja ki az ország, akkor el lehet érni, hogy elsõsorban a nem piacos részek kerüljenek ki a termelésbõl, és nem azok ahol esetleg spekulatív céllal folyamodnak ehhez a lehetõséghez, mert hektáronként akár több milliós összeget is jelenthet a támogatás összege.

Forrás:
HírExtra
http://www.hirextra.hu