Darázsfészekbe nyúlt az újfideszes borász
Villány híres borászának fia aligha gondolta, hogy életének elsõ és eddig egyetlen önálló parlamenti törvényjavaslatát még azelõtt leveszik napirendrõl, mielõtt érdemben tárgyalná az Országgyûlés. Tiffán Zsolt fideszes képviselõ, aki a 25 hektáros családi borászat életében is aktívan részt vesz, október elsején nyújtotta be az új hegyközségi törvényrõl szóló javaslatát.
Tiffán a parlamentben 2010 óta eddig csak néhány egyéni interpellációval vétette észre magát, illetve sokatmagával nyújtott be egy módosítót a tavalyi költségvetéshez. Így nyugodtan állíthatjuk: eddigi törvényalkotói tevékenységének csúcspontja lehetett volna a hegyközségekrõl szóló szabályozás módosítása. Mondhatni: ezért jött a parlamentbe.
Tiffán javaslata a hegyközségek alapegységévé a már hosszabb ideje stabilnak tekinthetõ borvidéket tenné. A hatósági ügyekben eljáró hegybírót függetlenítené a hegyközség tagságától, és megszüntetné választhatóságát. Megszüntetné a szõlõterülettel nem rendelkezõk és a felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát is, és szakítana az egy hegyközség egy hegybíró, illetve az egy hegyközségi tag egy szavazat elvével. A szavazati jogot pedig a hegyközségi tagok gazdasági tevékenységének nagyságához kötné. A képviselõ javaslatai egyenként is brutális beavatkozást jelentenének a szõlészet-borászat autonómiájába – hát, még együtt!
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) rögtön tiltakozott, miután Tiffán elfelejtett velük egyeztetni. Márpedig a HNT tömöríti szervezetileg a magyar szõlõ- és bortermelés hivatalos alapegységeit, a hegyközségeket. A HNT hajlana a rendszer felülvizsgálatára, de kifogásolta, hogy a hegybírók új rendszere ellentmondana az önkormányzatiságnak, illetve, hogy a nemzeti bor eredetvédelmi rendszerben nem választható szét a szõlészeti és borászati tevékenység. Márpedig a tervezet a hegyközségi járulékfizetési kötelezettség fenntartása mellett nem biztosítana valódi szavazati jogot a borászatoknak.
Puccs a láthatáron?
A legfontosabb probléma az, hogy a képviselõ úr egyeztetés nélkül terjesztette be a javaslatot, én is az Országgyûlés honlapjáról értesültem a tervezet benyújtásáról – mondta a hvg.hu-nak Horváth Csaba, a HNT fõtitkára. Szerinte elég életszerûtlen, hogy ha valaki a HNT átalakításáról készül törvényt alkotni, akkor õket ebbe a folyamatba nem vonja be. Mint mondta, ez lett volna a minimum. Horváth Csaba hozzátette: az õ értelmezésében a törvényjavaslat egyfajta puccsra irányul, a HNT-t dezintegrálnák. Szerinte gyenge szakmai lábakon áll a felvetés, kivitelezhetetlen az, hogy egy borvidék egy hegyközség legyen, és törvényileg határozzák meg a hegyközségek határait.
Jelenleg 22 borvidék van Magyarországon, miközben hegyközségbõl 125, összesen 73 ezer taggal. A változtatás után több ezer fõs hegyközségek alakulnának ki, ami kezelhetetlen méretet jelentene az önkormányzatiság szempontjából. Nagy távolságokat kellene a hegyközségi tagoknak utazniuk, ami amellett, hogy pluszköltséggel, idõvel és kellemetlenséggel jár, azt is eredményezné, hogy a helyi döntések a termelõktõl egyre távolabb születnének meg. Horváth a hegybíró kiemelését is nonszensznek tartja: mivel nem lenne tagja a hegyközségnek – sõt, elképzelhetõ, hogy nem is helyi embert nevezne ki a HNT titkára -, együttmûködési problémák léphetnek fel a hegyközség és hegybíró között.
A HNT titkára azt sem tartja jó gondolatnak, hogy a szavazati jogokat az egy termelõhöz tartozó terület százalékában osszák szét. Ez szerinte a gazdasági társaságokra jellemzõ gondolkodásmód, még akkor is, ha a tervezet egy fõre vetítve 10 százalékos felsõ szavazati limittel számol. Horváth szerint Tiffánt senki nem hatalmazta fel arra, hogy a borászok nevében beszéljen, a szakma képviselõi nem állnak a tervezet mögött. A HNT titkára szerint az ágazat összes érintett szereplõjének egy asztalhoz kellene ülnie, és ott megvitatni a dolgokat, nem kizárni egyeseket a diskurzusból.
Azért nem eszik olyan forrón a kását
A hvg.hu-nak egy, a kérdésben közvetlenül nem érintett borászati szakértõ elmondta, hogy alapvetõen árnyaltabb a kép, mint ahogy azt most a két fél – a törvényhozó és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának – összeugrása láttatni véli. A törvénytervezet iránya alapvetõen nem elvetendõ, hiszen például az intézményrendszer egyszerûsítését és a hegybíró pozíciójának függetlenítését állítja a középpontba. A probléma ugyanakkor az, hogy ezeket a célokat Tiffán Zsolt törvényjavaslata mostani formájában alig tudja megvalósítani. Egy törvénytervezetnél ennél koncepcionálisabb és lényegibb elmozdulásokra lenne szükség.
A szakértõ elmondta: az európai uniós borreform olyan új helyzetet teremtett, melynek lényege, hogy már nem borvidékeket, hanem oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket (OEM) definiálunk elsõsorban, amit természetesen lehet borvidékeknek is nevezni, de nem a 2004. évi törvény alapján (Tiffán a 2004. évi törvény alapján definiálja a borvidéket, de ilyenek az uniós szabályozás miatt jogilag már nem is léteznek, OEM-ek vannak helyettük – a szerk.). Az eredetvédelem tulajdonképpen olyan mezõgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozik, amelyek elõállítására, feldolgozására és elkészítésére egy meghatározott földrajzi területen, elismert módszerek alkalmazásával kerül sor, amelyet egy intézmény leír, önszabályoz és ellenõriz. Ez az intézmény a hegyközség. Erre a borvidékeknek termékleírásokat kellett készíteni és a borvidékek szándéka szerint 30 ilyen területi kategória került leírásra.
Az Európai Unió (EU) borpiaci reformjának 2009. augusztus 1-jétõl hatályos rendeletével a borok földrajzi árujelzõire vonatkozó szabályozás egységessé vált az unióban. Ez azonban azt jelenti, hogy például ehhez kell igazítani a hegyközségi rendszert is. Az EU-borreformtól – így a borok termékleírásától is – mindenki azt várja, hogy az európai borszektor versenyképesebb legyen és piacszerûbben mûködjön. Igaz, sokak véleménye szerint, és piaci szempontból is szerencsésebb lett volna, ha a 30 területi kategória (OEM) nem egymás mellé rendelve, hanem hierarchiába rendezõdve alakul ki. Arra egy hegyközségi rendszert is jobban ki lehetett volna alakítani, a mostanit hatékonyabban hozzá lehetett volna igazítani. A helyzet azonban most adott, ehhez kell igazodni, ezt kell megoldani úgy, hogy a fejlõdés, a piaci igazodás lehetõsége a jövõben is meglegyen. Az világos, hogy a hegyközségi rendszert ehhez az új területi struktúrához kellene alakítani. Ám úgy tûnik, hogy errõl maguk a termelõk is „megfeledkeztek”: a hegyközségi tanácsok felállítását az OEM-ekben még maguk sem kezdeményezték.
A szakértõ szerint a törvénytervezet a megváltozott helyzetre nem megfelelõen reagál. Példának okáért a tervezetben szereplõ „borvidéki régió” fogalma a jelenlegi új területi szerkezetben egyáltalán nem használható; borjogi, szakmai és intézményi tartalom nem adható neki. Ugyanígy például a tervezet elmozdul a független hegybírói státusz kialakításának irányába, de tulajdonképpen ez nem jött létre, csak a kinevezésük lesz bonyolultabb és megmarad a vegyes (állami és tagdíj) finanszírozás, ami a független vagy függõ hegybíró, az önszabályozó és önellenõrzõ hegyközség polémiában a törvénytervezettõl állásfoglalást kívánna.
Változtatni márpedig kell
A HNT titkára szerint is szükséges változtatni a rendszer mûködésén, ám nem olyan módon, ahogy Tiffán javasolta. Horváth Csaba szerint a hegybíró jogállásán mindenképpen módosítani kellene, védelmet jelentõ jogokkal kellene felruházni ezt a szereplõt, hogy a közigazgatási tevékenységét nyugodtan tudja végezni, mivel például a szõlõ kivágások kapcsán sok esetben konfrontálódik az érintettekkel. Emellett zajlik a hegyközségek természetes koncentrációja is, nem kell egysíkú szabályozást alkalmazni ebben a szegmensben. A hegybíró beszámolási kötelezettségét viszont erõsíteni kellene. Ezen változtatások miatt viszont nem lenne szükséges egy új törvényt tetõ alá hozni, elég lenne a mostanit módosítani – hangsúlyozta a HNT titkára.
A kérdésben közvetlenül nem érintett borászati szakértõ szerint az tény, hogy a hegyközségi struktúrát egyszerûsíteni szükséges. Viszont ez azt is jelentené, hogy magukat a hegyközségeket kellene meggyõzni saját rendszerük megfelelõ átalakításáról, ami – mint minden intézmény, szervezet átalakítása esetén – ellenállásba ütközhet. Vagyis ezt azt jelenti, hogy a HNT nem feltétlenül érdekelt saját rendszerének megváltoztatásában, mivel az az õ már megszerzett jogait is érintené.
Az üggyel kapcsolatban megkerestük Tiffán Zsoltot, aki jelezte: néhány napon belül sajtóközleményben reagál a törvényjavaslattal kapcsolatos történésekre.
A Vidékfejlesztési Minisztérium diplomatikusan fogalmaz
A nagy felhördülésre tekintettel az Országgyûlés Mezõgazdasági bizottsága hétfõi ülésén a hegyközségekrõl szóló törvénytervezet tárgyalását levette a napirendrõl. Ezt Font Sándor, a bizottság fideszes elnöke javasolta a frakcióval folytatott egyeztetés után. A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) eközben egyeztetést kezdeményezett a HNT-vel és más szõlész-borász szakmai szervezetekkel, mivel a VM közlése szerint a HNT állásfoglalása „olyan megalapozatlan állításokat tartalmaz a javaslattal kapcsolatban, amelyek indokolatlan riadalmat kelthetnek a hazai szõlõ-bor ágazat szereplõiben és a hazai borok iránt elkötelezett közvéleményben”. Az egyeztetésrõl a VM idõközben már közleményt is adott ki, melyben leszögezik, hogy ott kiderült, hogy a szõlész-borász szakma alapvetõen egyetért a hegyközségi törvény módosításával. „A konstruktív légkörû megbeszélésen érdemi párbeszédre került sor, többek között a hegyközségi szavazati rendszerrõl és a hegyközségek belsõ mûködésének jövõbeni szabályairól” – írja az agrártárca közleményében. A VM emellett diplomatikusan hozzátette, hogy õk bíznak abban, hogy az egyeztetések hozzájárulnak a hegyközségek fejlesztéséhez is.
Forrás:
HVG.hu
http://hvg.hu