Csak borban jár a jogos juss

Kühne Gábor Az Integrált Borgazdaság Zrt. tavaly év végén átvállalta a jelenleg már felszámolás alatt álló Egri Szõlõ-Bor Szövetkezettõl annak a 440 szõlõtermelõnek a jellemzõen 2006-ban és 2007-ben leadott, ám ki nem fizetett termés ellenértékét jelentõ 300 millió forintos tartozását. Az akkor a hitelezõk és a zrt. között megkötött szerzõdés értelmében a termelõk a szövetkezeti szintû tartozás negyven százalékát 2008 végéig, a többit ez év december 31-ig készpénzben és/vagy borban megkapják. – Idõközben ezen szerzõdés módosításaként februárban újabb ajánlatot kaptak a termelõk, miszerint pénz híján fogadják el a zrt. által diktált áron és feltételekkel borban a megváltást, illetve – egy külön szerzõdés keretében – az Egervin-jogutód zrt. vállalná ezen bor értékesítését is – mondta el az egyezkedés legfrissebb fejleményeirõl szólva Tarsoly József egri hegybíró, a hitelezõi választmány elnöke. Emlékeztetett: a március 6-i hitelezõi tanácskozáson a jelen lévõ közel 120 – azóta 152 fõre növekedett – érintett felhatalmazta dr. Lukács Tamás ügyvédet és a hitelezõi választmányt, kezdjenek tárgyalásokat a zrt.-vel a kedvezõbb feltételek elérése érdekében. Ebben a bor minõsíttetését, a borgazdaság által diktált irreálisan magas ár csökkentését és – az esetleges felszámolás esetére érvényes – jelzálog formájában a bor-fedezet biztosítását akarják „kicsikarni” a gazdák. Egy dolgot ugyanis el kell kerülni – mutatott rá Tarsoly -: hogy felszámolás esetén se bor, se pénz ne jusson a termelõknek, hiszen a felszámoló elõbb a biztosítékkal rendelkezõ bankokat elégíti ki. Az egyik, neve elhallgatását kérõ termelõ családjának 715 ezer forintja ragadt bent. Õk már jelezték: felhagynak a termeléssel, tekintve, hogy lassan három éve várják a pénzüket, miközben egy hektár mûvelési költsége 5-600 ezer forintra rúg, amit így képtelenség finanszírozni. Szavai szerint a zrt. eljárása különösen felháborító, úgy véli, szándékos átverésrõl van szó. Annak idején ugyanis „beugratták” a termelõket a szövetkezet megalakításába, mondván: így jobb lesz az érdekérvényesítõ képességük. Majd miután „bedöntötték” a szövetkezetet, a zrt. egy gyakorlatilag elfogadhatatlan szerzõdést igyekszik ráerõltetni a pénzüket féltõ gazdákra, amelyben a piaci ár duplájáért számítják fel a tartozás fejében kiadni szánt – egyébként nem megfelelõ minõségû – bor értékét – fogalmazott a termelõ. Hozzátette: õ vitt is magával egy borászt, hátha neki el tudja majd adni a bort, ám az egyszerûen förmedvénynek nevezte a termelõnek szánt jusst, és azon nyomban vissza is lépett az üzlettõl. – Sajnos az is tény, hogy a szövetkezet megalakításával hagytuk magunkat átverni, de ez a zrt.-t sem mentesíti a felelõsség alól, hiszen a termelõk kiszolgáltatottak, nincs választási lehetõségük. Nem is csoda, ha rengeteg embernek lett most elege az egészbõl. Elég csak arra gondolni: 2000-ben még egy kiló Kékfrankos száz forint volt, a Merlot 150, a Cabernet pedig 170, tavaly viszont alig 40-50 forintot adtak értük – fûzte hozzá. – Hiába törekszünk egyezségre, a borgazdaság szóba sem igen áll velünk – állította a maklári Polgár Gézáné, akinek 430 ezer forintjával adós a cég 2007-rõl. – Én aláírtam a módosított szerzõdést, szereztem is vevõt a borra, ám amikor laborban bevizsgáltattuk a Bikavér-alapnak mondott mintát, kiderült, hogy ihatatlan ecetes lõre, amivel ki akarnak fizetni. Amikor ezt felpanaszoltuk, és másik mintát kértünk, azt válaszolták, hogy ugyanabból a tartályból kaphatunk egy újabb tételt, legfeljebb másik papírt adnak róla. Polgár Gézáné szerint ezzel nem csak a termelõket csapják be, de az egész borvidéket is lejáratják, hiszen az így kivitt, egyébként engedély nélküli bort aligha isszák meg otthon a hitelezõk, az elõbb-utóbb – minden bizonnyal feketén – a piacra kerül. Ennek ellenére hiába panaszolta be a zrt.-t a fogyasztóvédõknél, õk azt mondták, nincs jogosítványuk eljárni az ügyben. – Úgy tûnik, senki sem akar rajtunk segíteni, ezért ha lesz támogatás, kivágatjuk a tõkéket. Sokan gondolják ezt így, pedig az ágazat rengeteg embernek adna munkát. De még azt is tervezem, hogy valamennyi bort kikérek, aztán a Dobó téren tartok egy bemutatót, ahová az összes szakhatóságot meghívom, hogy lássák: mi készült a borgazdaságnál – mondta felháborodottan. Többek szerint eleve érthetetlen, hogy a borgazdaság eleve hogyan gondolta, hogy borban fizeti ki az embereket, hiszen jobbára olyan szõlõtermelõkrõl van szó, akik nem tudnak szõlõt feldolgozni, mert nincs pincéjük, eszközük ehhez, ekképp nem is tudnák hová tenni az így kiadott, esetenként akár több ezer liternyi bort. Ez tehát nagy valószínûséggel feketén kerül ki a piacra, hiszen aligha elképzelhetõ, hogy ezt a mennyiséget otthon, például egy ötven négyzetméteres nyolcadik emeleti lakótelepi panelben fogják kerülgetni, de ahhoz is sok, hogy a haverokkal szép csendben elszürcsölgessék. Volt ugyanakkor olyan is, aki inkább kihozta minden követelését borban, mint például az egri Szepesy Béláné, akinek milliós tételben tartozott a zrt. – Féltünk a felszámolástól, ezért arra gondoltuk, hogy elvisszük a bort. A Bikavér-alap literjét 312 forintjával számolták, ám ilyen áron lehetetlenség eladni – mondta. – Tisztességtelen eljárás volt ez az egész, végig csak hitegettek bennünket. A 2007-es szüretre meghirdetett felvásárlási áraknál még nyolcnapos fizetési határidõt ígértek, ám amikor vittük a szõlõt, akkor már decemberrõl volt szó, utána meg márciusról. Fizetni persze azóta sem fizettek. Szóvá tettük a 312 forintos árat is, ám erre az volt a válasz, hogy a kezelési és tárolási költséget is be kellett építeni. Csakhogy mi ezt nem kértük, miért nem fizettek ki minket idõben? Ráadásul két évig õk használták a mi pénzünket, amire éppen nekik kellett volna kamatot fizetniük. A borgazdaságnak fel kellett volna mérnie, mennyi szõlõt tud megfinanszírozni, akkor nem itt tartanánk. Hozzátette: egyelõre nem hagynak fel a szõlõmûveléssel, de nem tudni, mit hoz a jövõ. Az elhangzottak kapcsán kíváncsiak lettünk volna az Integrált Borgazdaság Zrt. közelmúltban kinevezett vezérigazgatójának, Lengyel Miklósnak a véleményére is, ám õ egyelõre nem kívánta kommentálni a történteket. Amennyiben ismertetni kívánja a cég álláspontját, természetesen azt is közreadjuk.

A hitelezõi választmány javaslatai:

A termelõk tulajdonába kizárólag olyan bor kerülhetne, amelyre a zrt. beszerzi a Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borminõsítõ Intézet forgalomba hozatali engedélyét. Tehát forgalomképes, minõségében garantált borról lehet csak szó. Például minõségi kategóriájú Egri Kékfrankosról, Egri Leánykáról.

Egységesen húszszázalékos árcsökkentés. Eredetileg a Bikavér-alap literjét 312, a vörösborét 288, a fehérborét pedig 252 forinttal számította fel a zrt.

Aki a bort el kívánja szállítani az év során bármikor, akár több részletben is megtehesse.

A borgazdaság felszámolása esetén is hozzájuthassanak a jogos követelésük fedezetéül szolgáló borhoz a hitelezõ termelõk.

Azok az áfa-alanyok, akik számlát állítottak ki a szõlõleadáskor, és lerótták az áfát, viszont a szõlõt nem fizették ki nekik, s így az áfát sem tudták visszaigényelni, kapják meg az ellenszámlát. A javaslatokkal kapcsolatban Tarsoly József elmondta, a borgazdaság vezetése idõközben az árcsökkentésre vonatkozó pont kivételével elfogadta a választmány követeléseit, s ígéretük szerint az ekképp módosított szerzõdéseket a héten kiküldi az érintetteknek. Lényeges: a 440 termelõbõl eddig 112 fogadta el a zrt. februári módosított ajánlatát. További 154 gazda jelezte: nem írja alá a diktátumot, az õ összkövetelésük közel 125 millió forintra rúg. 174 termelõ ugyanakkor még nem nyilatkozott, ám a héten nekik is jelezniük kell, mik a szándékaik, ellenkezõ esetben a felszámolás megindításakor semmilyen védelmet nem kapnak, s az eredeti, õszi szerzõdés marad érvényben.

A tanács kezei meg vannak kötve – Ez az eljárás, ami a termelõkkel történt, sajnos nem csak az Egri Borvidék sajátossága, és nem csak erre az ágazatra igaz, ez jelenti ma Magyarországon a „jogbiztonságot” – jelentette ki Varsányi Lajos (képünkön), az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsának (EBHT) elnöke. – Az egyik legnagyobb gond ezzel a történettel, hogy amíg tart a vajúdás és nem zárul le az egész, folyamatos piacvesztéssel jár együtt – mutatott rá. Varsányi szerint az EBHT kezei meg vannak kötve, gyakorlatilag semmilyen formában nem tud, nem tudott beleavatkozni a folyamatokba, tekintve, hogy két fél – a zrt. és a termelõk – közti magánjogi szerzõdésekrõl van szó. – Utólag persze okosabb lehet az ember, talán szerencsésebb lett volna, ha már évekkel ezelõtt megkezdõdik a felszámolás. Csakhogy egy ilyen lépés alapjaiban rázná meg a borvidéket, így az érintettek végig abban bíztak, hogy elõbb-utóbb normalizálódik a helyzet – vélekedett a hegyközségi tanács elnöke.

Az Egri Borvidék számokban Terület: 6030 hektár Termelõk száma: 12 ezer Hegyközségek száma: 11 Szõlõ: 70 százalék kék szõlõ (fõbb fajták: Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot, Zweigelt, Portugieser) 30 százalék fehér szõlõ (Rizlingszilváni, Leányka, Hárslevelû, Olaszrizling).

Forrás:
Heol.hu
http://www.heol.hu