Cirfandli nélkül maradt a pécsi látványszõlészet

Az oltványok „kicsirkézésénél” derült ki csak számunkra, hogy nem is cirfandli növekszik a tettyei látványszõlõben. Akkor még azt hittük, csak egy rossz tréfa lehet, hogy nem cirfandli, hanem egy általunk ismeretlen fajta, kozmopolitan áll az oltványok jelölésén – mérgelõdik Ungurán József, a pécsi Tüke Borház üzemeltetõje. Szerinte – és erre Merza Péter, a Pécs2010 Menedzsment Központ Kft. fejlesztési igazgatója is így emlékszik – a cirfandli, azaz Pécs zászlósborát adó szõlõfajta tettyei telepítésével kapcsolatosan addig nem jelentkeztek problémák, amíg nem vált ismertté, hogy ki nyerte a pályáztatáson az üzemeltetést.

Õszi telepítést terveztek, ám tavaly nem tudtak nekiállni a munkának a telepítéssel megbízott kivitelezõk – egyebek mellet az idõjárási viszonyok miatt –, pedig akkor cirfandli oltványt is be tudtak volna szerezni, meg volt rendelve, és készleten is volt. Ezt már közvetve az alvállalkozótól tudjuk, a történetet azonban Merza Péter is megerõsítette.

Írtunk korábban arról, hogy a 2010-es pécsi EKF-projekt köztér-felújítási pénzébõl, a tettyei rekonstrukció részeként, megnyitották a Tüke Borházat, amelyet pécsi borok bemutató- és kóstoltatóhelyeként terveztek kialakítani. A szõlõtelepítéssel a tettyei munkálatok nyertes generálkivitelezõje, a Sztráda92 bízta meg a bólyi faiskolát.

– Februárt követõen, mikor kiderült, én nyertem, és nem dr. Lisicza István borász, pécsi kertészmérnök, a másik pályázó, onnantól elfogyott Pécsett a cirfandli oltvány, s megtudta a jóhiszemû, telepítéssel megbízott kivitelezõ a Szõlészeti és Borászati Kutatóintézetben és a Pécsi Hegyközségben: a cirfandli telepítése tulajdonképpen nem is ajánlott a Tettyére – meséli Ungurán. Azt már mi tesszük hozzá, hogy sokan tudják a városban, hogy Lisicza István mind a Hegyközséghez, mind a Borászati Kutatóhoz is erõs szálakkal kötõdik.

Ugyancsak a kivitelezõk mesélték, hogy már az õsszel bemutatkozott nekik a Tettyén dr. Lisicza István mint a város megbízott szakértõje, s mint a borház, s így a látványszõlõ lehetséges üzemeltetõje, s ajánlásokat is megfogalmazott arra nézvést, hogyan, miképpen folyjék a cirfandli szõlõ telepítése, errõl grafittal készült rajzot is közölt. Amikor azonban idén februárban kiderült, hogy nem õ lesz az üzemeltetõ, hamarosan egy levelet is írt a kivitelezõknek, hogy korábbi telepítési rajzát visszavonja, s az saját szellemi terméke, nem használhatják fel. Megjegyezzük, hogy a telepítési rajz más szakértõk szerint nem egy új, vagy a szõlész, kertészmérnöki szakma elõtt ismeretlen sémát tartalmaz.

Az alvállalkozó nem sokkal ezt követõen indult el, hogy beszerezze a tavaszi, s már halasztást nem tûrõ telepítéshez szükséges oltványokat. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a pályázati kiírás kifejezetten cirfandli telepítésére szólt, hisz mi más is reprezentálhatná a pécsi borvidéket mint a zászlósbort adó, ráadásul csak itt, s még egy más ponton a világban, Ausztriában termõ szõlõfajta.

A beszerzés azonban nem járt sikerrel, ahol megrendelték, már nem volt – állítják, lehetetlenné vált cirfandli oltvány vásárlása. Miután azonban a kényes fajta helyett inkább a rezisztens, strapabíróbb kozmopolitant ajánlották, kaptak az alkalmon, és megrendelték azt.

Ungurán Józsefnek azért sem mindegy, hogy milyen ültetvényt kell gondoznia üzemeltetõként, mert nyertes pályázatában egy szõlõ örökbefogadási programot is meghirdetett, ami szerint egy bizonyos összegért tíz szõlõtõkét örökbefogadhat bárki, aki fizeti a díjat, s ezért a termõre fordulás évétõl kezdve egy szüretre kap meghívást, majd hat palack egyedi címkés cirfandlit kap, részben az itteni szõlõ felhasználásával. Nem túlzás állítása, hogy a cirfandlival sikeres lehet az örökbefogadási program, másik fajtával kevésbé, különösen egy ismeretlen, kísérleti szõlõvel.

Érdeklõdtünk a szõlészeti kutatóintézetben is, Kozma Pállal, a kozmopolitan rezisztens faj kikísérletezõjével beszéltünk, aki nem kívánt nyilatkozni az ügyben. Annyit mondott csak, hatalmas fejetlenség van a projekt körül, õk épp, hogy kisegítették a vállalkozót – aki gyors megoldást keresett náluk az utolsó pillanatban – a kísérleti fajtával, amit egyébiránt át lehet oltani késõbb cirfandlivá.

Merza Pétertõl tudjuk, hogy a jóhiszemû alvállalkozó és generálkivitelezõ – aki egyébként nem közölte a Menedzsment Központtal, hogy a megbízással ellentétben nem cirfandlit telepítettek – vállalja saját költségén a jövõ tavaszi átoltatás költségeit, s így a termõrefordulás sem tolódik késõbbre. Amit még megtesznek a jövõben az az, hogy a területet közparkból átminõsíttetik zárt kertté, s egy kiseb kerítést is építenek a szõlõnek.

Dr. Lisicza Istvánt is kerestük, de azt mondta, méltatlan lenne számára ebben az ügyben nyilatkozni. Õ hosszú évek óta segítette ezt a programot, ott volt már, amikor felmerült ennek a lehetõsége, s miután szívén viselte a történetet, s a közelben is lakik, segített, önzetlenül. Továbbra is segít, ha felkérik. Arra, hogy elfogyott a városban a cirfandli oltvány, annyit mondott, õ tudta, hogy volt tavasszal másutt, például Zalában még cirfandli oltvány, tízezer tõ összesen, ám õt senki sem kereste akkor sem, hogy tud-e segíteni.

Felvetésünkre, hogy amiatt is inkább Ungurán József pályázatát támogathatta a város, hogy ne egy érintett bortermelõ mutassa be a borvidék nedûit, azt mondta, ezt a városnak kell tudnia, és eldöntenie, amit természetesen tiszteletben tart.

Elismerte azt az értesülésünket, hogy annak ellenére sem lehet kapni jelenleg a Tüke Borházban Lisicza bort, hogy Ungurán József kereste õket ez ügyben, de nem kívánta kommentálni.

Forrás:
bama.hu
http://www.bama.hu