Budapestrõl mondják meg, hogyan készüljön a tokaji?

Február 2-án, hétfõn reggel Gaálné Király Enikõ úgy érezhette, hogy eljött végre az õ nagy napja. A korábban több birtokon is megfordult borkereskedõ vezérigazgatóvá kinevezését ugyan már az elõzõ héten bejelentették, de a karrierje csúcsára érkezõ cégvezérnek mégiscsak ez volt az elsõ „rendes napja”. Nyolckor belépett a Tokaj Kereskedõház (TK) tolcsvai központjába és szép napra készült. Amit azonban gyorsan elrontott az Üzemi Tanács (ÜT) négyoldalas levele.

A hivatalosan 10 óra körül kézbesített dokumentum törvénytelenséget olvasott a cégvezetés fejére. A vád komolyságát – ugyanakkor Gaálné lélekjelenlétét is – jelzi, hogy 3 órával késõbb, a 200 kilométerre lévõ Budapestrõl berobogtak az udvarra a cég jogászai, és röviddel 1 óra után elkezdték a dolgozókat raportra hívni. A munkavállalói szervezet levelét Felházi Sándorné ÜT-elnök írta alá, így nem meglepõ, hogy a raktárból – ahol egyébként dolgozik – õ is „eltûnt egy idõre”.

Fele, harmada maradhat?

Az ÜT levele a fejlécben ugyan javaslatként definiálta magát, de az írásnak nagyjából egy oldala azt taglalja, hogy miért probléma, hogy „a munkaadó nem ismeri az ÜT jogait [és] a Tokaj Kereskedõház 2000-ben elfogadott Kollektív Szerzõdését sem”, és hogy mi minden következik abból, hogy ez alapján a cég felügyelõbizottsága törvénytelenül mûködik.

„Az ÜT egyedül az elbocsátások törvényességét vitatja” – olvasható a levélben, melynek megírását egyértelmûen az indukálta, hogy a TK elõzõ héten kiadott, Gaálné székfoglalójaként is értelmezhetõ sajtóközleményében mellékesen megemlítette, hogy elbocsátja 160 dolgozója egy részét. E sajtóközleményrõl korábban már írtunk – azt emeltük ki belõle, hogy a cégnél szokássá vált technológiai megújulás és minõségi forradalom folytatását ígérõ tételek közé csak úgy becsomagolták a napra pontosan két évet a cégnél töltõ addigi vezérigazgató, Goreczky Gergely leváltását is. A Gaálné szájába adott mondatok amúgy beolvastak az elõzõ vezetésnek, és azt ígérte az új vezérigazgató, hogy „a társaság 20 év adósságát törleszti az eddig halogatott reformok végrehajtásával”. Az ezt követõ mondatból – mely szerint a Tokaj Kereskedõházhoz hasonló méretû, piaci alapon mûködõ birtokok fele-, harmadennyi emberrel is jól mûködnek – viszont a kapukon belül pánik lett, mivel a dolgozók mindezt úgy dekódolták, hogy az új vezér belépõje az, hogy a dolgozók felét-kétharmadát lapátra tegye.

Némi cégen belüli tájékozódás után azt sikerült konkretizálni, hogy a 160 fõs Tokaj Kereskedõház februárban 70 embertõl megválik. A kapun belül az utóbbi hónapokra már-már skizofrénné vált a légkör – ez magyarázza azt is, hogy volt olyan középvezetõ, aki tényleg elhitte, hogy Gaálné egyszerûen kifüggeszteti a faliújságra a kirúgottak névsorát, „és akkor majd mehet mindenki isten hírével”. Nagyon úgy tûnik, hogy ezt kívánja megtorpedózni az ÜT február 2-án kézbesített levele.

Kollektív munkajogok

Az ÜT abba kapaszkodik bele – és ezen keresztül játszhat minimum idõhúzásra, vagy akár arra is, hogy sok embert megmentsen a kirúgástól –, hogy szerinte a leépítésrõl szóló döntés nem jogszerû. Álláspontjuk szerint a Tokaj Kereskedõház kollektív szerzõdése azt tartalmazza, hogy a cég felügyelõbizottságában (fb) – illetve most az ennek a szerepét átvevõ ügyvezetõ felügyelõbizottságban (üfb) – a dolgozói oldalt egyharmad rész illeti meg, azonban most a munkavállalói oldalnak nincs delegáltja a testületben. Ezért nem hozhat szabályos döntést a grémium – így gondolkodik az ÜT. A Tokaj Kereskedõház és a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. ezt az álláspontot vitatja. (A részleteket a keretes részben kifejtjük.)

Lapunk két munkajogászt is megkeresett a kérdéssel. Egyikük, az ügy alaposabb ismerete nélkül azt mondta, hogy „per esetében kérdéses” kimenetelûnek látja a helyzetet. A másik szakember viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogszabályi ütközések esetén a kollektív szerzõdést védõ Polgári törvénykönyv a fontosabb regula, így hiába, hogy a munkajogban jelenleg más szerepel, „az adott munkáltató és munkavállalói közti, rájuk speciálisan érvényes megállapodások felülírhatják a Munka törvénykönyvében szereplõket”.

Egyeztetés helyett akadálymentesítés

Az ÜT-levél indukálta kihallgatásokról és egyeztetésrõl hivatalosan ugyan semmilyen információ nem került napvilágra, de a zárt ajtók mögötti alkudozásról és ígéretekrõl emlékeztetõ készült. Késõbb erre való hivatkozással így szárnyra kapott, hogy az új vezérigazgató nemcsak azt ígérte meg, hogy egy hónapon belül megpróbálják a kérdést házon belül megoldani, de hogy Gaálné arra is utalt, hogy ha mégis lesznek elbocsátások, akik végül kapun belül maradnak, megkaphatják az elbocsátottak bérállományát.

Errõl a zárt ajtók mögötti tárgyalásokról szerettük volna megkérdezni a vezérigazgatót és az ÜT-elnököt is, de a Tokaj Kereskedõház erre a kérésünkre – a többivel ellentétben – nem reagált, Felháziné pedig azzal hárított, hogy titoktartási papírokat írattak vele alá és így nem nyilatkozhat.

Az ügy kipattanásakor a cég hivatalosan azt válaszolta a hvg.hu-nak, hogy az ÜT-levél után valóban kértek idõt „annak érdekében, hogy a menedzsment a levélben szereplõ javaslatokat áttekinthesse és mérlegelhesse elfogadásukat”, de errõl mára kiderült, hogy az így kapott haladékot a menedzsment a problémák elhárítására fordította.

Gaálné már február 13-án átvetette a válaszlevelét Felházinéval. Ebben a Munka törvénykönyvére hivatkozva, „a létszámcsökkentési szándékkal kapcsolatban” arról tájékoztatta az ÜT-t, hogy az „a hatékonyság és a versenyképesség helyreállítását” szolgálja. Valamint, hogy az „a technológiai megújulás” következménye, illetve azé is, hogy a Tokaj Kereskedõház a 2014 májusában elrendelt készletvisszahívás következtében „a meglévõ vevõit és piacainak nagy részét elveszítette, amibõl kifolyólag a megrendelések jelentõsen csökkentek”. Ezért – közölte a vezérigazgató – márciusban 24 fizikai munkást (köztük 20 szakmunkást, 2 betanított-, illetve 2 segédmunkást), valamint 24 szellemi munkakörben dolgozót (4 vezetõ-irányító szakembert és 20 ügyintézõt) elküld a cégtõl. Vagyis a korábban belengetett 70-rõl körülbelül két hét alatt 48-ra apadt az elbocsátandók száma.

Gaálné magabiztosságáról mindenesetre árulkodik, hogy a válaszlevélben a kollektív szerzõdésbõl eredõ anomáliát szóba sem hozta, s erre csak úgy utalt, hogy a végkielégítések, illetve a felmondási idõk az abban foglaltak szerint történik majd meg. Azt a cég ügyvédjétõl tudjuk, hogy ez a végkielégítés egyes esetekben – a kollektív szerzõdésben foglaltak miatt – akár 14 havi jövedelem kifizetését is jelenti majd. (Ez viszont azért érdekes, mert a végkielégítéseknél a TK hivatkozási alapnak tekinti a kollektív szerzõdést, ám az elbocsátásoknál azt nem tekinti mérvadónak.) A létszámleépítés kicsikarása tehát ezen az áron is megéri a cégvezetésnek.

Lesöpörték õket

Az ÜT a válaszlevélre tíz nappal késõbb hivatalos viszonválaszt küldött, és sérelmeik jogosságának alátámasztásához még Lázár Jánost is megidézték. A Miniszterelnökséget vezetõ miniszter még 2013-ban, az állami vállalatnál akkor kezdõdõ technológiai fejlesztések alapkõletételnél olyanokat mondott, hogy „próbáljuk bebizonyítani, hogy a Magyar Állam lehet jó gazdája a Tokaj Kereskedõháznak”, illetve, hogy „a kormány elszánta magát, hogy biztosítani fogja a személyi feltételeket és a forrást”.

Hiábavalónak bizonyult azonban ez is, ahogyan Felházinénak az a ravasz húzása, hogy jelezte: a készletvisszahívásból eredõ károkról nem az elbocsátani rendeltek tehetnek, hanem épp az a cégvezetés, ami Gaálnét is a székébe ültette. De mindhiába kérték az fb törvényes mûködésének visszaállítását is, az errõl csak március 4-én megtartott egyeztetésen már szó sem esett. A vezérigazgató (a termelési-, és a gazdasági vezetõ mellett a cég fõvárosi ügyvédjével, és a Tokaj Kereskedõház kommunikációját intézõ, szintén budapesti szakemberrel az oldalán) 30 perc alatt, ahogyan forrásaink lefestették a helyzetet, lényegében felmosta a padlót a hatfõs munkavállalói delegációval. Már csak arról egyeztettek, hogy az elbocsátások során milyen tényezõk veendõk majd figyelembe.

Hogy kit rúgnak ki és ki marad egyelõre a kapukon belül, az napokon belül kiderül. Aztán az is, hogy a dolgozói struktúraátalakításnak mindez a végállomása vagy csak az elsõ lépésének számít.

Leépítés: nem új ötlet

A Tokaj Kereskedõháznál a létszámfaragás nem új gondolat: ha arányaiban nem is a mostanihoz mérhetõen, de az elbocsátások kérdése évek óta napirenden van. Fõként annak az állami szemléletnek „köszönhetõ” ez, hogy az állami cégekbõl minden központosítható, tömbösíthetõ tevékenységet megpróbálnak kiszervezni, és csak szolgáltatásként visszavásárolni.

Amellett persze lehet érvelni, hogy a TK legnagyobb pincéjének számító szegi pince tervezett bezárásával feleslegessé válik néhány ottani pozíció. Valamiféle élménycentrumot, üdülõhelyet álmodnak oda, a semmi közepére, a hegyoldalba a cég döntnökei, amihez nyilván kevesebb borászra és efféle, szakmai segéderõre lesz szükség. Viszont a szegi pince helyébe lépõ, fejlesztések és szakemberek után kiáltó tolcsvai pincék felszívhatnák a szegiben felszabaduló dolgozókat.

Az viszont tûnhet logikusnak is, hogy a bérszámfejtést, a könyvelést vagy éppen a céget kiszolgáló rendszerinformatikát inkább szolgáltatásként vegye meg eztán „külsõstõl” a Tokaj Kereskedõház. Ám a teljes kép ez utóbbi esetben problémákat is magában rejt, pláne, ha a szolgáltató nem csak kilométerben mérve, de specifikumában is távol esik Tolcsvától. Még menedzsmentekkel korábban, de elõfordult már, hogy állami utasítás jött: a Tokaj Kereskedõház a bérszámfejtést adja át egy másik (gyöngyösi vagy budapesti) cégnek. A végrehajtás elõtt a belsõs és külsõs munkavégzést „leütésre pontosan” összehasonlították, és kiderült, hogy a fél tucat ember kirúgásával felszabadítható bértömegbõl és kiadásmegtakarításból a munkadíjak közti kis különbségek, valamint az elbocsátottak végkielégítésének megfizetése miatt a kiszervezést mint soha meg nem térülõ döntést kellene végrehajtani.

Mindezt azért érdemes visszaidézni, mert Gaálné az elsõ, pörgõsre sikerült napját követõen minden irodai munkát leállított. „Néhány napra leállt a könyvelés, az analitika, minden az irodán, és a dolgozók arra lettek ráállítva, hogy a tavaly felmerült szõlészeti költségeket vizsgálják át tövirõl hegyire” – mesélte az egyik részvevõ. Azt, hogy mi jött ki a végén, õ sem tudja, arról legfeljebb a menedzsmentben készült tájékoztató, de az utolsó tárgyaláson Gaálné tudomásunk szerint azzal mosta le az ÜT munkahelymegtartó javaslatait, hogy a vagyonvédelmet, illetve a növényvédelmi munkákat saját emberrel nem éri meg végeztetni, mert annál olcsóbb a külsõs szolgáltató.

Az is lehet, hogy ez így is van. Ez esetben viszont az nem érthetõ, hogy az épp a napokban ott, Tolcsván építeni kezdett új irodaházat valójában kinek is építik.

Pusztán a számokon és költségrubrikákon túl azonban azt is látni kell, hogy a céges átszervezés abba az irányba is mutat, hogy a Tokaj Kereskedõház kereskedelmi és döntéshozatali apparátusa lassan végleg Budapestre költözik. Így a borvidék olyan egyszerû költséghellyé válhat, ahol a cég csak termel, és ahová nem is kell más (a kisszámú végrehajtó menedzsmenten kívül), csak betanított munkás.

Forrás:
HVG.hu
http://hvg.hu