Brüsszel nem adja fel a borok reformját

Az Európai Bizottság a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal (FVM) együttmûködésben ismertette az Európai Unió borreform-javaslatát a borágazattal. Közös szervezésû konferenciájukon bemutatták a borágazat jövõjére vonatkozó terveiket. A jelenleg elõkészítés alatt álló javaslatot még lehet észrevételezni. A tárgyalás a jövõ év elején kezdõdhet meg, megállapodás legkorábban 2007 végére várható. A közös borpiac szervezésérõl Dr. Mikulás Ildikó piacszabályozási referens ismertette az Európai Bizottság álláspontját.

A reformot a világszerte tapasztalható túltermelési válság, és az ezzel párhuzamos európai fogyasztáscsökkenés teszi szükségessé. A cél egy olyan javaslat létrehozása, amely segíti a hagyományokat, a környezetvédelmet és a termelõk helyben maradását. A Bizottság a hatásvizsgálatok lefolytatása után kettõre szûkítette a lehetséges tervek számát.

Az EU szinte biztosan nem támogatja tovább a lepárlást, a magántárolást, a sûrített must felhasználását. Ezeket a pénzeket hatékonyabban, más intézkedésekre akarják elkölteni. Eltörlik a telepítési jogok rendszerét, ezzel együtt a kivágási támogatást is. A két terv közötti egyetlen különbség abban rejlik, hogy megtartsák-e még egy rövid ideig a kivágások támogatását a túltermelés felszámolásának felgyorsítására. A kérdés tehát az, hogy 2010-ben, vagy 2013-ban szûnjenek meg.

Biztosan megmarad a szerkezetátalakítási támogatás, de elbírálása nemzeti hatáskörbe kerül. A támogatásokat különbözõ feltételekhez kötik majd. A vidékfejlesztési és környezetvédelmi támogatási keretbõl továbbra is részesedik az ágazat, a bizottság ígéretei szerint a korábbinál nagyobb mértékben. Ez valószínûleg azért hangzott el, mert az ágazatra jutó 1,2 milliárdos támogatási keret egy részét Brüsszel át kívánja csoportosítani a vidékfejlesztés céljaira. Ez pedig azt jelenti, hogy a környezetvédelmi, gazdatámogatási, és a Magyarországon még csak meg sem pályázható korkedvezményes nyugdíjazási célok egy része a borágazat pénzébõl valósul majd meg. Az indoklás szerint ez a régióban marad, tehát közvetve a szakmát segíti.

A marketing támogatása megmarad, igaz, hogy ebbõl a magyar boroknak eddig csak megalázó morzsák jutottak, meglehetõsen zavaros körülmények között. Ha valakinek illúziói lennének a jövõre vonatkozóan, akkor jó ha tudja, hogy a tervezet mindössze két sorban foglalkozik a bormarketinggel, ami arra elég, hogy rögzítse a téma fontosságát. A szóbeli ismertetés során azonban elhangzott egy hatalmas fricska terve is: könnyen elõfordulhat, hogy a bormarketing keret jó részét a felelõs borfogyasztás promóciójára, tehát az alkoholfogyasztás káros hatásainak hangsúlyozására fordítják majd.

Az újítás a borítékok nemzeti hatáskörbe utalása lesz. A pénzügyi keretek nagy részének sorsáról tagállami szinten döntenek majd. A tagállami keretet „objektív kritériumok” alapján határozzák majd meg, de errõl egyelõre semmilyen információ nincs. Nagyon méltatlan helyzetbe kerülhet a gyenge érdekérvényesítõ képességgel rendelkezõ Magyarország, ha a támogatási összeget nem az ország szõlõterülete, hanem az eddigi támogatási összegek alapján osztják majd.

A tagállami önrendelkezés azonban csak látszólag bõvül: az Unió elveszi a tagállamoktól a döntést a kivágások ügyében. Az indoklás egyszerû: az EU fizet, a tagállamnak pedig semmi köze ehhez, csak gáncsolná a kivágást, hogy minél több területe maradjon. A termelõk döntését csökkenõ mértékû támogatással sürgetik majd, és a tagállamok nem tehetnek majd semmit felheccelt gazdáikkal: Brüsszel örömmel fizet azoknak, akik elpusztítják jövõjüket és kultúrájukat. Persze a kivágásokra felajánlott összegek elsõsorban az újonnan csatlakozott országokban lesznek csábítóak, az 5 év alatt 400 ezer hektáros keretre fordítandó 2,4 milliárd euró átlagosan 1,5 millió forintos júdáspénzt jelent hektáronként. Félõ, hogy ezért az összegért szinte minden szõlõterület kivágnak majd a szegény tagországokban. Pedig õk szinte semmit sem kaptak azokból a lepárlási támogatásokból, amelyek sokáig alapot nyújtottak a biztos megélhetéshez az eladhatatlan tömegborokat termelõ – fõleg spanyol és francia – gazdáknak. Az intervenciós támogatási rendszer tehát nem oldotta meg a túltermelést, hanem részben tovább fokozta a válságot, aminek könnyen az újak ihatják meg a levét.

Valószínûleg az európai érdekek és hagyományok feladásaként értékelik majd sokan azt, hogy Brüsszel a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO) folytatott tárgyalásokra hivatkozva meg kívánja szüntetni a mustra vonatkozó behozatali tilalmat, és ráadásul engedélyeznék azt is, hogy európai bort importálttal házasítsanak a palackba kerülés elõtt.

A tervezet a borászati eljárásokat is szabályozza majd. Ez szakmai szinten máris kettészakította Európát. Tilos lesz cukrozni, és a mustsûrítés támogatása is megszûnik, pedig ez csökkenti a felesleges készleteket, mustot von ki a piacról. A szigor arra fogja ösztönözni a gazdákat, hogy a szõlõben, a tõkén tegyenek a minõségért, ne a könnyebb utat választva utólagos mustjavítással oldják meg a kérdést. Így talán véget érnek a tömegtermelés és a pancsolt borok évtizedei az öreg kontinensen. A versenyképesség persze sérül: az újvilágiak még udvariatlanabbak: szinte génsebészeti módszereikkel alkotórészeire szedik a mustot, majd az összetevõkbõl olyan bort készítenek, amilyet akarnak. A pancsolási versenyben tehát vesztésre vagyunk ítélve, Európa útja a minõség, az évezredes hagyományok alapján a termõhelyre jellemzõ bor.

A tanácskozáson felszólaló Dula Bence, egri borász szerint mindent megoldana, ha a valóságot fel kellene tüntetni a palackon. A bor élelmiszer, tehát az újvilágban alkalmazott módszereket, a sûrítést, szárítást, aromafokozást, vizezést és az Európában használatos savazást és cukrozást is rá kellene írni a címkére. A rendesen mûvelt szõlõbõl készült, valódi borokon pedig rövid lenne a felsorolás: szõlõ felhasználásával készült. A többi már a fogyasztón múlna.

A pancsolás terén elszenvedett vereség azonban sokaknak fáj, a cukrozás körül máris nagy vita alakult ki, hiszen sokan élnek tömegborok termelésébõl ott is, ahol ezt a klíma nem engedi. A déli országok persze jól mulatnak, náluk beérik a szõlõ a zacskós napsugár nélkül is. A németek és osztrákok viszont alaposan megijedtek, és sajnos velük tart Magyarország is: megint rossz irányba orientálódunk.

A magyar kormány álláspontját Harcz Zoltán, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárpiaci Fõosztályának vezetõje ismertette. Elmondásából úgy tûnt ki, hogy Magyarország két legfõbb gondja a cukrozás és a melléktermék kötelezõ lepárlási rendszer fenntartása.

A magyar álláspont eddig minimálisra szorítkozó ismertetései során a minisztérium legnagyobb eredményének azt tekinti, hogy klimatikus és csapadékviszonyokról szóló hosszas elemzésekkel sikerült levezetniük, hogy Magyarország éghajlata alkalmatlan a bortermelésre, nem lehet minden évben érett szõlõt szedni, ezért a cukrozás szociális érdek.

A szaktárca számára van még egy sarkalatos kérdéskör: a melléktermékek ellenõrzött lepárlásának a magyar borásztársadalmon tûzzel-vassal keresztülvert rendszerének fenntartása. Az indoklás szerint azért nem szabad hagyni megszûnni a nemrég kiépült rendszert, mert befektetések épültek rá, és gyenge minõségû bor nem kerülhet a piacra. A több éve hangoztatott érvek úgy tûnik, továbbra sem jutottak el a minisztériumba. A gyenge minõségû borok létezõ gondjait nyilván továbbra sem oldja majd meg, ha környezetszennyezõ, és pazarló módon keresztülhurcoljuk a törkölyt az országon, azzal el lehetne számolni másképp is.

A minisztérium a véleménykülönbségek ellenére néhány dologban azért szerencsére egyet ért a szakma képviseletében megszólaló Horváth Csabával, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fõtitkárával, aki a termelõk félelmeit és várakozásait tolmácsolta. A szakember véleménye szerint a kivágások támogatása értelmetlen, mert semmit nem segít a válságon: a termeléscsökkenéssel keletkezõ rést azonnal betölti az import. A kivágás ráadásul környezetvédelmi és társadalmi problémákat vetne fel. A termelés-mérséklés lehetõségét nemzeti hatáskörben kell tartani, de biztosítani kell egyben az uniós borok eddiginél jobb piaci lehetõségeit, fõként marketing- és a szerkezetátalakítást szolgáló támogatások növelésével.

Forrás:
Deluxe
http://www.deluxe.hu