Bortermõ vidék lehet Dánia az éghajlatváltozásnak köszönhetõen

Borászati és klímaszakértõk szerint az éghajlatváltozás miatt átrajzolódik a szõlõtermõ vidékek világtérképe: újabb területeken lehet szõlõket telepíteni, a hagyományos szõlõvidékeket pedig a hõmérséklet emelkedése és a hosszabb aszályok fenyegetik. Fernando Zamora borászati kutató, a spanyolországi Tarragona Rovira i Virgili egyetemének tanára viszont optimista: nem kételkedik benne, hogy mindig is lesznek szõlõvidékek a hagyományos régiókban, de új stratégiákat kell kigondolniuk – és kétségkívül lesznek új szõlõvidékek is.

„Németországban olyan helyeken kezdenek el minõségi borokat termelni, ahol korábban ez rendkívül nehéz volt, és már Dániában is foglalkoznak borászattal” magyarázta. Mások között Tasmánia, Új-Zéland egyes régiói, Chile déli része, Ontario és más kanadai régiók, valamint Anglia, a franciaországi Moselle megye és a németországi Rajna-vidék számára lehet elõnyös az éghajlatváltozás. Gregory Jones, a kanadai Dél-oregoni Egyetem borászati professzora szerint, ha a mostani ismeretek valósnak bizonyulnak, kétséges, hogy szõlõvidékek ugyanazokat a szõlõfajtákat tudják majd termeszteni és ugyanolyan stílusú borokat állíthathnak elõ a jövõben is. Fernando Zamora és Gregory Jones az INRA mezõgazdasági kutatóintézet által vezetett nemzetközi programban (ACCAF) dolgozik, amely az éghajlatváltozásnak az erdõkre és a mezõgazdaságra gyakorolt hatásait kutatja.

A borászattal foglalkozó klímaszakértõk elõrejelzése szerint 2050-re az átlag hõmérséklet 2 Celsius-fokkal nõ és szélsõséges éghajlati jelenségekkel is számolni kell. Márpedig a vízhiány, a hirtelen hõmérsékletváltozások, az özönvízszerû esõzések és a fagy nagy hatással van a cukrok és a savak egyensúlyára, a csersav érettségére és a borok ízanyagának gazdagságára.

Egyes, valaha finomnak tartott fehérborok testesebbek lesznek, míg egyes átlagos vörösborok valóságos gyümölcsbombákká alakulnak át. „Elzászban az éghajlatváltozás máris probléma, mert megváltoztatja az ízjelleget, valamint a cukrok és savak egyensúlyát” – mondta Jean-Marc Touzard, az ACCAF koordinátora.

A délkelet-franciaországi Beaujolais-ban épp ellenkezõ a helyzet. Itt korábban a borászoknak cukrot kellett adniuk a szõlõhöz, hogy az asztali vörösbor elérje a kellõ alkoholszintet, most pedig a melegebb idõjárás javítja a borok minõségét. „2003-ban, a kánikula idején a boraink hasonlítottak a magasabb minõségi kategóriába tartozó Cotes du Rhone-i borokhoz” – mondta el Jean Bourjade, a helyi borászok szakmai képviselõje.

A déli Languedoc vidéken a melegebb és szárazabb idõjárás miatt testesebbek a borok, és magasabb az alkoholtartalmuk. A szõlészek azonban már alkalmazkodnak: magasabban fekvõ területekre és más talajokra telepítik a szõlõket. Egy másik megoldás a meleg vidékekhez szokott – például Szicílián, Görögországban, Spanyolországban vagy Portugáliában honos – szõlõfajták telepítése lehet.

Forrás:
dehir
http://www.dehir.hu