Borreform az EU-ban
Az Európai Bizottság ma a borpiac közös szervezésének gyökeres megreformálása mellett foglalt állást. Tervének célja az európai uniós bortermelõk versenyképességének növelése, az EU-ban termelt borok hírnevének megszilárdítása, az e borokat megilletõ piaci részesedés visszaszerzése, egyensúly teremtése a kínálat és a kereslet között, valamint a szabályozás egyszerûsítése, megõrizve ugyanakkor az EU-s bortermelés legjobb hagyományait, megerõsítve a vidéki térségek társadalmi szerkezetét, és figyelembe véve e térségek természeti adottságait. A Bizottság a reform megvalósításának négy lehetséges útját vette fontolóra, és végül egyértelmûen egy radikális, kifejezetten a borágazatra vonatkozó reform-modell mellett döntött. A reform végrehajtására vagy egy egylépcsõs, vagy egy kétlépcsõs megközelítést alkalmaznának. A kétlépcsõs megközelítés szerint elõször a kínálat és a kereslet egyensúlyának helyreállítását célzó intézkedésekre kerülne sor, majd azokra, amelyek a versenyképesség növelésére irányulnak, beleértve a telepítési jogok rendszerének felszámolását is. A termelõk számára nagyvonalú ösztönzõket ajánlanának fel a gazdaságtalan szõlõültetvények kivágásának elõmozdítására, a korszerûtlenné vált piactámogatási intézkedéseket – mint például a lepárlást – megszüntetnék, a címkézési rendszert és a borászati eljárásokra vonatkozó szabályozást pedig naprakésszé tennék és egyszerûsítenék. A pénzeszközök egy részét a borágazat igényeihez igazított vidékfejlesztési intézkedésekhez csoportosítanák át, és a tagállamok számára egy nemzeti pénzügyi alapot biztosítanának a nemzeti szinten meghatározott intézkedések finanszírozására. Az „egylépcsõs” változat szerint vagy hagynák, hogy a telepítési jogokra vonatkozó korlátozások rendszerének hatálya 2010. augusztus 1-jén lejárjon, vagy azonnal eltörölnék ezt a rendszert; ezzel egyidejûleg a jelenlegi kivágási program is megszûnne. A Bizottság úgy tervezi, hogy az elképzelések alapos megvitatását követõen, 2006 decemberében vagy 2007 januárjában jogalkotási javaslatokat terjeszt be a reformra vonatkozóan.
„Az európai borok a legjobbak a világon” – mondta Mariann Fischer Boel, mezõgazdasági és vidékfejlesztési biztos. „Borágazatunk jelentõs fejlõdési potenciállal rendelkezik, és nekünk ezt a potenciált aktívan ki kell használnunk. Történelmi hagyományaink és az EU-ban termelt rengeteg kiváló minõségû bor dacára az ágazat komoly problémákkal küzd. A fogyasztás csökkent, az Újvilágból behozott borok pedig egyre nagyobb teret hódítanak a piacunkon. Mi itt Európában túl sok olyan bort termelünk, amelynek nincs piaca. Túl sok pénzt költünk arra, hogy megszabaduljunk a feleslegektõl, ahelyett, hogy ezeket az összegeket a minõség és a versenyképesség javítására fordítanánk.
A túlbonyolított szabályok hátrányt jelentenek termelõink számára, és elbizonytalanítják fogyasztóinkat. Nem a körülbelül 1,2 milliárd eurós költségvetés megnyirbálását szorgalmazom, hanem azt, hogy ezt a pénzt értelmesebb módon használjuk fel. Ez nagyszerû lehetõség arra, hogy visszahelyezzük az EU borágazatát a csúcsra, ahova tartozik – nem szabad elszalasztanunk.”
Az EU-s borágazat:
Az EU-ban több mint 1,5 millió bortermelõ gazdaság található, amelyek 3,4 millió hektárra, vagyis az EU mezõgazdasági földterületeinek 2 %-ára terjednek ki. A bortermelés 2004-ben a mezõgazdasági termelés 5,4 %-át adta az EU-ban, és több mint 10 %-át Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Portugáliában, Luxemburgban és Szlovéniában. Az EU új borászati politikájának célkitûzései: Az uniós bortermelõk versenyképességének növelése; az EU-s minõségi borok – mint a világ legjobb borai – hírnevének megszilárdítása; a régi piacok visszaszerzése és új piacok meghódítása; Olyan borászati rendszer létrehozása, amely világos, egyszerû és hatékony szabályok alapján mûködik, és e szabályok révén biztosítja az egyensúlyt a kereslet és a kínálat között. Olyan borászati rendszer létrehozása, amely megõrzi az EU-s bortermelés legjobb hagyományait, megerõsíti számos vidéki térség társadalmi szerkezetét, és tiszteletben tartja a környezetet. A problémák: Az EU-n belüli borfogyasztás folyamatosan csökken, noha a minõségi borok értékesítésének volumene nõ. Az elmúlt tíz évben a behozatal évente 10 százalékkal nõtt, miközben a kivitel csak lassan emelkedik. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a túltermelés mértéke 2010/11-re eléri az éves bortermelés 15 %-át. A piactámogatási intézkedések – mint például a lepárlás – állandó elhelyezési lehetõséget biztosítanak az eladhatatlan felesleg számára. A „krízislepárlást” egyre gyakrabban alkalmazzák minõségi borok esetében is. A borkészítési eljárások adaptálására vonatkozó jelenlegi szabályok nehézkesek és csökkentik a versenyképességet. A címkézési szabályok bonyolultak és rugalmatlanok, bizonytalanságot keltenek a fogyasztók körében, és akadályozzák az EU-s borok forgalmazását. Az elõnyben részesített megoldás: A borászati rendszer mélyreható reformja A reformintézkedések a következõket foglalnák magukban: Újraindulna a kivágási program, és a kivágási támogatás szintjét úgy állapítanák meg, hogy a nem versenyképes termelõk számára ösztönzést jelentsen az ágazat elhagyására. A támogatás évente csökkenne, így ösztönözve a termelõket arra, hogy már az elsõ évtõl bekapcsolódjanak a kivágási programba. A cél 400 000 hektár szõlõültetvény kivágása öt év alatt, legfeljebb 2,4 milliárd euro összegû támogatás igénybevételével. A kivágás önkéntes alapon történne. A telepítési jogok rendszerét meghosszabbítanák 2013-ig, amikor is végleg megszûnne. A legkevésbé versenyképes termelõk komoly ösztönzést kapnának arra, hogy jogaikat eladják, míg az ágazatban maradók nagyobb hangsúlyt fektetnének a versenyképességre, hiszen a telepítési jogokkal összefüggõ költség a továbbiakban nem akadályozná a terjeszkedésüket. A korábban szõlõvel beültetett területek jogosulttá válnának a mezõgazdasági üzemek egységes támogatási rendszerének keretében nyújtott támogtásokra, és a támogatások kifizetése bizonyos környezetvédelmi minimumkövetelmények teljesítéséhez lenne kötve. A piacszabályozási eszközök – mint például a melléktermékek lepárlásához, az élelmezési célú alkohol lepárlásához, a magántároláshoz és a mustfelhasználáshoz nyújtott támogatás – alkalmazása megszûnne. A krízislepárlás megszûnne, vagy helyébe egy másik, a nemzeti pénzügyi alap felhasználásával finanszírozott biztonsági háló lépne. Az említett nemzeti alapot minden termelõ tagállam számára biztosítanák, ebbõl az adott ország helyzetének leginkább megfelelõ intézkedéseket lehetne finanszírozni. Pénzeszközöket csoportosítanának át a borágazatot érintõ vidékfejlesztési intézkedések – mint például egy személyenként évi 18 000 eurós támogatást biztosító korengedményes nyugdíjazási rendszer vagy bizonyos agrár-környezetvédelmi programok – finanszírozására. A reformintézkedések nyomán világosabb, egyszerûbb, átláthatóbb minõségpolitika bontakozna ki, ezen belül a borokat a következõ két osztályba sorolnák: földrajzi jelzéssel ellátott bor és földrajzi jelzés nélküli bor. Egyszerûbb címkézési szabályokra van szükség, amelyek segítenek a fogyasztóknak az eligazodásban, és könnyebbé teszik a termelõk számára, hogy felvegyék a versenyt a konkurenciával. A szabályok egyszerûsítése után megengedett lesz a szõlõfajtának és a szüret évének a feltüntetése a földrajzi jelzés nélküli borokon, amit a jelenleg hatályban lévõ szabályok nem tesznek lehetõvé. Az új borkészítési eljárások jóváhagyásáért a továbbiakban a Bizottság lenne felelõs. A Nemzetközi Szõlészeti és Borászati Hivatal által elfogadott borkészítési eljárásokat a Bizottság is elismerné. Tilos lenne a bor alkoholtartalmát cukor felhasználásával növelni. A közlemény foglalkozik e mélyreható reform „egylépcsõs” változatával is, amely nagyon gyors és drasztikus kiigazításokat követelne meg a borágazatban. Ez utóbbi forgatókönyv szerint vagy hagynák lejárni a telepítési jogokra vonatkozó korlátozások rendszerének hatályát 2010. augusztus 1-je után, vagy azonnal eltörölnék ezt a rendszert. Ezzel egyidejûleg a jelenlegi kivágási program is megszûnne. A mezõgazdasági termelõ költségén kivágott szõlõültetvény területének minden egyes hektárja részévé válna az egységes támogatási rendszer keretében támogatásra jogosult földterületeknek. Választási lehetõségek, amelyek nem kínálnak megfelelõ megoldást: A jelenlegi helyezet fenntartása: a csupán „kozmetikai” jellegû, kisebb változtatások nem lennének gazdaságilag vagy politikailag fenntarthatók. A piac teljes körû deregulációja: A drasztikus változások komoly negatív gazdasági és társadalmi hatást gyakorolnának az érintett borvidékekre. A KAP reformját modellezõ reform: A termeléstõl függetlenített támogatás lehetséges összege nagyon alacsony lenne, és számos termelõ esetében valószínûleg nem ellentételezné megfelelõ mértékben a kiesõ piactámogatást.
Kapcsolódó anyagok