Borral vizsgálják az üvegházhatást

Új módszert fejlesztettek ki [1] a légkör szén-dioxid-tartalmának visszamenõleges mérésére holland tudósok a Groningeni Egyetemen. Régi, akár több száz éve palackozott borokat vizsgálnak meg a kormeghatározásból ismert karbonizotópos eljárással, és mivel a borról általában pontosan tudják, honnan, és melyik évbõl származik, részletes térképet tudnak rajzolni arról, hogyan alakult Európában a levegõ szén-dioxid-koncentrációja. Így pontos képet kapunk arról, hogyan változik az üvegházhatás, ami a klíma felmelegedésének egyik fõ felelõse.

A szén-dioxid többféle módon kerülhet az atmoszférába: az emberek és állatok nagyobb szén-dioxid-tartalmú levegõt lélegeznek ki, mint be, de szerves vegyületek bomlásakor, és a szén (vagy más szénalapú anyagok, mint a kõolaj, vagy a földgáz) elégetésekor is szén-dioxid jön létre. A növények felveszik a szén-dioxidot a levegõbõl, majd a napsugárzás segítségével cukorrá alakítják azt, abból pedig alkohol lesz a bor készítése során. Az alkoholmolekulában levõ szénatomok között így ott vannak azok a szénatomok is, amiket a szõlõ a levegõbõl vett fel, plusz azok, amiket a talajból szívott fel. A különbség a két szén között a 14-es karbonizotóp elõfordulási sûrûsége, ez ugyanis a levegõbõl származó szénben jóval nagyobb (nem volt annyi ideje elbomlani, mint a talajból származó, sokkal régebben létrejött szénben). A borban kimutatható C-14 izotóp mennyisége tehát egyenesen arányos a szüret idejében a levegõ szén-dioxid-tartalmával.

A holland kutatók 160, különféle idõben palackozott bort szereztek be eddig a mérésekhez Európa minden tájáról. A vizsgálathoz egy deciliterre van szükség a borból, hogy a maradékkal mi történik, arról nem szól a fáma.

Forrás:
Index.hu
http://www.index.hu