Borok történelme, történelmek bora, és ami mégsem jutott Göring kezére

Tehát: a CNN arról ad hírt, hogy a francia fõváros egyik leghíresebb étterme dobra veri borkollekciójának egy részét, annak érdekében, hogy a gyûjteményt frissíthessék a tulajdonosok. Ami persze minden borszeretõ ember számára nehéz, de érthetõ változás: nehéz megválni egy-egy régi, szép és értékes üveg bortól, de így ráadásul a többi védelmét szolgáló remek pincét is tovább fejleszthetik.

A borok gyûjtése egyre többek számára vált komoly szenvedéllyé, de az is mutatja az idõk szelét, hogy épp Amerikában csapnak hírverést egy efféle aukciónak, hiszen noha Kaliforniában is remek borok teremnek, azért az átlag amerikait korábban nemigen jellemezte a borok szeretete. Szerencsére világjelenségrõl van szó, a magyar is ugye egyre inkább tér vissza nemcsak a bortermelõ, hanem a borivó nemzetek közé is.

Node mi meg térjünk vissza a decemberi árverésre: a Szajna parti La Tour d”Argent borlapja 400 tételt tartalmaz, az étterem alatti pincerendszerben pedig 450 ezer palacknyi bor és más finom nedû pihen, az aukcióra azonban mindössze néhány ezret szánnak, igaz, ebbõl vagy egymillió eurónyi bevételre számítanak az étterem tulajdonosai. Lesznek igen nemes, bár csak néhány évtizedes palackok, 30-40 eurós kikiáltási árral, de lesz pezsgõ 1810-bõl, konyak 1875-bõl és vörösbor 1870-bõl, ezekre palackonként ezer-ezerháromszáz euró körül indul a licit.

A kollekció legbecsesebb része egy a nagy forradalom elõtti évrõl, 1788-ról datált üveg konyak, és ugyancsak történelmi jelentõségû egy palack pezsgõ, része az elsõ hajószállítmánynak, amely áttörte a britek kereskedelmi blokádját Amerika körül 1815-ben. A tulajdonosok maguk is sajnálják, hogy a nemes tételek eltûnnek majd a pincéjükbõl, de ahogy egyikük fogalmazott, ez a borok sorsa, elõbb-utóbb megkóstolják, megisszák õket.

Bár nagyonis elképzelhetõ, hogy az új tulajdonosok sem bontják fel a palackokat, az azért valószínû, hogy ilyen hosszú idõ után ezek az italok, ahogy a szakértõ fogalmaz, már túl vannak legélvezhetõbb periódusukon. Úgyhogy kétszeresen nem éri meg felbontani õket, hiszen így még értékesebbek, felbontatlanul, illetve nem rombolják le annak illúzióját, hogy mit tartalmaznak, az ilyen pezsgõrõl, borról és konyakról zavartalanul ábrándozhat bárki, aki kézbe fogja az üveget.

Végül, tévedés ne essék, a kelet-európai élmény, amelyre a hír olvastán gondoltam, nem Magyarországon ért, hanem jó tíz évvel ezelõtt még keletebbre, Moldovában. Nálunk kevesen tudják, milyen remek borok készülnek ott, milyen remek a szõlõjük, egyébként a zöldségféléik is, olyan finom uborkát például még sehol sem ettem. De nem ez a lényeg, hanem a moldovai fõváros környékén fekvõ híres krikovai pincészet, amely egyben jeles bormúzeum is, nomeg korábban kellemes helyszíne volt fontos közéleti személyiségek látogatásának, akik Moldova Köztársaságban, vagy az egykori moldovai szovjet szövetségi köztársaságban vendégeskedtek, a falon függõ fotók tanúsága szerint Brezsnyevtõl Gagarinig.

Mármost ennek a hatalmas, fõ alagútjain teherautóval is járható pincészetnek egyik ékessége egy különleges gyûjtemény, Hermann Göring birodalmi marsall egész Európából, többek közt Franciaországból összeszedett, mondjuk nyugodtan, összelopott, összeharácsolt borkollekciója. Hogy a náci Németország bukása után ez a sok palack hogyan került épp Moldovába, azt nem tudom.

Mindenesetre ezért jutott eszembe Krikova Párizsról: a beszámolók szerint az akkori francia étterem- és pincetulajdonos 1940-ben, a németek bevonulása elõtt saját kezûleg falazta be a pincéjét. És ha nem így tett volna, ha a marsall bejut oda, akkor a most Párizsban árverésre kerülõ borokat aukció helyett ott láthattam volna a moldovai óriáspincészet hûs folyosóin, persze a leghíresebb, legrégibb Göring-féle darabok vitrinjeiben.

Forrás:
Gazdasági Rádió
http://www.gazdasagiradio.hu