Borissza nemzet?

Azt mindnyájan jól tudjuk, hogy a borászatot az a biznyos negyven év alaposan tönkretette, a silány minõség és a hagyományos módszerek eltûnése hatalmas hátrányt jelent a magyar bornak a mai napig. Már az is szép teljesítmény, hogy egyáltalán felmutathaunk olyan neveket mint Gere, Frittman, Dúzsi… A szõlészetnek és borászatnak tehát magához kellett térnie itthon, újra kellett tanulni a technikákat, újra ki kellett találni, mi is az a magyar bor. Mindezt pedig meglehetõsen mostoha helyzetben, hisz szinte ezzel egy idõben öntötték el az európai piacokat az újvilág borai. Nem nagyon tudunk úgy bemenni egy-egy bevásárlóközpontba, hipermarketbe, hogy ne roskadoznának a polcok az ausztrál, dél-afrikai, chilei borokat kínáló palackoktól, mik nem ritkán olcsóbbak is mint egy minõségi magyar adag.

A beszélgetésen részt vevõk (Gere Attila, Kovács Ákos, Bíró Lajos, Rigler Zsolt, Csorba Gábor és ifj. Gál Tibor) mind egyetértettek abban, hogy az említett konkurens borok hatalmas elõnnyel indulnak. Ezekben az országokban tõkés befektetésként mûködnek a borgazdaságok, nem a paraszti hagyományon alapulnak, így uralkodik a piaci szemlélet és a tökéletes marketing. Ott ez befektetés, nagybetûs üzlet tökéletesen átgondolt és kitalált koncepcióval, semmit nem bíztak a véletlenre. Persze ehhez még szerencséjük is van, hisz a napsütéses órák száma ezeken a területeken hihetetlenül magas, s a tõkeinjekciónak köszönhetõen még olyan luxusra is futja, mint az öntözõberendezések. Segít persze az is, hogy megteremtették mindennek jogi, gazdasági, törvényi hátterét, s hogy megfelelõ bortörvényekkel és profi marketinggel bíró országokról beszélünk.

Ehhez képest itthon csak borászati szintû marketing van, nincs olyan, hogy „magyar bor”, s ez nincs kommunikálva, bemutatva a világ felé sem. Függetlenül attól, hogy mennyire tartjuk – méltán – nagyra saját borászainkat és saját borainkat, jó ha tudjuk, a külföldi piacokon a magyar bor értéke elég alacsony, az a negyven év alaposan elvágta a jó hírünket, meglehetõsen hátul kullogunk a sorban. Hogy ezt a nehézséget leküzdjük, elsõsorban a minõséggel tudunk versenyezni, miközben nem ártana komoly mennyiségeket letenni az asztalra. Palackmilliókat ha úgy tetszik, ez pedig igen nehézkes, pedig komoly feltétele lenne annak, hogy meg tudjuk mutatni szerte a világban, mink van, mit tudunk.

Szerencse, hogy a magyarok többnyire magyar bort fogyasztanak, patrióták vagyunk ebben is és a gasztronómiában is. Üröm az örömben azonban, hogy a minõségi, ínyenc borok mellõl hiányzik a jó minõségû asztali bor, amitõl a spanyol és portugál, no meg francia éttermek, fogadók, bárok asztalai roskadoznak folyóbor gyanánt. Itthon ezzel szemben mi van? Egy fiatal elmegy egy bárba, és tízbõl kilencszer minõsíthetetlen lõrét kap a csapostól, amit másnap alaposan meg is bán. A kínálat borból sokszor nem igazodik az igényekhez, de tény, hogy nem is mindig tud, hisz egy fiatal, egy egyetemista nem áldoz több ezer forintot egy üveg jó minõségû borra. Ez az a vákuum, amit be kellene tölteni, jó minõségû, olcsó, asztali bort kínálni, ami nem az asztali bor hagyományos értelmét hordozza.

Szóba került mindezek mellett a magyar gasztronómia helyzete is, ami a borászatnál sokkal nagyobb gondokkal küzd. A kilencvenes éveket megelõzõ évtizedek ennek a szektornak sem kedveztek, s a helyzet látszólag nem sokat javult azóta sem. A minõségi szakemberképzés nem létezik, létezik azonban csak a fõvárosban mintegy hétezer étterem, s ezek többnyire kevéssé hozzárértõ, alacsonyabb színvonalú produkcióra képesek csupán. De nem csak ez gátolja a magyar konyha világhírûvé való robbanását és a Michelin csillagos éttermek megjelenését, hanem a magyar közönség zárkózottsága, konzervatív hozzáállása és az alapanyagok gyenge minõsége és az elhibázott törvények is. Pedig a mezõgazdaságunk jó, a terményeink jók, mi pedig szeretünk jókat enni és inni, összeállhatna hát a kép. Egy jó bor és egy jó tál étel – ez tesz teljessé minden élményt, ha külföldre mész, a látvány mellé ez adja a hangulatot, ami benned marad. Itthon is készen állhat mindez, ha mi is emeljük saját igényszintünket.

Forrás:
cotcot
http://cotcot.hu